Jézus történetiségével kapcsolatban a legnagyobb kihívást az jelenti, hogy olyan személyről állítjuk, hogy valóban létezett, aki Istennek vallotta magát. Ez az oka annak, hogy számos értelmiségi és tudós ember nagyon nehezen fogadja el Jézus történetiségét: attól félnek, hogy ha igent mondanak, akkor utána el kell ismerniük Jézus istenségét is. A történelem összes alakja közül Jézus személye vált ki az emberekből a legtöbb érdeklődést. Kérdése: "És számotokra én ki vagyok?" túlhaladja a történelmet és a létezést. Már nem csak Jézus léte, hanem a miénk is kérdéses lesz.

Nem áll szándékunkban minden lehetséges kérdésre válaszolni e néhány oldalon, csak egyszerűen ajtót szeretnénk nyitni, hogy betekinthessünk e misztériumba.

A következő kérdésekkel fogunk foglalkozni:

1. Istennek vallja-e magát Jézus? Tagadja-e emberségét?
2. Jézus és a filozófusok istene.
3. Paradoxon: Jézus Isten - Jézus ember?
4. Miért pont ez az Isten és nem inkább egy másik?
5. Milyen Jézus Krisztus Istene?

I - ISTENNEK VALLJA-E MAGÁT JÉZUS?

Ha komolyan vesszük, hogy Jézus valóban létezett, könnyen felmerülhet bennünk a kérdés, hogy Jézus, aki annyira valóságosan emberi volt, tényleg Istennek vallotta-e magát.

Napjainkban vannak, akik úgy tartják, hogy Jézus nem mondta magát Istennek, csak tanítványai szépítették ki történetét halála után. Igaz, hogy működése kezdetén Jézus nem akarta, hogy a "Messiás" megnevezéssel illessék, e cimmel, mely számunkra egy kicsit megfoghatatlannak tűnik, de a zsidók számára igen fontos volt. Eltitkolja, illetve próbálja elrejteni, hogy ő "Izrael Szentje", a "Messiás", az "Isten Fia".

Ezt könnyen megmagyarázhatjuk. A zsidók az I. sz.-ban olyan Messiást vártak, akiről nem igazán tudták, milyen lesz. A "Krisztus" szó görögül "Messiás"-t jelent, vagyis azt, akit Isten felkent kenetével, mint Dávid királyt. De "Izrael reménysége" egészen mást jelentett a különböző zsidó csoportok számára: a vallási-nacionalisták számára a Messiás az, aki felszabadítja népét a római elnyomás alól. Mások számára, mint pl. a Szent Szűz, Erzsébet, Simeon, Anna, stb., a Messiás ennél sokkal több: a Messiás személyében Isten ígérete, az üdvösség ígérete, a feltámadás ígérete teljesül be. (A Farizeusok is, - akikről sokat hallunk az Evangéliumokban és az Apostolok Cselekedeteiben - hisznek a halottak feltámadásában.)

Senki sem tudja azonban, hogyan teljesül be Istennek ez az ígérete. Jézus lassanként fedi fel számukra, ügyelvén arra, hogy ne tulajdonítsanak neki hamis Messiás-képet.

AZ "EMBERFIA"

Megfigyelhetjük, hogy Jézus az idő előrehaladtával egyre gyakrabban vallja magát az Evangéliumokban "Emberfiá"-nak. Mit jelent ez?

Az "Emberfia" kifejezést megtalálhatjuk az ószövetségi Dániel könyvében (Dán 7,9-14 ill. 15-28). Ez a kifejezés egyszerre takar emberi tulajdonságokkal felruházott emberfiát, és olyan emberfiát, aki képességeiben túlhaladja az emberi természetet: "Királysága örök királyság, és nem múlik el soha", és "Emberfiaként száll le az ég felhőin..."

