Az üdvözítő Jézus Krisztus eljövetelével Isten azt akarta, hogy az általa alapított egyház az egész emberiség üdvösségének eszköze legyen (vö. ApCsel 17,30-31* ). E hitigazság nem kisebbíti a tényt, hogy az egyház őszinte tisztelettel tekint a világ vallásaira, de radikálisan kizárja azt a felfogást, melyet „vallási relativizmus hat át” és arra a vélekedésre vezet, hogy »az egyik vallás annyit ér, mint a másik « ”.

Amennyiben igaz, hogy a többi vallás követői elnyerhetik az isteni kegyelmet, az is igaz, hogy tárgyilagosan nézve súlyosan hátrányos helyzetben vannak azokkal szemben, akik az egyházban az üdvösség eszközeinek teljességét birtokolják.

„Az anyaszentegyház gyermekei azonban el ne felejtsék, hogy kiváltságos helyzetüket nem saját érdemeiknek, hanem Krisztus különös kegyelmének kell tulajdonítaniuk; s ha nem válaszolnak rá gondolattal, szóval és cselekedettel, nem csupán nem üdvözülnek, hanem szigorúbb ítélet alá esnek.”

Érthető tehát, hogy az egyház az Úr parancsának megfelelően (vö. Mt 28,19-20* * ) és a minden ember iránti szeretet követelményeként „szüntelenül hirdeti és hirdetnie is kell Krisztust, aki »az út, az igazság és az élet « (Jn 14,6), akiben az emberek megtalálják a vallásos élet teljességét, s akiben Isten mindeneket kiengesztelt önmagával”.

(Részlet a Hittani Kongregáció Dominus Jesus kezdetű nyilatkozatából)

* „Isten elviselte ennek a tudatlanságnak az idejét, most azonban hírdeti, hogy mindnyájunknak bűnbánatot kell tartani mindenütt, mert meghatározott egy napot, amelyen ítélkezni fog a világ felett igazságban egy férfi által, akit arra rendelt, és igazolt is mindenki előtt, mikor feltámasztotta halottaiból.” (ApCsel 17,30-31)

* * „ Menjetek tehát, és tegyetek tanítványá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,19-20)