Na most megállok egy pillanatra és megkérdezem Tőled kedves Olvasó: - ugye most arra gondoltál, nem vagyok komplett. (?)
Belátom, tökéletesen igazad van.
Pedig a dolgok, amiket fentebb írtam, így történtek. Legalábbis így érzékeltem. A könyvírásnak nyoma van, az érzeteket pedig megéltem. Ha más mesélne nekem ilyenekről, s én nem éltem volna meg hasonlót, bizony én is csak borzongnék, s meglehetősen bizarrnak találnám a dolgot, de nézz csak körül az interneten, találsz az enyémhez hasonló történetet.
Én beírtam az előbb a google-ba: "a sötét erők", s magam is meglepődtem, milyen sok találat van.
Pár éve, egészen véletlenül egy pap történetét olvastam, őt évekig tartotta "fogságban" a "sötét oldal", mire feleszmélt, vagyis amikor kegyelmet kapott Istentől.
Közel három hétig tartott a "könyvírás".
Most idemásolok két részletet a későbbi jegyzeteimből:
"Sok mindent nem értettem azokban a napokban, s miután a netes "tanítóm" nem ért rá, megmagyaráztam magamnak például, hogy miért kell 3 héten keresztül csak nyers tojásba aprított kenyeret ennem.
Egy tisztulási folyamatnak gondoltam, egyszerűen ennyi. Feltűnt ugyan, hogy gyenge és fáradékony kezdtem lenni, egyre inkább húzott az ágy és bizony egy-egy "beavatkozás" után bealudtam, de mindezt természetesnek vettem. Különös, néha fájdalmas "beavatkozásaikat" gyógyításnak gondoltam. Ha háborogtam is magamban, vagy később már hangosan is, abban bíztam, egyszer majdcsak véget ér ez az időszak."
Márciusban már meg akartam szabadulni tőlük, de nem ment. Mindig a sarkamban voltak, akárhová mentem.
A hangulatom igencsak változó volt már ezekben a napokban. Sorra találtam olyan könyvrészleteket a keresgéléseim során a földönkívüliekről, mint pl.: ránk kényszerítik az akaratukat!
A tiszteletem kezdett meginogni a Teremtő küldötteivel szemben. Rengeteget vívódtam.
A hónap közepén egy érzelmi katarzis dobott a mélypontra, annyira, hogy meg akartam halni. Konkrétan. A fejemben csak az lüktetett, hogy nincs értelme az életemnek, meg akarok halni (egyébként nem vagyok öngyilkos tipus, de ebben az időszakban párszor megtalált egy ezirányú belső sugallat).
Március utolsó hetében napokon át tartó intenzív "beavatkozások" a fejemen, - hát, bevallom, néha fájt. Nagyon. Ezekben a napokban folyamatosan, a nap bármely szakában állandóan éreztem a testem különböző részein szurkálásokat, bizsergéseket, hideg fuvallatokat, éjszaka a sötétben fényvillanások, időnként pattogások. Lámpánál aludtam. Borzasztóan untam már ezt a helyzetet, belekeseredtem, méltatlannak éreztem, csak azt vártam, mikor lesz már vége.
Idegileg totál ki voltam már ekkor.
Állandósult a kérdés a fejemben: biztos, hogy jót akarnak ezek az "idegenek" nekem? jók ők? s ha mégsem?
A megtapasztalásaim ekkorra már tulajdonképpen igazolták is a gyakorlatban, - már ami fizikai és lelki állapotom illeti- , hogy gáz van, - máig sem tudom pontosan, hogy miért - de mégis bizonytalan voltam, tehetek-e ellenük, tegyek-e ellenük, de a bizalmat velük szemben megkérdőjelezni sem nagyon mertem. Az is igaz, hogy ellenreakcióm esetén valami retorziótól is féltem, a lelkem mélyén. Aztán meg nem is nagyon mertem erről beszélni senkivel, féltem, kinevetnek. Meg aztán kivel is beszéltem volna?
Éreztem, hogy egyedül gyenge vagyok megküzdeni velük. És nem is elég tapasztalt. Valami hajtott akkoriban már, valamiféle kiutat kerestem, szerencsére, így jutottam aztán el egy volt reikis ismerősömhöz. Párszor bementem hozzá, s a szerencsém az volt, hogy Ő folyamatosan azt hajtogatta, hogy "nem jó, ha láthatatlanok!" a "látogatóid", "aki rejtőzködik, az nem jó!". Vele együtt végeztük valamikor a reiki tanfolyamot. Onnan az ismerettség. Még jó, hogy rendszeresen "odahajtott" hozzá, valami.
