“ Sokan közületek pásztorlevelekben foglalkoztatok az álvallási jelenségek és a szekták okozta problémákkal, idesorolva a «New Age Mozgalmat» is. Ezek az eszmék prédikációk, lelkigyakorlatok, különböző rendezvények formájában is megjelennek, s így hatnak még a hithű katolikusokra is, akik talán nincsenek tisztában avval, hogy ezek a tanok mennyire összeférhetetlenek az egyház hitével. Ezek az álvallási mozgalmak különböző vallási elemeket immanens módon ötvöznek össze, s így gyakorlatilag semmi közük a kinyilatkoztatáshoz. Ehelyett a keleti lelkiségből s különböző pszichológiai technikákból merített élmények és ismeretek segítségével próbálnak közeledni Istenhez. Relativizálják a hitigazságokat, egy bizonytalan világnézet érdekében, amely nem egyéb, mint vallási nyelvezetbe öltöztetett mítoszok és szimbólumok rendszere. Igen gyakran panteisztikus nézeteket vallanak Istenről, ezek pedig szöges ellentétben állnak a Szentírással és a keresztény hagyománnyal. A tetteinkért Isten előtt vállalt személyes felelősséget a kozmosz iránti kötelességérzettel próbálják helyettesíteni, ezáltal pedig eltorzítják a bűn igazi jelentését, és elhomályosítják Krisztus megváltásának szükségességét.