A mi generációnk Isten szeretetétől elhidegülten nőtt fel. Mivel pedig a világ a nagy hitehagyás állapotában van, ezért Isten közbelép, hogy jelek által figyelmeztessen bennünket, mint például a véres könnyeket hullató szobrok, olajat vagy véres könnyeket síró ikonok.

A hitehagyás az isteni igazság visszautasítását jelenti, amely az Isten nélküli élethez vezet. A hitehagyás a világba vonzza a gonoszt. A világ még mindig süket Isten kiáltásaira, sőt, ellenkezőleg, mindent, ami felülről jön, kigúnyol. Az üzenetek arra szólítanak fel minket, hogy ha nem térünk meg szívből és nem hozunk áldozatot, ha nem engesztelünk és nem tartunk bűnbánatot, akkor a bűneink a halálba visznek bennünket. Olvassuk el a II.Tessz.2-t, és meg fogjuk érteni, hogy valóban az idők végén élünk, hiszen Szent Pál arról a két jelről beszél ebben a részben, amely mára megvalósult: a nagy hitehagyásról és a lázadás lelkének megjelenéséről. A lázadás lelke kihívta Istent, majmolja Istent és Isten fölé helyezi magát.A világ ma csakis az önmegvalósításban hisz. Ezért az emberek így kiáltanak Istenhez: nincs szükségünk rád! Isten nem büntet és nem akarja látni, hogy az emberiség szenved, de mi saját magunkat pusztítjuk el, és magunkra rántunk minden gonoszságot.

Azok az emberek, akik a katasztrófák áldozati, jók vagy rosszak, bűneink és Isten felhívásaira való süketségünk áldozatai. Isten ugyanis állandóan figyelmeztet bennünket, óvni akar és meg akar menteni minket minden szenvedéstől és a haláltól. Bűneinknél fogva ártatlan embereket áldozunk fel, és szükségtelenül nagy szenvedést okozunk sokaknak. Imádkoznunk kell azokért a családokért, akik szeretteiket veszítik el a katasztrófákban és különböző betegségekben, hogy Isten erőt és a megbocsátás lelkületét adja nekik.
                                                                                     Vassula