Nála aztán találkoztam egy másik ismerősömmel is, akivel szintén beszélgethettem erről. Mondta, hogy Ő látta a környezetében megjelent léleklényeket, akkor én miért nem?
Végül a reikis ismerősöm ösztönzött eléggé ahhoz, sokadik beszélgetésünk során, hogy a természetgyógyász barátnőmet hívjam fel. A hónap végén felhívtam, s akkor ért a döbbenet! A Barátnőm felvilágosított arról, hogy nem valamiféle felkészítésem folyik akármilyen nagy feladatra, hanem gyakorlatilag már csak hálni jár belém a lélek, ártó lények szinte kiszívták az összes energiámat. Pár nap múlva egy szellemgyógyásznál kötöttem ki, aki letisztította az aurámat és a lakásunkat is az ártó "feketéktől", védőburkot csinált, a Barátnőm pedig folyamatosan gyógyított, mert hetekig szinte mindenem fájt. Ők ketten (a Barátnőm és a szellemgyógyász) hoztak vissza, hetek alatt. Mindketten azt mondták, hogy ez nekem egy próbatétel, amiben részem van(volt), az egy erőszakos mentális támadássorozat. Még azt is mondták (mert mindkettő látó is), hogy nincs beavatásom, egy sem.
No comment.
Nem részletezem, milyen állapotban voltam. Annyi bizonyos, hogy nem egykönnyen mondtak le rólam a "látogatóim", mert még a lábadozásom időszakában is majdnem meghaltam. Egy alkalommal például teljesen stabilan álltam egy asztalon, egy Mária képet akartam feltenni a falra, simán majdnem hátrabillentem. Másik alkalommal ugyanez történt, a különbség csak annyi, hogy a függönyt tettem épp fel. Mintha valami láthatatlan erő lökött volna hátra.
Félelmetes, tudom, de ez mind így történt.
Még fél évembe került, amikorra teljesen helyrejöttem, bár az asztmám súlyosbodott időközben.
Az energiához való vonzódásom második nekifutása így ért véget. A közel fél év alatt gyakorlatilag egy révületben éltem, amire majdnem rámentem, egészségileg is, idegileg is. Csak mellékesen jegyzem meg, hogy kb. februárban szakadt meg a kapcsolatom a netes "tanítómmal" is.
Ide még bemásolok egy részletet a későbbi (gyógyulásom utáni) jegyzeteimből:
" Március 5-től nem írtam. Így utólag visszatekintve, meglehetősen naivan álltam a dolgokhoz, nyílván volt bennem önteltség (hogy: hu! engem kerestek meg, kiválasztott vagyok! de jó!) és volt bennem hiszékenység egy általam mai napig ismeretlen emberrel szemben, aki "távtanított" és a különböző képességeivel "elvarázsolt", s február környékén magamra hagyott.
Ezt meg kellett tapasztalnom, valamiért."
Ez volt a második figyelmeztetés.
2009.03.12.
--------------------------------------3 oldal----------------------------------
NEW AGE vagy ISTEN ? (3. oldal)
avagy egy csodálatos gyógyulás története
Rövid áttekintés: Az utolsó behangolást 2002. december 28-án kaptam. Három hónapig a láthatatlan erők "sodrásában" voltam, kb. fél év múlva rendeződtem egészségileg. Az asztmám maradt, de az azóta jól beállított terápiával szinte tünetmentes vagyok (ennek később jelentősége lesz).
Ezután következett pár év csend. Minden - energiával kapcsolatos - gondolatomat mélyen magamba zártam. Tényleg nem jutott még csak eszembe sem, elhiheted. Sem könyv, sem az internet; semmilyen hírforrás, ami ezzel kapcsolatos, a közelembe sem jutott.
Annyi maradt - függetlenül attól, hogy van-e valamilyen beavatásom, vagy nincs (bár hajlok affelé, amit a Barátnőm mondott, hogy nincs), a kezemből jön az energia ha magamat gyógyítani szeretném, ezért ezt egy kis imával indítva "használom", s ennyi.
