( A teljes anyagot doc formátumban  letöltheti itt )


Buddha voltam - David Tensing

 

Kelet-Tibetben születtem, egy vadász fiaként. Amikor hat éves voltam, lámák egy küldöttsége jelent meg nálunk, engem különféle próbáknak vetettek alá, és végül közölték szüleimmel, hogy az Odzer-kolostor főpapjának 14. reinkarnációja (újra-megtestesülése) vagyok. A kolostor neve Ragyogó Világosságot jelent. Huszonegy alkolostor tartozik hozzá. Nem sokkal később trónra emeltek, és attól az órától kezdve szinte istenként tiszteltek, mert az egykori főpap olyan valakinek számított, aki megvalósította a buddhaság állapotát. Énbennem tért vissza, hogy jót tegyen az emberekkel. Minden birtoka, kolostora és minden kincse rám szállt, az örökösre. Valamivel később Lhászába vittek, a tibetiek legszentebb városába. A Szera-kolostorban kaptam képzést, amely hatezer szerzetesével Tibet második legnagyobb kolostora.

Amikor tizenkét éves voltam, egy indiai zarándokutat szerveztek nekem a buddhizmus szent városaiba. Minden tibeti, aki Lhaszából Sikkimen keresztül jut Indiába, először Kalimpong városába érkezik meg. Itt olyasmit láthat, amit addig sosem: keresztény templomot és a keresztények keresztjét. A szállóban valaki azt mondta, hogy egy bizonyos Tharchin úr a keresztények könyvét tibetiül kinyomtatta, és hogy tőle meg is lehet vásárolni. Mivel ilyen könyvet még sosem láttam, elküldtem érte egyik szolgálómat, és így lett egy Bibliám.

A zarándokút után, újra Lhászában, megmutattam a Bibliát szerzetes tanítóimnak, és izgatottan vártam, hogy mit fognak mondani. Beleolvastak, lapozgatták, és a végén azt mondták, hogy az egésznek semmi értelme. Ne foglalkozzam vele. Így aztán hagytam a Bibliát. A tanulmányaimnak éltem, mindenek előtt a meditációs tanulmányaimnak, és elértem egy doktorinak megfelelő fokozatot.

Tizenhat évesen önállóan kezdtem el utazgatni, ezúttal egy szolgával és a tolmáccsal, akit Kalimpongban béreltem. Kalkuttában két évig maradtam. Azért, hogy mindenhova elmehessek, civil ruhában jártam. Annak is utána akartam járni, hogy mi is igazából az a kereszténység. Kétszer-háromszor is ellátogattam esti istentiszteletekre, de sajnos nem értettem semmit. Akkoriban játszottak a mozikban egy bibliai témájú filmet Salamon és Arábia királynője címmel. Újra érdekelni kezdett a Biblia, és vettem egy angol fordítást. Egyszer felkerestem egy kanadai baptista lelkészt, hogy a Bibliával kapcsolatban kérdéseket tegyek fel neki, de természetesen nem értettük egymást, mert tolmács nélkül mentem el hozzá. Így aztán boldog voltam, amikor újabb bibliai témájú filmeket játszottak. A Tízparancsolat lenyűgöző volt. A Ben Hur-ban pedig Jézust is lehetett látni, olyan csodálatos, világos és jóságos volt! És aztán láttam a Királyok Királya és Urak Ura című filmet is.

Ettől kezdve csak Jézushoz tudtam imádkozni. Vettem egy Jézus-képet és felakasztottam a szobámban. Barátaim, akik meglátták, csak mérgelődtek rajta, de ez engem nem érdekelt. Már a buddhaszobraim sem kellettek, és elkezdtem eladogatni őket. Amikor pedig emberek leborultak előttem, és az áldásomat várták, felemeltem őket a földről. Vissza akartam menni Lhászába, hogy a szerzeteseimnek is beszélhessek Jézusról. Hiszen semmit sem hallottak Róla.

Mégis másképp történtek a dolgok. Keleten betörtek a kommunisták, és én el lettem vágva a kolostoromtól. Még a Dalai Láma előtt délre menekültem. Én még használhattam az országutakat, és 47 ládányi aranyat, ezüstöt, szőnyegeket és más drága holmit vihettem magammal. 1963 őszén Kalimpongban Tharchin lelkész megkeresztelt. Azt kívántam, hogy attól kezdve Dávidnak hívjanak, mert Dávid hite számomra példaértékű volt.

Magas szinten tanulmányoztam a filozófiákat, a logikát, a buddhizmus minden tanítását, de békesség és öröm csak Jézus Krisztus által költözött a szívembe. Felismertem, hogy egyedül Neki van rá hatalma, hogy a bűnöket elvegye, és örök életet adjon ajándékba. Amióta Hozzá jöttem, valami megváltozott bennem. Ha valami rosszat akarnék tenni, olyasmit, amit azelőtt is csináltam, valami habozást érzek magamban, és félelem fog el. És ha mégis megteszem, utána boldogtalannak érzem magam. Ez győzött meg arról, hogy Jézus Krisztus a szívünket meg tudja változtatni.

"Ez az a szövetség, amelyet kötök velük: törvényemet szívükbe írom,

bűneikről pedig többé nem emlékezem meg. "

( Zsidókhoz írt levél, 10:16)

 

* * *

David Tensing volt a legmagasabbrangú buddhista szerzetes, aki valaha is kereszténnyé lett. Meghívtam Németországba, hogy itt kiképeztethesse magát misszionáriusnak. Ez sajnos mégsem valósult meg. 1966. február 8-án kaptam meg a telegrammot a következő szöveggel: Elhunyt február 8-án, eltemetve az angol temetőben. Tehát mégis bekövetkezett, amitől tartottunk: a buddhisták mérgezéssel akadályozták meg elutazását. Mártírhalála mégsem volt értelmetlen. Huszonnégy évet élt. Élete bizonyította, hogy "nincs senki másban üdvösség, csak Jézus Krisztusban"(Csel 4:12)


VISSZA