NEW AGE vagy ISTEN ?
avagy egy csodálatos gyógyulás története



Ez a történet arról szól, én hogyan találtam meg a választ.

Az események visszanyúlnak úgy jó 14 évvel ezelőttre. Munkanélküliség, válás, betegség, elszigeteltség - minden játszott.
Egy ismerősömnek az egészségi állapotomról panaszkodtam, a három éve kiújuló és egyre nehezebben kezelhető asztmámról. Rövid gondolkodás után azt mondta: végezz el egy agykontroll tanfolyamot, vagy egy reiki tanfolyamot, az segíthet. Fogalmam sem volt róla, miről beszél. Ekkor még az ezoterikáról, energiáról, agykontrollról szinte semmit nem hallottam. Belelkesülve folytatta, hogy pár nap múlva a városunkba jön Láma Ole Nydahl, a buddhista tanítások mestere, menjek el, biztos tetszeni fog.

Tovább faggattam a természetgyógyászatról, konkrétabban az energiával való gyógyításról. Arra gondoltam, keresek egy ilyen "gyógyítót", de ahogy kérdezősködtem, megtudtam azt is, hogy ilyen "gyógyítói" tanfolyamot elvégezni is lehet, 2-2 napos tanfolyam és máris "saját kezembe vehetem a gyógyulásomat", sőt, másoknak is segíthetek meggyógyulni.

Nagyon örültem a lehetőségnek, a vágy és a remény akkora volt bennem, hogy meggyógyuljak, nem volt kérdés számomra: elmegyek egy ilyen tanfolyamra.
Ekkortájt (legalábbis a városunkban) egyébként is elég sok szóbeszéd járt arról, hogy az orvosok csak a sötétben tapogatódznak, sokszor csak találgatják a betegség okát, s persze a gyógyterápiát is csak próbálgatják, az aztán vagy beválik, vagy nem, szóval ez is a döntésem mellett szólt.

Mindig hittem, hogy van isteni Gondviselés. Azt, hogy az "öngyógyítás" felé terelődött az utam - is - annak hittem.


*


Találkozásom az energiával

Mint ahogy az ismerősöm mondta, azon a nyáron a városunkba jött Láma Ole Nydahl, a buddhista tanítások mestere.
Az előadására -még így utólag is emlékszem- nagyon bátortalanul mentem el.

Igazából kisgyermek koromtól féltem a misztikus dolgoktól. Fogalmam sincs miért, senki, sosem ijesztgetett mumusokkal, ettől függetlenül féltem a szellemektől, féltem egyedül a sötétben, féltem úgy általában a sötéttől, félelemmel vegyes érzésekkel néztem be mindig az ágyam alá az esti lefekvés előtt, - szóval nem pontosan tudom megfogalmazni az érzést, ami a bátortalanságomhoz keveredett, de mert a vonzás és a kíváncsiság nagyobb volt bennem a visszatartó erőnél, ezért ott voltam az előadáson.

A Láma és az előadás hangulata különös harmóniával árasztotta el a termet, a hallgatóságot és engem is. Feltöltött. Szeretetérzés és valami különös melegség áradt felénk. Ennyit éreztem akkor. Bevallom, azt nem nagyon értettem, miről beszél a Láma, de tény, hogy egyfajta nyugalom szállt meg ott a padban.

Az előadás végeztével pusmogást hallottam, hogy a Láma megáldja azt, aki oda megy hozzá. Hát, az rossz nem lehet, gondoltam, amúgy is belülről hajtott valami, felé, s miután mindenki nagybuzgón beállt a sorba és csendes izgalommal vegyes áhítattal állta ki a sorát, hát beálltam én is a sorba.

Az érzést magát sosem felejtem el, amikor a Láma a fejem tetejére tette a jobb kezét. Végigszaladt a testemen egyfajta különös érzés, mely átmelegít, megszédít, megtántorít, elnehezíti a karom, lábam, az egész bensőm. Kissé megszédültem, vagyis inkább eléggé ahhoz, hogy a lábaim rogyadozni kezdjenek, ekkor a Láma átölelt, szorosan és hosszan, míg a görcs oldódni nem kezdett bennem. Megköszöntem és továbbmentem.

Ezután kaptunk valami kis emléklapot és egy cérnanyakláncot, s fél füllel hallottam, amikor valaki súgta felém: "kivételezett" vagyok, mert a Láma megölelt.

Lementem az emelvényről - ahol ez az egész zajlott -, félrehúzódtam egy sarokban és hatalmas, mindent felrázó zokogás tört ki rajtam, amilyent előtte még sosem tapasztaltam. Az okát nem értettem, csak zokogtam, zokogtam, azt hittem, sosem akar elmúlni, csak annyit éreztem, hogy egy világfájdalom van bennem, ami mint egy vulkán tör egyre a felszínre, visszatarthatatlanul. Valaki odajött közben, s a fülembe súgta, hogy: - sírjál csak, semmi gond, tisztul a lelked.

Lassan lecsillapodtam, s elindultam hazafelé. Nagyon fáradt voltam. De megkönnyebbült. Közben azon tűnődtem, hogy akiket előttem s utánam megáldott a Láma, miért nem sírtak vajon? S a többieket miért nem ölelte magához?
Konkrétan ma sem tudom, de azt már megtapasztaltam, hogy az energia, egy-egy beavatás, mindenkire másképp hat. Sok függ az illető személy felkészültségi szintjétől.
A Lámától -Erőteljes Felszabadító - Dharma nevet kaptam. Nem tudom, de azóta is hiszem, hogy ennek a keresztnévnek az életemben még fontos szerepe lesz.

Éreztem, hogy a Lámával való találkozás egy életre szóló élmény volt számomra, mely meghatározza az energiához való viszonyulásomat.
Hogy ez mennyire igaz, azt leírom a folytatásban.


*


Az első beavatásom

Kilencvennégy őszén volt pontosan 14 éve. Kétnapos tanfolyam, s reikis lettem. Ez egy ősi technika, a legkönnyebben megtapasztalható gyógyító energia, nem más, mint a Szeretet kézzelfoghatóvá tétele (így tanultuk).
Tracícionális Usui féle behangolást kaptam, ami képessé tett az Univerzális Szeretetenergia fogadására, illetve továbbítására. Klasszul működött, kezeltem magam, gyógyulgattam, gyerekeimet is kezelgettem, volt pár igazi "sikerélményem", például amikor a gyerekem makacs lázát sikerült lehúznom, de igazából inkább magamat gyógyítgattam..

Kicsit részletesebben a Reikiről, de tényleg csak pár mondatban (mert a net dugig van a témával, bőven találsz - ha keresel): a lényege, hogy az ember kap egy un. behangolást, amikoris az ember koronacsakráját úgymond megnyitja a reiki mester, a nagyobb mennyiségű, fentről lekért/érkező gyógyító energia fogadására, illetve továbbítására, ezzel megemelkedik az ember rezgés- és energiaszintje, megnyílnak a gyógyító csakrák, s megtanuljuk önmagunkat és másokat kezelni.

Fél év múlva (95. márciusában) megkaptam a reiki II. behangolást is. Ha nem ismerős Neked a téma, a különbség jelentős, intenzívebben áramlik rajtad keresztül az energia, s a kapott szimbólumok használata lehetőséget ad távolság-független energia küldésére és időutazásra is (csak a megszületésed napjáig tudsz visszamenni!).

A tanítás szerint mond az ember egy imát és utána kéri a Teremtőt, hogy állítsa félre az ember saját énjét (vagyis a "kezelő" ember egoját), s küldjön le reá annyi Szeretetenergiát, amennyire a kezelendő embernek szüksége van. Ekkor a koronacsakrán keresztül beáramlik az energia a reikisbe és a kezén keresztül átáramlik a kezelt ember energetikai rendszerébe, s miután a Reiki energia intelligens energia, a gyógyító hatás ott érvényesül, ahol a kezelt embernek a legnagyobb szüksége van rá. Ez távgyógyításnál is így működik, kis különbséggel, ennél a szimbólumokat is használja az ember.