Már Ezekiel próféta is említést tesz valakiről (Ez 1,26), aki "Ezekiel szekerén" foglal helyet; "emberinek tűnik", ugyanakkor "Isten dicsősége ragyogja be".

Tehát akármilyen megfoghatatlan is az Emberfia alakja Jézus kora számára, Jézus ezt a címet tulajdonítja magának elitélői, a zsidó Főtanács, a Szanhedrin előtt: "De mostantól fogva az Emberfia a hatalmas Isten jobbján fog ülni" (Lk 22,70).

Majd így folytatódik az elbeszélés: "Erre mindnyájan azt mondták: "Tehát te vagy az Isten Fia?" Jézus azt felelte nekik: "Ti mondjátok, hogy én vagyok" (Lk 22,70).

Foglaljuk össze. Amikor eljött az ideje, Jézus elvárta, hogy Istennek mondják. Ugyanakkor azonban azt is elvárja, hogy egészen embernek tartsák: "Bennem Isten lett emberré, hogy egészen közel jöjjön hozzátok". (9) Nyilvánosan kijelenti ezt, holott tudja, hogy pontosan emiatt fogják halálra ítélni.

II - JÉZUS ÉS A FILOZÓFUSOK ISTENE?

Megtörténhet, hogy valaki azt gondolja: hogy Jézus Krisztus csak a zsidó teológiának megfelelő isteni rangot kéri ki magának. De milyen kapcsolat van a zsidók Istene és a filozófia istene között, akinek - amennyiben létezik - igen általános, de minden kor számára egységes képe rajzolódott ki az idők folyamán?

Úgy tűnik, hogy Jézus előre gondolt erre a kérdésre. Azt akarta, hogy nem csak Izrael, hanem az egész világegyetem Istenének tartsák, aki az emberi értelem által megismerhető. Az Evangélium egyik része megvilágítja ezt (Jn 8,56-58). Íme a részlet, amelyben Jézus a zsidókkal vitatkozik:

Mikor a zsidók ezt meghallják követ ragadnak, hogy megkövezzék Jézust, mert Istennek tartja magát. Mivel nem fogadják el, hogy Jézus Isten, csak egy választásuk marad: kimondják, hogy Jézus káromkodott, vagyis súlyosan vétkezett Isten ellen.

Minket most nem a zsidók magatartása, illetve annak következményei érdekelnek, hanem Jézus szavai.

Nagyon meglepő Jézus kijelentése, amelyben Istennek vallja magát. E mondat, mely Izrael ősi írásaival áll kapcsolatban, válasz a racionalista filozófia Istennel szemben támasztott elvárásaira. Már az Ószövetségben olvashatunk arról, hogy Isten Mózesnek így mutatkozik be: "Én vagyok az, Aki vagyok" (Kiv 3,14), "Ábrahám, Izsák és Jákob Istene" (Kiv 3,6).

Mikor Jézus így szól: "Én vagyok" - az idő korlátain túl - ez nem más, mint annak állítása, hogy ő a filozófia Istene is, tehát ő az örökkévalóság, ill. az örök jelen. Istenben nincs sem kezdet, sem vég. Ő az Abszolút, aki létében mindentől független. Ő nem csak Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, hanem Izrael és az egész teremtés Istene.

III - PARADOXON: JÉZUS ISTEN - JÉZUS EMBER?

Könnyebben megérthetjük e látszólag paradoxonnak tűnő állítást, ha segítségül hívjuk az Ószövetség egyik részét, ahol Isten Mózesnek felfedi magát, mint "Aki van": a lángoló csipkebokor történetét.

Megragadó, ahogy Isten 1500 évvel előre kinyilatkoztatja Jézus Krisztus, - valóságos Isten és valóságos ember- személyének misztériumát.

