A Szentlélek a mi reménységünk. Amikor Isten beszél hozzánk, mindig ott van az, akiben reménykedhetünk. Annyira szeret minket, hogy elmondja azt is, amit mi rosszul csináltunk. Mindannyian, mindenki. Azt is elmondja, mit tehetünk azért, hogy helyrehozzuk azt, amit rosszul csináltunk, és hogy vissza tudjunk térni arra a helyes útra, amin jártunk.
Nagyon sok gonosz dolog történik mostanában a világban, mert a sátán működik. Sokan nem hisznek a létezésében. Ez az ördög legújabb trükkje, hogy megpróbálja elhitetni a világgal, ő nem is létezik. Hadd mondjak valamit. Például a megosztottság is az ördögtől származik. A "diabolo" görög szó azt jelenti: "az, aki megoszt", "aki két részre vág". Tehát a megosztottság soha nem Istentől van, ez bűn! Mit csinál az ördög? Legyetek nagyon óvatosak! Ha például úgy látjátok, hogy köztetek és más emberek között valami zűrzavar vagy megosztottság van, ez mindig egy nagyobb megosztottságnak a kezdete. Az ördög mindig azzal kezdi, hogy zűrzavart próbál támasztani, félreértéseket és elértéseket kelt. Akkor érezzétek, hogy az ördög közel van hozzátok. Amikor ezt érzitek, ne beszéljetek, fejezzétek be a beszélgetést menjetek be inkább a szobátokba és imádkozzatok. Akkor el megy az ördög. A zűrzavar mindig vitához vezet, mindig viták vannak a zűrzavar után. A viták után pedig - garantálom nektek - mindig megosztottság van, és akkor a gonosz győzött. Tehát ez az ördög három lépése: - zűrzavar, utána jön a vita, és végül a megosztottság.
Ahogy már mondtam, a mi reménységünk a Szentlélek!
Hogyan állunk Istennel?
Ha meg akarjuk állapítani, hogy is állunk Istennel, annak legbiztosabb módja, ha számot vetünk az összes emberi kapcsolatunkkal és alaposan megvizsgáljuk őket. Ami ezekben a kapcsolatokban jelen van, ugyan az megvan az Istennel való kapcsolatunkban is.
Még konkrétabban: ha például a hétköznapi életemben száz emberrel állok kapcsolatban és azok közül húszat igazán szeretek, húszat viszont elutasítok, a többi hatvannal pedig nagyjából "normális", és egyben felületes kapcsolatot tartok fenn, akkor Istennel kapcsolatban ugyanez a helyzet: a vele való kapcsolatban húsz százalék a szeretet, húsz százalék elutasítás és a többi hatvan százalék pedig felületességet illetve szokványos kapcsolattartást jelent. Ez úgy nyilvánul meg, hogy bár Isten léte ebben a hatvan százalékban számomra nem kérdéses, de olyan távolinak élem meg, hogy életemben tényleg nincs jelen.
Ameddig egyetlen embert is lenézek, Istent is lenézem. Ennek az elutasításnak a mértéke pontosan olyan mértékű, amilyen fontosságú szerepet az elutasított személy az én kapcsolatrendszeremben betölt. Például egy gyermek számára az anyja összes kapcsolatának negyven, ötven, vagy több százalékát is jelentheti. Ameddig tehát akár egyetlen emberre is dühös vagyok, Istenre is haragszom. Ameddig akár egyetlen embert is kiközösítek vagy irigylek, Istent sem veszem észre vagy irigylem. Ameddig akár egyetlen embertől is félek, Istennel szemben is félelem tölt el. Ha féltékeny vagyok, Istennel szemben is az vagyok.
Az ember és Isten kapcsolatnak ez a tökéletes azonossága a biztosíték arra, hogy hitünk teljes mértékben az életben gyökerezzen.
Jálics Ferenc