A behangoláson túl a hitünk az egyik forrásunk, mely ezt az energiát működteti. A hitünk és az az általános feltétel nélküli szeretetérzés, mellyel önzetlenül, viszonzást nem várva segítséget nyújtunk rászoruló ismerőseinknek, barátainknak, családunk tagjainak és szükség esetén magunkat is megerősítjük vele, általa. Mert mint azt is csak később értettem meg, a reikit nem használni kell, a reikit megélni kell!
(Ez olyan szépen hangzik, ... és én valóban hittem azt, hogy így van.)

A második behangolás után nagyon éreztem a hatást, jobban áramlott belém az energia, tehát kissé fel voltam pörögve is, igazából nem zavart, mert erre felkészített minket a reiki mester.

Igen. Aztán nem sokkal ezután történt valami. Nem különösebb dolog, mint az, hogy: működött a dolog, de én ettől rettenetesen megijedtem.

Csak röviden a lényeg: időutazást akartam csinálni. Törökülés, ima, s utána a szükséges mondatok, kíváncsi lettem volna a picigyerek-korom elfeledett emlékeire.
Ekkor történt, aminek történnie kellett, mert hogy erre fel voltunk készítve: ültem törökülésben és a testem elkezdett elliptikus mozgást végezni, elég intenzíven ahhoz, hogy bár világos nappal volt, s ragyogó napsütés, annyira megijedtem, hogy a szívem a helyéről majdnem kiugrott, s beállt nálam egy teljes blokk.

Fogalmam nincs azóta sem, hogy miért az ijedtség, mert hiszen egyszerűen csak "működött a dolog", az azonban egy pillanat alatt bevillant az agyamba, hogy nem vagyok egyedül.
Akkorra már olvasgattam eleget a körülöttünk lévő láthatatlan entitásokról, meg ugyan még nem tapasztaltam a jelenlétüket, de ekkor megtapasztaltam, hogy a dolog létezik.
Hu. Szóval megijedtem, s kicsit humorosan fogalmazva: úgy is maradtam.
Féltem nappal, féltem éjjel, gyakorlatilag évekig állandóan féltem.

Kerestem volna a reiki mestert, mert végül is ők felvállalják, hogy "fogják a reikis kezét, ameddig szükséges", de nem találtam, nem kívánom részletezni, elég abból annyi, hogy egy időre eltűnt a közéletből. Hát ennyi. Ez aztán ráfejelt rendesen az ijedtségemre, de mondhatom úgy is, hogy az egész reiki, a beavatás és minden szó szerint a hitelét veszítette bennem.

Röviden ennyi volt az első (két) behangolásom története.
Megismertem az energiát, az Univerzális Szeretetenergiát, melynek jótékony hatását azonban - tőlem független (?) ok miatt - az elkövetkezendő 7 évben csak jómagam és a szűk családi köröm élvezhette. Becsapva éreztem magam, alaposan. Nem is amiatt, hogy "működött egy dolog", mert az csak egy ijedtség volt, hanem igazából a "mesterem"-ben való csalódás volt, ami megingatott, s megszámlálhatatlan mennyiségű kérdőjellel pakolta tele a fejemet.

A zűrzavart csak fokozták bennem a kósza hírek, miszerint "nem mindegyik reiki tiszta". Ezt értsd úgy, hogy nem mindegy, kitől kapja az ember a beavatást. Teljes volt bennem a káosz, gondolhatod. Akkor még a neten nem voltak fellelhetők reikivel kapcsolatos dolgok, inkább csak a különböző közösségi portálok csevegőszobáiban lévő "ezoterika" szobákban juthatott az ember különböző információhoz, chat-elés közben.
Évek múlva tudtam meg a különbséget. A lényege, hogy a Reikinek három főága van, ebből kettő ág élő Reiki mestertől indult, de van 1 olyan ága (a R.A.I.), amelyiknek az első Reiki mestere a halott Usui reiki mestertől kapta, médiumi úton a beavatást. Hát nem tudom.

A másik elgondolkoztató dolog, hogy a természetgyógyász "gyógyítók" egy része "megélhetési gyógyító". Azt pedig ugye tudjuk, ha valahol megjelenik a pénz, mint motiváció, ...

Így utólag visszagondolva -14 év távlatából-, ez az egész egy figyelmeztetés volt számomra, csak akkor én ezt még nem tudtam.


*


Az érdeklődésem mégsem csökkent …

1996. tavaszán agykontrollos lettem és számomra igen érdekes és tanulságos volt a Gyógyító Agy tanfolyam is, ahol 1998-ban voltam.

A reiki kezelésekkel és az agykontrollos programozással sikerült az asztmámat tünetmentes állapotba hozni 6 évig, 2002. augusztusáig. Hogy miért csak addig? Erre a választ még most sem tudom.

A vonzódásom az okkult dolgokkal kapcsolatban talán mindig is meg volt bennem. Mindig minden ezzel kapcsolatos témára nyitott voltam, s bár a reikivel évekig nem foglalkoztam, csak visszafogottan, s családi körben, a Titkos Tanok Sorozat szinte valamennyi megjelent könyvét megvásároltam, kíváncsiságom az ezoterika, parapszichológia, lélekgyógyászat iránt semmit sem csökkent.

Érdekeltek az ufó-eltérített emberek beszámolói, de inkább a más égitestről jött "idegenek"-kel kapcsolatos különböző tézisek.
Egyszer csak megláttam egy ingás könyvet, vettem egy ingát, csináltattam L-antennát és a radiesztéziába ástam bele magam. Na nem teljes mélységig, de járkáltam a lakásban, Hartmann- és Curry-csomópontokat keresve, hol kezemben a 2 antennával, hol puszta kézzel érzékelve a hideg vagy meleg energiasugárzásokat, vízereket.
Aztán belevágtam az asztrológia tanulmányozásába is, de nem éreztem hozzá elég vonzódást, s persze nehéznek is találtam, ezért egy idő után abbahagytam. Olvastam a Sikerkalauz sorozatot, a kézmasszás, talpmasszás könyveket, ezek elsajátítása is csábítóan hatott rám, teljes mélységig azonban egyiket sem csináltam végig, mert egyiknél sem éreztem azt a belső késztetést, ami kell a folytatáshoz. Szinte valamennyi ezidőtájt megjelent New Age -s könyvet kiolvastam, az Elixír magazin valamennyi számát átböngésztem, elmentem az Agykontroll Ultra tanfolyamára is, egyszerűen mint mágnes vonzott a téma.

Így utólag végiggondolva a második reiki beavatástól eltelt közel 7 évet, frusztrált voltam. Frusztrált egy belső bizonytalanság, maga az útkeresés . Ez időnként lehangolt, időnként meghökkentett. Én magam is éreztem, hogy kapkodok össze - vissza, keresve valamit, keresve azt az utat, azt a bizonyos "lelki kielégültség" -érzést, azt a különös érzést, mely a Lámával való találkozásomkor átjárt, mely átmelegít, megszédít, megtántorít, elnehezíti a karom, lábam, az egész bensőm, mely aztán felemel, átszellemültté tesz, megtölt energiával és azzal a tiszta, mindent átható szeretetérzéssel, melytől könnyű és szabad lesz a lélek, mint a két reiki behangolás közötti időszakban is voltam.

Most megállok kicsit 2001. tavaszánál. Azt, hogy ismét az ezoterika, az energia és a gyógyítás felé fordultam, többnyire ismét az egészségi állapotom indokolta. Egy ki nem feküdt vírusos tüdőgyulladás maradvány-tüneteivel küszködtem, azaz időnként, minden különösebb ok nélkül lázas-érzetem lett, ilyenkor fáradt, levert voltam, a hőmérsékletem sokszor alig volt magasabb 35oC foknál és egyszerűen: húzott az ágy. Megijedtem. Az orvosok tanácstalanok voltak, nem is nagyon hittek nekem, sőt, nem részletezem, de a véleményük szinte belefért az "idegalapon" pikszisbe.