Mózes az ő apósának, Jetrónak nyájait őrzi a Sínai hegy környékén, mikor észrevesz egy bokrot amely lángol, de nem ég el. (Kiv 3. fej.) Ahogy közelebb megy, hogy jobban lássa, mi történik, így szólítja meg egy hang a bokorból:

Mózes erre megkéri Istent, hogy mondja meg a nevét. Isten ezt válaszolja : "Én vagyok az, Aki vagyok". Pontosan ezt a mondatot ejti ki Jézus is a farizeusokkal való vitája alatt, mikor így szól: "Én vagyok". Ugyanakkor ez a lángoló, de el nem égő bokor csodálatos képe a teremtő Isten személyének is. Maga a mindenható Isten lép a teremtésbe e csipkebokron keresztül. A tűz, Isten jelenlétének jelképe, hatalmas erejű, de mégsem pusztít, egyetlen ág vagy levél sem vész el.

Ugyanilyen módon, mikor Isten megtestesült Jézus Krisztusban, mindenhatósága egyáltalán nem kisebbítette emberi természetét. Ezt vallja az Egyház is, mikor azt tanítja, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember.

IV - MIÉRT PONT EZ AZ ISTEN ÉS NEM INKÁBB EGY MÁSIK?

Jézus Krisztus által megismertük a Szentháromságos egy-Istent, Aki három személyben egy: az Atya, a Fiú (Jézus Krisztus) és a Szentlélek személyében. Isten csak egy lehet, mert ha lenne egy másik, az egyik már nem lenne Isten, vagyis Abszolút. Ha Jézus Krisztus Isten, az azt jelenti tehát, hogy ő az egyetlen igazi Isten.

Hihetek-e tehát más istenben Jézus Krisztuson kívül? Ha talál jobbat Jézus Krisztus Istenén kívül, válassza azt. Hogy mit gondolt Talleyrand a kereszténységet pótló más vallás kitalálásáról mikor a francia forradalom alatt egy "felvilágosult gondolkodó" az ész vallásának bevezetését javasolta, s a képviselők helyeslését szerette volna elnyerni? Öt perc elteltével Talleyrand félbeszakította, s így szólt hozzá: "Szívesen hiszünk majd önnek, uram, ha életét fogja adni a vallásáért és harmadnapra feltámad."

V - MILYEN JÉZUS KRISZTUS ISTENE?

Ez valójában az előző kérdés folytatása. Sok ember fél Istentől. Egy nap Szibériában, nem sokkal a kommunizmus vége után (1992-ben) néhány egyetemista fiatal ezt kérdezte tőlünk: "Most, hogy végre megszabadultunk a kommunizmusból, váljunk Isten rabjaivá?"

Amikor Jézusnak felteszik ezt a kérdés, nem szavakkal, hanem tettekkel válaszol, valahogy így:

"Azt az Istent, aki az Atya és én, karácsonykor mutatom meg nektek, mikor megszületek közöttetek. Gyermekként jövök hozzátok és nem kényszerítő diktátorként.

Értsétek meg hát, nem az a célom, hogy szabadságotokban korlátozzalak, vagy megfélemlítselek titeket. Azt szeretném, hogy szeressetek, és szeretni csak szabadon lehet."

Jézus sok képben beszél nekünk Istenről. Íme közülük a megbocsátó atya képe:

A bűneink miatt megfeszített Jézus így szól Atyjához a kereszten: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit tesznek." Aztán a vele együtt megfeszített gonosztevőnek, aki így kéri: "Jézus, emlékezz meg majd rólam országodban", így válaszol:

Van-e jobb annál az Istennél, aki megbocsát és a mennyben ad helyet nekünk?

_________________________________________________

(9) Természetesen, egész nyilvános működése alatt, Jézus számos különböző kifejezést és képet használ e hatalmas misztérium kifejezésére: a mennyasszony és a vőlegény, Isten Országa, a szőlősgazda fia, az igazgyöngy. De számunkra most az "Emberfia" elég arra, hogy kérdésünket feltehessük.

VISSZA A FŐOLDALRA