Az illatokat és az időnként apró kis meleg "mintha megérintett volna valaki" érzékelést igyekeztem nem tudomásulvenni, de legalábbis nem foglalkoztam vele. Ami viszont állandósult, a lakásban pattogások, bizonyos rendszerességgel, ne nevess ki, mintha a falon belépett volna valaki. Kellemetlen, főleg az éjszaka csendjében, már félálomban, ilyenkor a szívem majd kiugrott a helyéből.
Én ezeket a sötét erők "látogatásának" nevezem/neveztem magamban, de nem foglalkoztam vele.
Tavany december közepén meghalt apám. A pattogások rendszeressége sűrűsödött, időnként erősödött.
Én a magam részéről el tudtam apámat engedni, tudatosan, ám a temetése csak kb. 1 hónap múlva volt, tehát óhatatlanul is ott jártak a gondolataim nála. Szó mi szó, időnként hangosan beszélgettem vele, de mindig megnyugtatóan és miután hirtelen halála volt, s nem tudhatom, tudatában volt-e a saját halálával, ezért ezt is közöltem vele, kérve őt, hogy keresse a fényt és igyekezzen átlépni, mert ott már várják a szerettei (Hát persze, hogy nézem a Szellemekkel suttogó-t.:).
Apám temetése megvolt 2009. januárjában, a csattanások, pattogások maradtak.
Fogalmam sincs, hogy lopódzott a gondolat ismét a fejembe, de 2009. január közepén megint az érdeklődésem középpontjába került az ezoterika. Olvasgattam a neten. Mindenfélét.
Aztán idén (2009.) február 1-én hihetetlen gyorsasággal ismét benne voltam a csőben. Az események felgyorsultak, igaz, 1 hét alatt lezajlott minden, de ne tudd meg a rémületet, amit ismét megéltem.
Pedig tényleg nem csináltam semmit. Élem az egyszerű emberek még egyszerűbb életét, netezgetek, leginkább játszom, szépítgetem-bővítgetem a kis honlapomat és persze családi életet élek, s ennyi. Hét év múlva újabb próbatétel. Miért lehet az olyan fontos Istennek, hogy ismét próba elé állítson?
Persze tudom. A jó és a rossz harca. Meg a Jing-Jang. Az egyensúly. Mert a mérleg folyton billeg. hm...
Így visszagondolva azért nagyon is valószínű, hogy saját magam vonzottam megint be az eseményeket, röviden annyit róla, hogy kissé zűrös anyagiaim miatt a pénz bevonzásával kezdtem el foglalkozni tavaly ősszel. Ráakadtam a The Secret (A Titok) módszerre.
Eszembe sem jutott, mi történt közel hét éve. Hiszen ez valami egészen más, gondoltam. Pedig egyáltalán nem más.
Ha nem olvastad a könyvet, vagy a videot nem láttad, akkor csak a lényeg: az Univerzumtól kell kérni azt, amit szeretnél elérni, napi rendszerességgel. Akárhonnan is nézzük, ez megint csak egy kommunkáció a láthatatlan erőkkel. De én nem figyeltem.
Igaz, semmi nem történt, de arra gondolok, annyi mégis mindenképpen, hogy ismét nyitott lettem mindenféle energiákra. Akkor annak idején a Barátnőm mondta, hogy a pozitív és negatív energiákra is túl érzékenyen, vagyis jó vevő vagyok.
A pénzt bevonzani nemigazán sikerült, ezért január közepétől elkezdtem bóklászni a világhálón. Először agykontrollos módszert találtam, de valamiért nem tudtam vizualizálni a leírtakat, ezért tovább keresgéltem.
Február 1-én, mert vasárnap volt, s más dolgom nem volt, egész nap, késő éjszakába nyúlóan olvastam. Hihetetlen. Rengeteg olvasnivalót, New Age-s dolgot találtam. Egész nap csak olvasgattam, tágra nyílt szemmel, mint egy kisgyerek, s ennek az oka, hogy közel 7 éve nem foglalkoztam egyáltalán ezoterikus dolgokkal, s azóta "hogy megváltozott a világ!", mindenhol csak médiumi csatornázások, angyalkommunikáció, ezoterika, ... stb.
Egész nap szinte fel sem tudtam állni a számítógéptől, olvasgattam válogatás nélkül, a különböző médiumi közvetítéseket, a 2012. évben várható világvégéről, a rezgésszintünk-emelkedéséről, amin mi magunknak kell munkálkodnunk, mert mi saját magunk menthetjük csak meg a bolygónkat, … stb., dugig van a net ilyesmivel.