Ijedtemben, mikor ágynak dőltem, az egyetlen természetgyógyász-gyógyító Barátnőmet hívtam telefonon, a tanácsát, segítségét kértem. Mondta: - feküdj le, küldök kezelést. A lényeg, hogy izzadj, míg csak el tudod viselni. Szó szerint az "ágyba nyomott" energiával, pillanatok alatt átmelegített és izzadtam, ahogy csak bírtam. 8 nap múlva keltem ki belőle, tünetmentesen.

Hát ilyen "siker" megtapasztalása után a saját bőrömön hogy ne vonzott volna az energiával való gyógyítás? A Lámával való találkozásom is, ez a gyógyulásom is mind-mind azt igazolták bennem, hogy bár a reiki -s dologba valami hiba csúszott ugyan, de nem magával az energiával lehet a gond, hiszen csodálatosan működik.

Rendszeresen agykontrolloztam, kisebb-nagyobb sikerélményeim is voltak, de ősszel (2001.) a "maradvány-tünetek" kezdtek újból jelentkezni.
Elég rosszul tűrtem ezt az egész helyzetet, a neten bóklásztam, keresve, magam sem tudom mit. Betegesen, ismét munka nélkül és elszigetelten a környezetemtől.
Ezek mind-mind a legjobb táptalaj ahhoz, hogy az ember beleszaladjon valamibe. Na én meg is tettem.

Kerestem a megoldást, a betegségem gyógyítására, keresgéltem valami kis netes melót az anyagi helyzetem stabilizálásra. Munkát ugyan nem találtam, ám - látva a sok-sok témába vágó honlapot (ekkor már voltak) - az ezoterika iránti érdeklődésem egyre erősödött, hát keresgéltem. Társaságra vágytam, akikkel beszélgethetek az ezoterika rejtelmeiről, akikkel megoszthatom tapasztalataim, akik oltani tudják kíváncsiságom, akiktől tanulhatok, akiknek esetleg én segíthetek.

Végül egy olyan "csevegőszobában" találtam magam, ahol többnyire ezoterikus témákról folyik a csevej. Így akadtam rá egy netes "tanítóra", távgyógyítóra (?). Így utólag összegezve: rengeteg mindent tanultam tőle közel másfél év alatt (végig távból, vagyis sosem találkoztam személyesen vele).
Sok-sok mindent kaptam is Tőle (energia-érzékeléseket, látványos energia-megjelenéseket, elméleti tanításokat a Gaya-ról, az energiáról, Istenről, a szeretetről, stb., gyakorlatilag "vesézgettük" a láthatatlan dolgokat.). Egy dologra figyeltem fel későn: bármennyire is szórakoztató és többnyire felemelő élményekben is volt részem, meggyógyítani nem tudott (vagy nem akart, ezt már sosem tudom meg, mert megszakadt a kapcsolatunk végleg), pedig megígérte, hogy meggyógyít, sőt, én sem tudtam magamat meggyógyítani, az Ő tanításai segítségével sem (bár az igaz, hogy az én utam hirtelen irányt váltott).

Ez így önmagában még csak a kisebb gond, s csak a bevezetője volt annak az időszaknak, ami aztán életem talán legkétségbeesettebb és legkilátástalanabb pár hónapja lett.


*


2009.03.11.


--------------------------------------2 oldal----------------------------------



NEW AGE vagy ISTEN ? (2. oldal)
avagy egy csodálatos gyógyulás története



7 év múlva beavatások, több is

Lassan letelt tehát a bűvös 7 év (a reiki -s élményeim óta), s szinte egyik napról a másikra bele is csöppentem a megtapasztalások sűrűjébe (ismét). A netes "tanítóm" hiába óvott tőle, a vágy és a csábítás akkora lett bennem, hogy elmentem két Aktív Szellemgyógyászat tanfolyamra (2002. októberében). Mindenáron gyógyulni és gyógyítani akartam.

Egyetlen egyszer sem fordult meg a fejemben - sem ebben az időszakban, sem a reiki avatás alkalmával - hogy az energia honnan jön. Egyszerűen hittem, hogy Istentől jön, hisz imádkozunk Istenhez, s utána kérjük le az energiát.

Visszagondolva a szellemgyógyászat beavatásomra, csak jóval később ütött szöget a fejemben, hogy a beavatás első napjának estéjén miért mentünk vajon el egy médiumhoz a "mesterrel", de elmentünk. Ami ott történt, halvány emlék maradt, számomra túl misztikus esemény volt, valahogy szó szerint nem fogta az agyam az egészet, a miértjét sem tudom azóta sem, legfeljebb csak sejtem.

A tanfolyam második napján, a 2. beavatás után különböző gyakorlatokat végeztünk. Csodálatos élmény volt, hogy láttam az ott lévők auráját, egy másik gyakorlatnál az egyik csaj energetikai rendszerét, szinte hihetetlen megtapasztalások voltak ezek. Elbűvöltek.

Egyetlen állandó jelenség is megjelent az életemben rögtön a 2. beavatás után, egy világoskék kis energiagomolyag. Ennek örültem nagyon. Ez angyaljelenség (a netes Tanítóm mondta). Ennek a dolognak a jelentőségét igazából akkor nem is értettem.
Ma már tudom (pár hete), hogy ennek mekkora óriási jelentősége van. Úgy gondolom, hogy igen, valóban egy angyal jelenlétét jelzi, s aki ilyent tapasztal, nagyon-nagyon hálás lehet Isten gondviseléséért. Másképpen megfogalmazva: "Isten egy angyalt küldött hozzád, hogy vigyázzon rád, megóvjon valamitől." Én legalábbis így értelmezem.

Akkor, a beavatás után viszont minden megtapasztalást a beavatás eredményének véltem.
Az igazság az, ha ezeket a dolgokat valaki egyszer megéli, bizony hajlamos lesz azt hinni, hogy "kiválasztott", a nagy Isteni Terv része, még ha oly naiv, hiszékeny és általában szerény is, mint én, akkor is képes ilyen élményektől kicsit a föld felett járni 10 centivel ... , szóval képes elrugaszkodni a valóságtól.

Persze ezt nem nehéz megtenni, mert amíg az érzések/érzékelések szépek, vagy kellemesek, addig minden ember azt nyugtázza magában, hogy jó úton jár. Ez nálam is pontosan így történt. A reikivel kapcsolatban is lenyugodtam.

Az ezután következő kb. 6 hét nagyon klassz volt, rengeteg szép élményem volt, a legtöbb mélyen meditatív állapotban, de az egészségemmel, a saját magam gyógyításával nem foglalkoztam, s ez fel sem tűnt.


A egyik élményemet leírom, mert az igen mély hatást tett rám.

A felhők között, talán egy görög templom hatalmas oszlopai derengtek, a lépcsősort tisztán láttam, alsó lépcsőjén magamat, térdelve és mély tisztelettel meghajolva... a lépcsősor tetején, bár elmosódva, inkább néha-néha felderengve, ült az Atya. Mellette egy angyal állt. A templom mellett közvetlenül egy kert, éreztem, hogy vannak benne.
Kértem az Atyát, segítsen a kapcsolatot felvennem egy hozzám hasonló érzés- és lelkivilágú szellemi vezetővel, akitől tanulhatok. Szeretném az emberek lelkét gyógyítani, megtanítani őket a szeretetre. Segítsen ebben nekem.
A következőket hallottam: - most menj!
Átsétáltam a kertbe, egy angyal fogadott, szeretettel lebegett mellettem, időnként átölelt, arcom megsimogatta és nyugtatgatott (ugyanis mélyen megilletődött voltam az Atyával való találkozásom miatt). Körülnéztem a kertben, megcsodáltam a szivárvány színeinek megfelelő virágokat, melyek közel sem hasonlítottak a földi virágokra, látványban, - talán energiagomolyagok voltak. Csodálatos szépségüket és a hatásukat a lelkemre megfogalmazni sem tudom szavakkal. Nem földi szépség volt, annál sokkal felemelőbb volt a látvány. Egy idő után az Angyal visszairányított, így visszamentem a lépcsőhöz és ismét kérdeztem az Atyát, segít-e nekem.

