Dr. Lothar Gassmann

“Egyesülnie kellene valamennyi vallásnak. Hiszen végül mindnyájunknak ugyanaz az egyetlen Úristenünk van” - vélekednek sokan társaink közül. Ebben csak az igaz, hogy valóban csak egyetlen Isten van.

A Biblia “Jahve”-nak nevezi. Ő Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak az Istene, Jézus Krisztusnak az Atyja, a Szentháromság Isten. De valóban valamennyi vallás ugyanazt az Istent tiszteli-e?

A muzulmánok Allah-hoz imádkoznak, de azt tagadják, hogy háromság lenne, és azt is, hogy fia van. A hinduk 330 millió dévát tisztelnek mint istenséget. A buddhisták többsége nem hisz az egy Istenben, hanem Buddha filozófiáját vallják, amely szerintük kivezet a mulandóságból és a szenvedésekből. Az afrikai és indián törzsi vallások az ősök szellemei-nek hatalmában hisznek, akiknek jótetszését áldozatokkal és rituálékkal kell elnyerni.

Az istenképzetek különbözősége ellenére egyre gyakrabban halljuk azt az állítást, hogy lehetséges az ökumené a kereszténység és a nem keresztény vallások között. Sőt, ez nemcsak lehetséges, hanem parancsolóan szükséges is. Az emberiség szétszakadozott állapota, a szociális nyomorúság és az éhínség, az ökológiai válság és a háborús veszélyek, mind a politikai, a gazdasági és a vallási téren való egység után kiáltanak.

Ne tévesszenek meg bennünket az óvatos megfogalmazások és a szépen hangzó szavak. “Igenis, a vallások egységét meg kell valósítani”- ezt követelik. Aki ebben nem vesz részt, azt tanulásra képtelennek, sőt békebontónak bélyegzik. Ami az Efézusi Levél 2,14-ben meg van írva, hogy Krisztus “a mi békességünk”, azt ugyan még mondják, de hozzáteszik, hogy ez igaz ugyan, de nem Ő a békesség egyetlen közvetítője, és nem Őáltala vezet az egyetlen út az Atyához. Nem az az érvényes hitvallás immár, hogy “egyedül Krisztus”, hanem az, hogy “Krisztus és...” (Krisztus és Allah, Krisztus és Buddha, Krisztus és Zarathusztra).

A következő bibliai idézetek alapvetően tisztázzák ezt a kérdést. Egyes olvasóim talán túl egyszerűnek találják a bibliai igehelyek puszta felsorolását. Mégis ezt teszem, mégpedig két okból.

Másodszor a fentebb megfogalmazott kérdésekre történő válaszadást oly döntően fontosnak tartom, hogy nem akarom azt saját erőtlen emberi szavaimmal megtenni.

Maga Isten Igéje, a Biblia szóljon hozzánk és állítson döntés elé arra nézve, kinek akarunk szolgálni: az egy igaz Istennek, akiről a Biblia tesz bizonyságot, vagy a különböző vallások értéktelen bálványainak?

Egyre fontosabb lesz ezeknek az igehelyeknek az alapos ismerete napjainkban, amikor a keresztény gyülekezetekben oly nagy mértékben folyik az evangélium felhigítása. Alapvetően fontos az első parancsolat:

Ne legyen más istened rajtam kívül” (2Móz 20, 2-3).

És most következzék a többi bibliai kijelentés, amelyek ezt az első parancsolatot konkretizálják, amelyek arról tanúskodnak, hogy Jézus Krisztus az üdvösség, a békesség és az igazi élet egyetlen közvetítője, és amelyek óvnak minket attól, hogy más vallások képviselőivel - különösen szellemi síkon (pl. imádságban) bárhogy egyezkedjünk.

“Halld meg Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!... Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül! Mert az Úr, a te Istened, aki közötted van, féltőn szerető Isten. Fölgerjed ellened az Úrnak, Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről.”

(5Móz 6,45.14-15).

“El kell pusztítanotok mindazokat a helyeket, ahol az általatok meghódítandó népek szolgálják isteneiket, a magas hegyeken és halmokon, és minden zöldellő fa alatt. Romboljátok le oltáraikat, törjétek össze szent oszlopaikat, égessétek el szent fáikat, isteneik szobrait pedig vágjátok darabokra! Még a nevüket is irtsátok ki arról a helyről!” (5MÓz 12,2)

“Ne féljetek más isteneket, és ne imádjátok azokat, ne tiszteljétek őket, és ne áldozzatok nekik! Az Urat féljétek, őt imádjátok és neki áldozzatok... mert Ő hozott fel benneteket Egyiptomból nagy erővel, és kinyújtott karral. ” (2Kir 17,35-36).

“Jósiás király megtisztította Júda országát és Jeruzsálemet a halottidézőktől és jövendőmondóktól, a házibálványoktól és egyéb bálványszobroktól is, mindazoktól a förtelmes bálványoktól, amelyek ott láthatók voltak. Így szerzett érvényt a törvény rendelkezéseinek... Nem volt hozzá hasonló király őelőtte, aki úgy megtért volna az Úrhoz, teljes szívével, teljes lelkével és teljes erejével, egészen a Mózes törvénye szerint; és utána sem támadt hozzá hasonló” (2Kir 23,24-25).

“Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, félelmesebb minden istennél! Hiszen a népek istenei csak bálványok, az Úr pedig az ég alkotója.” (Zsolt 96,3-5)

“Miért mondanák a pogányok: Hol van az ő Istenük? A mi Istenünk a mennyben van, megalkotott mindent, amit akart! A bálványok ezüstből és aranyból vannak, emberi kéz csinálmányai. Van szájuk, de nem beszélnek, van szemük, de nem látnak. Van fülük, de nem hallanak, van orruk, de nem szagolnak. Van kezük, de nem tapintanak, van lábuk, de nem járnak, nem jön ki hang a torkukon. Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, és mindazok, akik bennük bíznak. Izráel, az Úrban bízzál!” (Zsolt 115,2-9)

“A bálványszobrok készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit... Az ácsmester cédrust vág ki, tölgyfát vagy cserfát választ... istent is csinál belőle és leborul előtte... Felét eltüzeli, ennél a felénél pecsenyét süt, megeszi a húst és jóllakik... A fa többi részéből istent készít, bálványszobrot... Leborulva imádja... Nem tudnak és nem értenek semmit, mert szemük nem képes látni... Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti saját megcsalt szíve...” (Ézsaiás 44-ből kiemelve)

“A bálványok... leroskadnak... mert én vagyok az Isten, nincs más, Isten vagyok, nincs hozzám hasonló” (Ézsaiás 46,2.9)

“A papok nem kérdezték: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, a vezetők hűtlenül elhagytak engem, a próféták Baál nevében prófétáltak, és haszontalanságuk után jártak... népem felcserélte dicsőségét haszontalansággal. Egek, ámuljatok ezen, borzadjatok, szörnyűlködjetek nagyon! - így szól az Úr. Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.” (Jer 2,8.11-13)

“A pogányok szokását ne tanuljátok el, és az égi jelektől se rettegjetek, mert csak a pogányok rettegnek azoktól. Bizony a népek bálványai hiábavalók... olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön... ne féljetek tőlük, mert nemtudnak sem rosszat, sem jót tenni! Nincs hozzád hasonló, Uram! Nagy vagy te s hatalmad által nagy a te neved... az Úr az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király!” (Jeremiás Könyvének 10. fejezetéből)

“Ó, Uram, én erőm és mentsváram, menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jönnek majd a nemzetek a föld legszéléről is és ezt mondják: Bizony, hamis isteneik voltak elődeinknek, hiábavalók, egyik sem ér semmit. Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember! Ezért most megmutatom, ezúttal megmutatom nekik kezemnek hatalmát, és megtudják, hogy az Úr az én nevem!” (Jer I 6, I 9-21).

Jézus Krisztus mondja:

“Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, és az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni” (Máté 11,27).

“Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Atya haragja marad rajta” (János 3,36).

“Bizony, bizony mondom néktek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló, de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora... én vagyok a juhok ajtaja, aki előttem jött, az mind tolvaj és rabló... Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért” (János evangéliumának 10. fejezetéből)

(János 14,6).

“Az pedig az örök élet, hogy ismerjenek Téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust” (Jn 17,3).

“Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentlélek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28,18-20).

“...nincsen üdvösség senki másban (Jézus Krisztuson kívül), mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk” (Cselekedetek 4,12)

“Megismerték Istent, mégsem dicsőítették vagy áldották Istenként, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban és éretlen szívük elsötétedett. Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével. Ezért kiszolgáltatta őket az Isten szívük vágya által a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Akik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, azok a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen!” (Róma 1,21-25)

“Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely a Jézus Krisztus” (1 Kor 3,11)

“Amit a pogányok áldoznak, azt az ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is” (1 Kor 10,20-21)

“Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze van egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Béliál között? Vagy mi közösség van hívő és hitetlen között? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk... Ezért tehát menjetek ki közülük és váljatok külön, így szól az Úr...”

(2Kor 6,14-17)

“Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát. Viszont, ha még mi magunk, vagy egy mennyből való angyal hirdetne is nektek evangéliumot azon kívül, amit mi hirdetünk, átkozott legyen”

(Gal 1,6-8).

“Amikor pedig még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok. Most azonban, miután megismertétek az Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni?” (Gal 4,8-9)

“Gyermekeim, őrizkedjetek a bálványoktól!” (I.János 5,21)

“Szeretteim, miközben teljes igyekezettel azon fáradoztam, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek, szükségesnek láttam, hogy ezt az intést megírjam: küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra a szentekre bízatott. Mert belopóztak közétek bizonyos emberek, akik régóta elő vannak jegyezve erre az ítéletre: istentelenek, akik a mi Istenünk kegyelmét kicsapongásra használják, és a mi egyedüli uralkodónkat és Urunkat, Jézus Krisztust megtagadják... Ti azonban szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által, tartsátok meg magatokat Isten szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmát az örök életre” (Júdás 3-4,20-21).

“A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kaptak királyi hatalmat egyetlen órára. Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak. Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura, és királyoknak Királya; és akik vele vannak, azok az elhívottak, a választottak és hűségesek” (Jel 17,12-14)

“Ítélő hatalmat kaptak azoknak lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten Igéjéért, akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig” (Jel 20,4).

Jézus Krisztus mondja:

“Akkor átadnak titeket kínvallatásra, megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig kitart, az üdvözül. Isten országának ezt az evangéliumát pedig hirdetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég”

(Máté 24,9-14).

“Így szól, aki ezekről bizonyságot tesz: »Bizony, hamar eljövök.« Ámen. Jöjj, Uram Jézus! ”

(Jelenések 22,20)