A következő gondolatok jöttek... érdekes, mintha hallottam volna, bár tisztán tudtam, hogy az én, tiszta gondolataim. Akár útmutatásnak is vehetem:
"- Szeresd az állatokat, ők a természet részei.
- Szeresd a földet, melyen biztosan vetheted meg a lábad.
- Szeresd a levegőt, mely együtt lélegzik veled.
- Szeresd a vizet, mely a léted része.
- Szeresd a Napot, mely mindenhova egyformán ontja fényét és melegét.
- Szeresd az embereket, mindegyiket egyformán, mert ők mind a Teremtés részei.
- Most menj!

Visszatértem saját, éberebb gondolataimhoz és élveztem, ahogy az energia árad rám és élveztem, ahogy, mint két meleg és bizsergető, puha, de biztonságos kéz megfogja a felkarom és csak fogja, fogja és bizsereg és jó meleg.:)
Mielőtt teljesen felébredtem, meglepett egy érzés, valaki puha, meleg keze megsimította a homlokom többször egymás után. A szobában egyedül voltam.:)


*


Na jó, vissza a valóságba. A fenti kellemes időszaknak egyszer csak vége lett.
A szellemgyógyász tanfolyam után 7 héttel volt a reiki mesteri tanfolyam. Hát, őszintén megmondom, fogalmam sincs hova siettem ennyire ezekkel a tanfolyamokkal, két különböző tanfolyam között ajánlják a pár hónapos, sőt, általában a fél éves szünetet, de végülis a "mester" annyira rajta volt, én pedig olyan gyorsan szerettem volna mindjárt mindent tudni, ... szóval így utólag sem értem, hová volt ez a sietség, de akkor már azt hiszem benne voltam abban a bizonyos ördögi körben.

A lényeg, hogy a reiki mesteri előtt pontosan 1 héttel étvágytalan lettem, olyan szintig, hogy a kajára gondolni sem tudtam, csak vizet ittam egész nap. Szinte állandóan éreztem a combomon, lábamon hideg fuvallatokat, a testem különböző részein bizsergést, nemigazán kellemes érzések voltak, a hideg fuvallat különösen zavart, de miután hallottam másoktól, hogy a beavatások előtti napjai hasonlóak voltak, elfogadtam tényként, hogy ez így van.

Így telt el a hét, fáradtan, de mégis kellő izgalommal vártam a beavatást, ami meg is történt, de aztán valahogy minden megváltozott.

Állandóan éreztem magam körül a hideg fuvallatokat, ami zavart. A régebbi kellemes érzékelések helyett például sötét árnyat láttam éjszaka a szobám falára vetülni, máskor a plafon és én közöttem lebegett. Nem csinált ugyan semmit, nem féltem, de kellemetlen élmény volt. Gyakorlatilag állandósult bennem az érzés, hogy "nem vagyok egyedül" a lakásban.

Aztán volt, amikor energia jött rám annyira, hogy szinte belenyomott az ágyba. A jegyzeteimből: "... a szívemnél jött az energia. Már nem meleg és nem izzaszt régóta le, csak jön és nyom és a kezeim bizseregnek, érzem, ahogy halad le - fel, mintha az izmaim, izületeim lazítanák. Kellemes, bár 1-1 élesebb szurkálást kihagynék szívesen, a jobb bokám csakrájánál, na az nem volt kellemes, nem győzte az ideg rángatni a lábam".

Régebben aranyos kis energialabdácskákat láttam este a sötétben, ez megváltozott hideg, natúr fémszínű és "fémes érzést" keltő, nem hideg, mégis "mintha" hideg lenne, látványúra.

A lényeg, hogy folyamatosan volt valamilyen érzetem. Leggyakrabban nem kellemes.
Aztán azt vettem észre, hogy mintha turkásznának a fejemben. Szó szerint éreztem az éles, szórú mozgásfélét a tarkómban. Hihetetlen gyorsasággal csináltam védőburkot magam köré, de mert ez a matatásféle váratlanul ért, a nap bármely szakaszában, ezért szinte állandóan csak a védőburkot csináltam, a gondolataim szinte a védekezésem körül forogtak egész nap.
Kicsit kezdtem szétesni, mondhatnám, megviselődtem. Az öngyógyítás eszembe sem jutott.

Ezeket a dolgokat (itt fent) fehéren-feketén leírtam akkor, magamnak, worddokba, amikor történtek. A dologban a nagyon elgondolkodtató, hogy akkor (2002-ben) egyszerűen nem fogtam agyilag, hogy valami nincs rendben, valami nagyon, de nagyon megváltozott! Csak írtam, naplószerűen az eseményeket és mentem tovább.

*

Bizony mentem, méghozzá kerek kettő hét múlva egy Arolo tanfolyamra, rá három hétre pedig az Arolo II.-re.
Gyakorlatilag három különböző természetgyógyász tanfolyamot végeztem el kettő hónap alatt. Egy ember csinálta mindhármat, vele is: közösségi portál, "ezoszoba", itt ismerkedtünk meg.

Kicsit összefoglalva tehát. 2001. tavaszától az energia iránti érzékenységem olyan mértékig nőtt, hogy rendesen éreztem a pozitív és negatív energiát is a testemen, bizonyos fényviszonyok mellett láttam is azokat, s a három utolsó beavatás utántól az illatukat is éreztem.

Az Arolo I. után lelassult és nagyon fáradt voltam. Nem nagyon értettem, miért. Hisz feltöltődve kellene lennem. Már a reiki mesteri után is ilyen voltam. Emlékszem, a reiki I. után is fáradt voltam, a testemben, de mégis felszabadult és energiával teli és szárnyaltam. Most nem.
Megnyugtattam magamat azzal, hogy ez a beavatás a finomenergetikai rendszerre hat és ezért a fáradtság.

Másnap egy kisebb sikeres "gyógyításos" élményem volt, vagyis megtapasztaltam, hogy az arolo "működik", aztán több semmi. Magamat gyógyítani meg sem próbáltam, egyszerűen eszembe sem jutott. Néha volt még "látomásom", ezüstös energiavonulatok, meg ilyenek, de szinte rosszul hatottak rám. A jegyzeteimet abbahagytam.

Két hét csak úgy elment, aztán egyszerűen világvége hangulatba kerültem. Napokon keresztül azzal az érzéssel és gondolattal ébredtem, hogy mennyi szeretetet kaptam egyáltalán az életben? voltak-e boldog időszakaim, amik igazán életben tartják az embert? amennyi boldogságban részem volt, az egyáltalán elég az életben maradáshoz? A meg nem kapott szeretet hiánya rémesen fájt.
Egyik nap is ebben a hangulatban meditálgattam, becsuktam a szemem és egy csillogó, finom kis ezüstfonalat láttam, s vágytam a túloldalra, nem fájdalmas érzéssel, csak egyszerűen éreztem egy pillanatra a túloldal békéjét, s rendesen elért egy érzelmi hullám, mikor is összegeztem az életemben elért és átélt dolgokat, s megkérdőjeleztem az életem értelmét. Szerencsémre később egy jót aludtam és átbillentem ezen az érzelmi üresség érzésen.

Letelt a három hét és megtörtént az arolo második beavatása is. Kaptunk szimbólumokat és megtanultuk használni, s a nap végén volt az avatás. Az avatás után befulladtam.
Egy számomra meglepő dolog volt, a beavatás "szertartásakor" a jobb fülemnél határozott, nagyon meleget éreztem. Kellemes volt. Az érdekes, - mikor a beavatás után megbeszéltük, ki, mit érzékelt, "látott", esetleg "hallott" a beavatás során -, senki, még csak hasonlót sem érzett. Fura, de a "mester" nem tudta, mi lehetett az. Határozottan olyan érzésem volt: megjelöltek. És egy bizonytalanságérzettel jöttem haza.

Ma már tudom, hogy az a melegség az isteni gondviselés megnyilvánulása volt, s hogy nyugtalankodnom nem emiatt kellett volna.


*


a túlélés ...

Három hónap alatt kaptam 3 különböző behangolást (az utolsót 2002. december 28-án). Ez idő tájt még kapcsolatban voltam a netes "tanítómmal" is, folyamatosan konzultáltunk, tanítgatott és küldte a különböző energiákat, stb.

Nyugodtan mondhatom, hogy még mozgalmasabb lett az életem, mint a reiki mesteri után. Nem csak láttam és éreztem az energiát, s éreztem az illatát, de hallottam "nyüzsgéseket", pukkanás szerű hangocskákat is körülöttem. Minden működött.
Kaptam látomásokat (amiket szintén nyitott szemmel láttam), más, sok egyéb mellett pl. felettem ringatódzó szeráfot, de úgy általában is szokatlan és fura dolgok történtek körülöttem. Néha játékos-incselkedősnek tűnt a dolog, néha már-már erőszakosnak, ez azért inkább rémisztett, mint szórakoztatott, de úgy általában "normális" keretek között maradtak a dolgok, már amennyire ezek a dolgok egyáltalán normálisak. A netes "tanítóm" egyébként is megnyugtatott, hogy vele is történtek ilyen dolgok, egy idő után majd elmúlnak.

Részlet a jegyzeteimből:
"Ettől persze még volt, amit furcsának találtam, hogy például a sötétben egyszer csak mégjobban elsötétült a helyiség, mintha bejött volna valami hatalmas fekete, de miután megerősítettem magamban, hogy nem kell félni, megkérdeztem hangosan: - te ki vagy? Na jó, ha nem felelsz, fogd meg a kezem, légyszi! … Kinyújtottam a kezem és éreztem, ahogy egy meleg kéz megfogja. Igaz, hogy baromi nehéz volt és elnehezítette a karomat, de azt hittem, ez a természetes. Aztán meg számtalanszor tapasztaltam, "mintha" egy meleg kéz fogná a vállam. A jobb vállam. Ilyenkor mindig az volt a gondolatom, hogy ő biztos az őrangyalom. Szóval, ezért voltam nyugodt és bizalommal teli."

Szinte folyamatosan kaptam valamilyen "kezeléseket", a testem különböző részein, néha szurkálásokat, matatásokat érzékeltem. Szentül meg voltam győződve, hogy ez mind a beavatások hatása, hogy most a "felkészítésem zajlik valami nagy feladatra". A hetek pedig csak mentek. A gyógyításra egyáltalán még csak gondolni sem gondoltam.

Közben egyre nagyobb belső késztetést kaptam arra, hogy könyvet írjak, ezért 2003. februárjában hozzá is fogtam.
A dolog ugyan meglepett -de mert hallottam már ilyen esetekről, ezért hamar elfogadtam-, leültem a számítógép elé, s csak úgy jöttek a gondolatok a fejembe. Nem gondolkodtam, csak írtam. Folyamatosan. Oldalakon keresztül. Olyan dolgokról, amiről fogalmam sem nagyon volt.
A könyv témája? A nem földi intelligencia képviselőiről szólt. A feladatom a könyvvel (ez egy belső sugallat volt): megértetni az emberekkel, hogy nem kell félni tőlük.
Nem pontosan értem a "kiválasztottságom okát", még most sem. Valóban rendkívül nyitott voltam és elfogadó a földönkívüli jelenségekkel szemben, hittem, hogy vannak, érdeklődéssel hallgattam és olvasgattam a témával kapcsolatos élménybeszámolókat, de hogy én legyek a szószólójuk, ... szokatlan szerep volt, mert utólag végigolvasva a könyv vonatkozó részeit, kifejezetten a védelmükre keltem.
Hosszú, "zárt" időszak következett számomra. Szinte állandóan a gépnél ültem, s írtam, s közben kaptam különböző "kezeléseket", volt köztük sok olyan, ami fájt, de a legtöbbe belealudtam, s mire felébredtem, a fájdalom nyoma is elmúlt. A jelenlétüket különös illat, enyhe égett elektromos szag kísérte.

Részlet a későbbi jegyzeteimből:
"A könyv sorai "egy bizonyos hangulatban", beállítódottsággal íródtak, szinte belső sugallatra, egy bizonyos céllal, hogy: a körülöttem lévő léleklényeket elfogadtassam a külvilággal, szeretetreméltóságukat, segítőkészségüket és segíteni akarásukat hirdessem, egyszóval: szeretetet ébresszek velük kapcsolatban a könyvet olvasó személyben.
Emlékszem, egyszerűen indultam, bekapcsoltam a gépet és írtam és írtam, mert a fejembe csak úgy tolultak a szavak, mondatok, aztán felálltam, kerestem valami könyvet, találtam valami ide vonatkozó részletet, mintha csak meg lett volna jelölve a könyvben, ahol ki kell nyitnom és gépeltem-gépeltem az ide vonatkozó sorokat. Akkor is érzékeltem, hogy olyan kerek és egész, amit tudatni akarok a nyilvánossággal, ami az én pillanatnyi lexikális tudásommal nem várható el, mégis tömören, kereken, hivatkozásokkal telitűzdelve csak úgy jött belőlem az információ."

Na most megállok egy pillanatra és megkérdezem Tőled kedves Olvasó: - ugye most arra gondoltál, nem vagyok komplett. (?)
Belátom, tökéletesen igazad van.
Pedig a dolgok, amiket fentebb írtam, így történtek. Legalábbis így érzékeltem. A könyvírásnak nyoma van, az érzeteket pedig megéltem. Ha más mesélne nekem ilyenekről, s én nem éltem volna meg hasonlót, bizony én is csak borzongnék, s meglehetősen bizarrnak találnám a dolgot, de nézz csak körül az interneten, találsz az enyémhez hasonló történetet.
Én beírtam az előbb a google-ba: "a sötét erők", s magam is meglepődtem, milyen sok találat van.
Pár éve, egészen véletlenül egy pap történetét olvastam, őt évekig tartotta "fogságban" a "sötét oldal", mire feleszmélt, vagyis amikor kegyelmet kapott Istentől.

Közel három hétig tartott a "könyvírás".
Most idemásolok két részletet a későbbi jegyzeteimből:
"Sok mindent nem értettem azokban a napokban, s miután a netes "tanítóm" nem ért rá, megmagyaráztam magamnak például, hogy miért kell 3 héten keresztül csak nyers tojásba aprított kenyeret ennem.
Egy tisztulási folyamatnak gondoltam, egyszerűen ennyi. Feltűnt ugyan, hogy gyenge és fáradékony kezdtem lenni, egyre inkább húzott az ágy és bizony egy-egy "beavatkozás" után bealudtam, de mindezt természetesnek vettem. Különös, néha fájdalmas "beavatkozásaikat" gyógyításnak gondoltam. Ha háborogtam is magamban, vagy később már hangosan is, abban bíztam, egyszer majdcsak véget ér ez az időszak."

Márciusban már meg akartam szabadulni tőlük, de nem ment. Mindig a sarkamban voltak, akárhová mentem. A hangulatom igencsak változó volt már ezekben a napokban. Sorra találtam olyan könyvrészleteket a keresgéléseim során a földönkívüliekről, mint pl.: ránk kényszerítik az akaratukat!
A tiszteletem kezdett meginogni a Teremtő küldötteivel szemben. Rengeteget vívódtam.

A hónap közepén egy érzelmi katarzis dobott a mélypontra, annyira, hogy meg akartam halni. Konkrétan. A fejemben csak az lüktetett, hogy nincs értelme az életemnek, meg akarok halni (egyébként nem vagyok öngyilkos tipus, de ebben az időszakban párszor megtalált egy ezirányú belső sugallat).

Március utolsó hetében napokon át tartó intenzív "beavatkozások" a fejemen, - hát, bevallom, néha fájt. Nagyon. Ezekben a napokban folyamatosan, a nap bármely szakában állandóan éreztem a testem különböző részein szurkálásokat, bizsergéseket, hideg fuvallatokat, éjszaka a sötétben fényvillanások, időnként pattogások. Lámpánál aludtam. Borzasztóan untam már ezt a helyzetet, belekeseredtem, méltatlannak éreztem, csak azt vártam, mikor lesz már vége.
Idegileg totál ki voltam már ekkor.

Állandósult a kérdés a fejemben: biztos, hogy jót akarnak ezek az "idegenek" nekem? jók ők? s ha mégsem? A megtapasztalásaim ekkorra már tulajdonképpen igazolták is a gyakorlatban, - már ami fizikai és lelki állapotom illeti- , hogy gáz van, - máig sem tudom pontosan, hogy miért - de mégis bizonytalan voltam, tehetek-e ellenük, tegyek-e ellenük, de a bizalmat velük szemben megkérdőjelezni sem nagyon mertem. Az is igaz, hogy ellenreakcióm esetén valami retorziótól is féltem, a lelkem mélyén. Aztán meg nem is nagyon mertem erről beszélni senkivel, féltem, kinevetnek. Meg aztán kivel is beszéltem volna?

Éreztem, hogy egyedül gyenge vagyok megküzdeni velük. És nem is elég tapasztalt. Valami hajtott akkoriban már, valamiféle kiutat kerestem, szerencsére, így jutottam aztán el egy volt reikis ismerősömhöz. Párszor bementem hozzá, s a szerencsém az volt, hogy Ő folyamatosan azt hajtogatta, hogy "nem jó, ha láthatatlanok!" a "látogatóid", "aki rejtőzködik, az nem jó!". Vele együtt végeztük valamikor a reiki tanfolyamot. Onnan az ismerettség. Még jó, hogy rendszeresen "odahajtott" hozzá, valami.
Nála aztán találkoztam egy másik ismerősömmel is, akivel szintén beszélgethettem erről. Mondta, hogy Ő látta a környezetében megjelent léleklényeket, akkor én miért nem?

Végül a reikis ismerősöm ösztönzött eléggé ahhoz, sokadik beszélgetésünk során, hogy a természetgyógyász barátnőmet hívjam fel. A hónap végén felhívtam, s akkor ért a döbbenet! A Barátnőm felvilágosított arról, hogy nem valamiféle felkészítésem folyik akármilyen nagy feladatra, hanem gyakorlatilag már csak hálni jár belém a lélek, ártó lények szinte kiszívták az összes energiámat. Pár nap múlva egy szellemgyógyásznál kötöttem ki, aki letisztította az aurámat és a lakásunkat is az ártó "feketéktől", védőburkot csinált, a Barátnőm pedig folyamatosan gyógyított, mert hetekig szinte mindenem fájt. Ők ketten (a Barátnőm és a szellemgyógyász) hoztak vissza, hetek alatt. Mindketten azt mondták, hogy ez nekem egy próbatétel, amiben részem van(volt), az egy erőszakos mentális támadássorozat. Még azt is mondták (mert mindkettő látó is), hogy nincs beavatásom, egy sem.
No comment.

Nem részletezem, milyen állapotban voltam. Annyi bizonyos, hogy nem egykönnyen mondtak le rólam a "látogatóim", mert még a lábadozásom időszakában is majdnem meghaltam. Egy alkalommal például teljesen stabilan álltam egy asztalon, egy Mária képet akartam feltenni a falra, simán majdnem hátrabillentem. Másik alkalommal ugyanez történt, a különbség csak annyi, hogy a függönyt tettem épp fel. Mintha valami láthatatlan erő lökött volna hátra.
Félelmetes, tudom, de ez mind így történt.
Még fél évembe került, amikorra teljesen helyrejöttem, bár az asztmám súlyosbodott időközben.

Az energiához való vonzódásom második nekifutása így ért véget. A közel fél év alatt gyakorlatilag egy révületben éltem, amire majdnem rámentem, egészségileg is, idegileg is. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy kb. februárban szakadt meg a kapcsolatom a netes "tanítómmal" is.

Ide még bemásolok egy részletet a későbbi (gyógyulásom utáni) jegyzeteimből:
" Március 5-től nem írtam. Így utólag visszatekintve, meglehetősen naivan álltam a dolgokhoz, nyílván volt bennem önteltség (hogy: hu! engem kerestek meg, kiválasztott vagyok! de jó!) és volt bennem hiszékenység egy általam mai napig ismeretlen emberrel szemben, aki "távtanított" és a különböző képességeivel "elvarázsolt", s február környékén magamra hagyott.
Ezt meg kellett tapasztalnom, valamiért."

Ez volt a második figyelmeztetés.


2009.03.12.


--------------------------------------3 oldal----------------------------------





NEW AGE vagy ISTEN ? (3. oldal)
avagy egy csodálatos gyógyulás története



Rövid áttekintés: Az utolsó behangolást 2002. december 28-án kaptam. Három hónapig a láthatatlan erők "sodrásában" voltam, kb. fél év múlva rendeződtem egészségileg. Az asztmám maradt, de az azóta jól beállított terápiával szinte tünetmentes vagyok (ennek később jelentősége lesz).

Ezután következett pár év csend. Minden - energiával kapcsolatos - gondolatomat mélyen magamba zártam. Tényleg nem jutott még csak eszembe sem, elhiheted. Sem könyv, sem az internet; semmilyen hírforrás, ami ezzel kapcsolatos, a közelembe sem jutott.
Annyi maradt - függetlenül attól, hogy van-e valamilyen beavatásom, vagy nincs (bár hajlok affelé, amit a Barátnőm mondott, hogy nincs), a kezemből jön az energia ha magamat gyógyítani szeretném, ezért ezt egy kis imával indítva "használom", s ennyi.
Az illatokat és az időnként apró kis meleg "mintha megérintett volna valaki" érzékelést igyekeztem nem tudomásulvenni, de legalábbis nem foglalkoztam vele. Ami viszont állandósult, a lakásban pattogások, bizonyos rendszerességgel, ne nevess ki, mintha a falon belépett volna valaki. Kellemetlen, főleg az éjszaka csendjében, már félálomban, ilyenkor a szívem majd kiugrott a helyéből.
Én ezeket a sötét erők "látogatásának" nevezem/neveztem magamban, de nem foglalkoztam vele.

Tavany december közepén meghalt apám. A pattogások rendszeressége sűrűsödött, időnként erősödött.
Én a magam részéről el tudtam apámat engedni, tudatosan, ám a temetése csak kb. 1 hónap múlva volt, tehát óhatatlanul is ott jártak a gondolataim nála. Szó mi szó, időnként hangosan beszélgettem vele, de mindig megnyugtatóan és miután hirtelen halála volt, s nem tudhatom, tudatában volt-e a saját halálával, ezért ezt is közöltem vele, kérve őt, hogy keresse a fényt és igyekezzen átlépni, mert ott már várják a szerettei (Hát persze, hogy nézem a Szellemekkel suttogó-t.:).
Apám temetése megvolt 2009. januárjában, a csattanások, pattogások maradtak.

Fogalmam sincs, hogy lopódzott a gondolat ismét a fejembe, de 2009. január közepén megint az érdeklődésem középpontjába került az ezoterika. Olvasgattam a neten. Mindenfélét.

Aztán idén (2009.) február 1-én hihetetlen gyorsasággal ismét benne voltam a csőben. Az események felgyorsultak, igaz, 1 hét alatt lezajlott minden, de ne tudd meg a rémületet, amit ismét megéltem.

Pedig tényleg nem csináltam semmit. Élem az egyszerű emberek még egyszerűbb életét, netezgetek, leginkább játszom, szépítgetem-bővítgetem a kis honlapomat és persze családi életet élek, s ennyi. Hét év múlva újabb próbatétel. Miért lehet az olyan fontos Istennek, hogy ismét próba elé állítson?
Persze tudom. A jó és a rossz harca. Meg a Jing-Jang. Az egyensúly. Mert a mérleg folyton billeg. hm...

Így visszagondolva azért nagyon is valószínű, hogy saját magam vonzottam megint be az eseményeket, röviden annyit róla, hogy kissé zűrös anyagiaim miatt a pénz bevonzásával kezdtem el foglalkozni tavaly ősszel. Ráakadtam a The Secret (A Titok) módszerre.
Eszembe sem jutott, mi történt közel hét éve. Hiszen ez valami egészen más, gondoltam. Pedig egyáltalán nem más.
Ha nem olvastad a könyvet, vagy a videot nem láttad, akkor csak a lényeg: az Univerzumtól kell kérni azt, amit szeretnél elérni, napi rendszerességgel. Akárhonnan is nézzük, ez megint csak egy kommunkáció a láthatatlan erőkkel. De én nem figyeltem.

Igaz, semmi nem történt, de arra gondolok, annyi mégis mindenképpen, hogy ismét nyitott lettem mindenféle energiákra. Akkor annak idején a Barátnőm mondta, hogy a pozitív és negatív energiákra is túl érzékenyen, vagyis jó vevő vagyok.

A pénzt bevonzani nemigazán sikerült, ezért január közepétől elkezdtem bóklászni a világhálón. Először agykontrollos módszert találtam, de valamiért nem tudtam vizualizálni a leírtakat, ezért tovább keresgéltem.
Február 1-én, mert vasárnap volt, s más dolgom nem volt, egész nap, késő éjszakába nyúlóan olvastam. Hihetetlen. Rengeteg olvasnivalót, New Age-s dolgot találtam. Egész nap csak olvasgattam, tágra nyílt szemmel, mint egy kisgyerek, s ennek az oka, hogy közel 7 éve nem foglalkoztam egyáltalán ezoterikus dolgokkal, s azóta "hogy megváltozott a világ!", mindenhol csak médiumi csatornázások, angyalkommunikáció, ezoterika, ... stb.

Egész nap szinte fel sem tudtam állni a számítógéptől, olvasgattam válogatás nélkül, a különböző médiumi közvetítéseket, a 2012. évben várható világvégéről, a rezgésszintünk-emelkedéséről, amin mi magunknak kell munkálkodnunk, mert mi saját magunk menthetjük csak meg a bolygónkat, … stb., dugig van a net ilyesmivel.
A meglepő csak annyi volt ebben a napban, hogy végig, amíg az egyik médiumi közvetítsét olvastam (dirrekt nem írom ki, melyiket), nagyon erős energiát kaptam, folyamatosan. Igaz, a közvetítés szövegében többször benne is van, hogy aki hallgatja vagy olvassa, az érzi ezt.
Tudom, hogy ez egy bizonyos szintig manipulatív dolog, ... hát nálam bejött.

Aztán valamikor az éjszaka közepén találtam ezt: Kemény beszéd , végigolvastam ezt is, de még mindig csak tovább olvasgattam.

Hajnalra már tömve voltam infóval, s bár éreztem a "Kemény beszéd" igazát, az írás gondolatai be-bevillantak az agyamba, s bár bizonytalan voltam, helyesen teszem-e és szokatlan is volt az "akarom!" kifejezést használni az Istennel való kommunikációban, csak átsiklottam ezeken a bizonytalanságokon a fejemben és hát lefekvés után elkezdtem "tenni" a dologért, a magasabb rezgésszint eléréséért, az összes "amit akarok" -ot felsoroltam Istennek, a szellemi vezetőmnek és mindenkinek abban a zűrzavarban - azon az éjszakán, még elalvás előtt.
Volt körülöttem olyan nyüzsgés, különböző hőmérsékletű érintések és illatok, amilyent azelőtt elképzelni sem nagyon tudtam. Végül elaludtam.

Ennek aztán másnap, hétfőn, meg is lett az eredménye.
Már délelőtt, egy csattanás a falon és minden átmenet nélkül elkezdtem kapni az energiát. Kérés nélkül, mondhatni tolakodóan csak jött, a lábamtól indult felfelé, erősen, a fejem, mintha a vérnyomásom meglökte volna. Közben hűvös szellő, egészen a combomig. Nem mondhatom, hogy kellemes volt, sőt, és hát nagyonis tudatában voltam az éjszakai gondolataimnak, kommunikációmnak és az egész nap olvasottak hatása alatt is voltam még.

Aztán ez az energiatömeg egyszer csak megint jött. Délutánig, háromszor. Egyáltalán nem volt kellemes. Közben eszembe jutott, amit a Kemény beszédben olvastam, egyre jobban éreztem, hogy valami nem frankó.

Aztán későn délután, épp öltöztem, mert indultam volna itthonról el, amikor megint elkezdett tódulni az energia, a lábamtól fel egészen a combomig, s közben a fejem egy pillanat alatt olyan lett, mint amit felpumpáltak, azt hittem, azonnal szét is durran.
Rettenetesen megijedtem. Egy pillanat alatt beugrott a gondolat, hogy mennem kell, de így hogyan? és ez most már majd mindig csak így jön? kéretlenül? tolakodóan? és ilyen erőteljesen? elfoglalják a testemet? vagy mi van? Rendesen bepánikoltam.

Hirtelen egyetlen egy dolog jutott az eszembe, odaálltam a gyertya elé, ami már akkor egész nap égett és fennhangon elkezdtem könyörögni Istenhez, valahogy így:
"Édes jó Istenem, kérlek segíts és küldj le rám hófehér szeretetenergiát és hófehér gyógyító energiát és szabadíts meg az ártó gondolatoktól, ártó érzésektől, ártó energiáktól. Tudom, hogy én hívtam őket magamhoz, nagyon megbántam Atyám, kérlek segíts!"
Valami ilyesmi volt, a rémület akkora volt bennem, hogy pontosan nem emlékszem, de a lényeg ennyi volt.

Szinte abban a pillanatban meglepő hirtelenséggel érkezett a könyörgésemre egy nagy adag energia a fejem tetejére, ami nem csak meglepett, hanem szinte "meglökött", a fejem azonnal kitisztult, én pedig csak ámultam. Azonnal kezdtem érzékelni, hogy az energiaáramlás húzódik visszafelé a lábszáramon, egyre lejjebb, aztán egyszer csak megszűnt.
Istenre gondoltam, tudtam, hogy Ő segített. Megköszöntem, elmondtam egy Miatánykot és elmentem itthonról. Most már tudtam.

Ez a hét azzal telt el, hogy szinte egész nap -amikor csak lehetőségem volt rá- imádkoztam, a gyertya folyamatosan égett és szó szerint könyörögtem Istenhez, amikor csak tehettem, fennhangon, segítségért és természetesen az Őrangyalommal is folyamatos "beszélgetésben" voltam. Valamikor csütörtök környékére nyugodtam meg, de a bizonytalan hűvös érintések és pattogások a szobában arra késztettek, hogy többet megtudjak az angyalokról, s a különböző entitásokról, akik a környezetemben vannak, az illatokról és érzetekről, de egyenlőre nem nagy kedvem volt olvasgatni. Ezekben a napokban "csak" Istenben, az angyalokban, közülük is konkrétan az Őrangyalomban hittem. Az imámat is kiegészítettem ezzel: "Őrangyalkám és angyalkák, kérlek légyszives vigyázzatok rám!"

Hát, ha ezen a héten messziről figyelhettél volna, biztos kinevetsz. Képzeljed el, ahogy ülök a fotelban, előttem egy égő gyertya és először imára kulcsolt kézzel buzgón imádkozok, s beszélgetek az Atyával, aztán minden átmenet nélkül, teli rémülettel a térdemtől söpröm lefelé a hűvös érintéseket és csapkodok magam mellé, hogy menj innen, menj innen, nem leszek a tiéd. Hát mit mondjak, nem volt vicces.
Szerencsére nincs idegorvos rokonom, biztos bevitt volna a sárgaházba.

Ha kilátszanának az ember gondolatai, bizony az enyém nagyon egyirányba forgott ezen a héten. Folyamatosan hajtogattam a Miatyánkot, s közben állandóan az Őrangyalomat szólítgattam. Különösen az éjszaka csendjében rám ijesztő pattogások után. Ilyenkor aztán megnyugtatott, egy, a saját fejembe érkező gondolat, amit szinte hallottam is belülről: "nem kell félni!". Ezt bizony mondogattam is magamban, a hatása sem maradt el, különösen, amikor egy puha, meleg érintés kísérte. :)
Végülis ennyi.

Mielőtt harmadszor is beleszaladtam volna valamibe, kaptam egy hatalmas figyelmeztetést. Hálás vagyok érte. :)


*


a történetnek még nincs vége ...

A következő héten aztán minden fellelhető anyagot lementettem és átolvasgattam az angyalokról (Ez ugyan nem a reklám helye, de innen: Tündérke ) is,
a Kemény beszéd Gál Péter - A New Age - keresztény szemmel c. könyvének a III. függeléke, megtaláltam ezt is,
s mert a hálaérzet bennem volt/van Isten irányában, olvasgattam mindenféle vallási oldalakat is. Megpróbáltam közelebb kerülni a Hithez és Istenhez.

Erről röviden csak annyit, hogy hiszek, hittem eddig is Istenben, nagyonis, de magamban, a szívemben és a lelkemben. Nem vagyok templombajárós valaki. A Tízparancsolat szellemében igyekszem élni, s ennyi és évek óta nem mulasztom el az esti imát és egy kis beszélgetést Istennel. :)

Most viszont úgy éreztem, hogy ha már megvédett, vagyis megnyilvánult nekem, ez a minimum, hogy kicsit olvasgassak, elővegyem a Bibliát és mégjobban higyjem a létezését, vegyem valahogy természetesebbnek, hogy itt van köztünk, akkor is, ha nem látjuk, hisz konkrétan megtapasztaltam, hogy létezik.
Az Őrangyalommal is rendszeresen társalogtam, különösen lefekvés után kértem/kérem, hogy vigyázzon rám.

Hát bevallom, hogy a szabadidőm minden percét ezzel töltöttem ezen a héten. Olvasgattam a Bibliát, a neten fellelhető bibliamagyarázatokat, csak olvastam, olvastam, a gyertya folyamatosan égett, időnként imádkoztam egyet és ... lenyugodtam.
Erre a hétre már lecsitult a zűrzavar is, a hűvös szellők és a pattogások is ritkultak.

Nagyon sokat gondolkodtam ezekben a napokban az elmúlt 14 év eseményein, az energiához való vonzódásomon, a próbatételeimen, amikbe majdnem bebuktam. Fogalmam sincs miért, de egyszerűen nem tudok eltávolodni a gondolattól, hogy bánni tudjak az energiával, hogy gyógyítsam magam és gyógyítsak. Ez valahogy bennem van, a lelkem legmélyén. Egy olyan erős vágy, amitől eltántorítani még a fentebbi rémes megtapasztalásaim sem tudtak.

Aztán arra is gondoltam, hogyha az Atya megnyilvánult nekem cselekedetében és megmentett, akkor kérhetek én Tőle mást is akár.

Igen. Végülis kértem. Annyiszor mondta már a Nővérem (Ő hívő), hogy: " - Tedd le Isten tenyerébe a problémáidat, meglátod, segíteni fog.".

És persze a Bibliában is benne van: " Kérjetek és adatik néktek;".

Így aztán még hétfőn, az esti imám után megfogalmaztam a kérésemet Isten felé, valahogy így: "Olyan régóta cipelem magammal az allergiám és asztmám, szeretném letenni, s olyan régóta cipelem ezt az átkos dohányzást, szeretném elhagyni még a gondolatát is Atyám, kérlek segíts!"
és kértem még gyógyítást is, s hogy küldjön le rám szeretetenergiát és gyógyítóenergiát; az Őrangyalom és az angyalkák gyógyítását is kértem.
Megvallottam még Neki -bár Ő pontosan tudja- , a tévelygéseimet is a beavatásokról és kértem, hogy ha méltónak tart rá, adjon nekem gyógyítói képességet.
Hát én ezt mind kértem. :)

A hét úgy telt, hogy minden éjjel, de ha a dolgaim úgy engedték akkor napközben is, kaptam gyógyításokat. Ezt konkrétan érzékelem, finom, puha, meleg érintések a testemen, amibe egy idő után belealszom.
A csattanások és pattogások fokozatosan elmúltak, legalábbis csak elvétve hallom őket.

Igen. Ahogy most így visszagondolok, ezen a héten biztos, hogy végig és a szívem mélyéből Istennel voltam.


*


Csodálatos gyógyulásom - plusz az anyagiak

Következő hétfő (február 16.) késődélután, igen erős belső sugallatra nem vettem be az asztma gyógyszeremet. Ez egy hörgtágító, amit reggel és estefelé kell bevenni.
Reggel nagyon klasszul ébredtem, "teletüdővel", vagyis ébredés után nem rántotta össze a tüdőmet a hörgőgörcs. Figyeltem magam és hüledeztem és tudod, olyan abszolute emberi aggyal hitetlenkedtem, hogy ne má... , meg izéééé, tudod! ... na persze nem nagyon, mert a belső érzésem azért erősen súgta, hogy ez komoly! és van! és kaptam... és csoda történt velem ... :).

Ezen a napon már szinte alig jutott eszembe a cigi. Összesen hat alkalommal, vagyis 6 szálat szívtam el a szokásos 26-30 szál helyett, ami nemigazán tőlem való cselekedet. Bizony nagyon régóta cigizek, többféleképpen próbáltam meg leszokni, rágógumi, tapasz, elektromoskezelés, szinte mindent kipróbáltam, de valahogy nem ment a leszokás. Ezt a hatot is erős lelkiismeretfurdalással szívtam el, bevallom, hiszen ha Isten elvette az asztmámat és allergiámat, nem lehetek olyan háládatlan, hogy tovább cigizek.
Ezt a napi 6 szálat 1 hét alatt sikerült leküzdenem 3 szálra.

Igen. Amiért a The Secret technikát elkezdtem.
A helyzet az, hogy az 1 doboz cigi ára + plusz az elhagyott gyógyszer ára együtt - kb. annyi, ... szóval havi fix, plussz. Szuper! :)


*


NEW AGE vagy ISTEN?

Köszönöm, hogy végigolvastad a jegyzeteimet.

A fenti történet meggyőződésem szerint nem mondható "egyszerű, hétköznapi történet"- nek. Nem kell elhinned, amit olvastál és nem is iránymutatónak szántam. Egyszerűen csak leírtam, mert megtörtént velem. Aki ismer, az tudja, hogy így történt.


A kérdésre pedig, hogy: NEW AGE vagy ISTEN? - én már tudom a választ. :)


Izike    2009.03.14.

( forrás )   


*