A meglepő csak annyi volt ebben a napban, hogy végig, amíg az egyik médiumi közvetítsét olvastam (dirrekt nem írom ki, melyiket), nagyon erős energiát kaptam, folyamatosan. Igaz, a közvetítés szövegében többször benne is van, hogy aki hallgatja vagy olvassa, az érzi ezt.
Tudom, hogy ez egy bizonyos szintig manipulatív dolog, ... hát nálam bejött.
Aztán valamikor az éjszaka közepén találtam ezt: Kemény beszéd , végigolvastam ezt is, de még mindig csak tovább olvasgattam.
Hajnalra már tömve voltam infóval, s bár éreztem a "Kemény beszéd" igazát, az írás gondolatai be-bevillantak az agyamba, s bár bizonytalan voltam, helyesen teszem-e és szokatlan is volt az "akarom!" kifejezést használni az Istennel való kommunikációban, csak átsiklottam ezeken a bizonytalanságokon a fejemben és hát lefekvés után elkezdtem "tenni" a dologért, a magasabb rezgésszint eléréséért, az összes "amit akarok" -ot felsoroltam Istennek, a szellemi vezetőmnek és mindenkinek abban a zűrzavarban - azon az éjszakán, még elalvás előtt.
Volt körülöttem olyan nyüzsgés, különböző hőmérsékletű érintések és illatok, amilyent azelőtt elképzelni sem nagyon tudtam. Végül elaludtam.
Ennek aztán másnap, hétfőn, meg is lett az eredménye.
Már délelőtt, egy csattanás a falon és minden átmenet nélkül elkezdtem kapni az energiát. Kérés nélkül, mondhatni tolakodóan csak jött, a lábamtól indult felfelé, erősen, a fejem, mintha a vérnyomásom meglökte volna. Közben hűvös szellő, egészen a combomig.
Nem mondhatom, hogy kellemes volt, sőt, és hát nagyonis tudatában voltam az éjszakai gondolataimnak, kommunikációmnak és az egész nap olvasottak hatása alatt is voltam még.
Aztán ez az energiatömeg egyszer csak megint jött. Délutánig, háromszor. Egyáltalán nem volt kellemes. Közben eszembe jutott, amit a Kemény beszédben olvastam, egyre jobban éreztem, hogy valami nem frankó.
Aztán későn délután, épp öltöztem, mert indultam volna itthonról el, amikor megint elkezdett tódulni az energia, a lábamtól fel egészen a combomig, s közben a fejem egy pillanat alatt olyan lett, mint amit felpumpáltak, azt hittem, azonnal szét is durran.
Rettenetesen megijedtem. Egy pillanat alatt beugrott a gondolat, hogy mennem kell, de így hogyan? és ez most már majd mindig csak így jön? kéretlenül? tolakodóan? és ilyen erőteljesen? elfoglalják a testemet? vagy mi van? Rendesen bepánikoltam.
Hirtelen egyetlen egy dolog jutott az eszembe, odaálltam a gyertya elé, ami már akkor egész nap égett és fennhangon elkezdtem könyörögni Istenhez, valahogy így:
"Édes jó Istenem, kérlek segíts és küldj le rám hófehér szeretetenergiát és hófehér gyógyító energiát és szabadíts meg az ártó gondolatoktól, ártó érzésektől, ártó energiáktól. Tudom, hogy én hívtam őket magamhoz, nagyon megbántam Atyám, kérlek segíts!"
Valami ilyesmi volt, a rémület akkora volt bennem, hogy pontosan nem emlékszem, de a lényeg ennyi volt.
Szinte abban a pillanatban meglepő hirtelenséggel érkezett a könyörgésemre egy nagy adag energia a fejem tetejére, ami nem csak meglepett, hanem szinte "meglökött", a fejem azonnal kitisztult, én pedig csak ámultam. Azonnal kezdtem érzékelni, hogy az energiaáramlás húzódik visszafelé a lábszáramon, egyre lejjebb, aztán egyszer csak megszűnt.
Istenre gondoltam, tudtam, hogy Ő segített. Megköszöntem, elmondtam egy Miatánykot és elmentem itthonról. Most már tudtam.
Ez a hét azzal telt el, hogy szinte egész nap -amikor csak lehetőségem volt rá- imádkoztam, a gyertya folyamatosan égett és szó szerint könyörögtem Istenhez, amikor csak tehettem, fennhangon, segítségért és természetesen az Őrangyalommal is folyamatos "beszélgetésben" voltam.
Valamikor csütörtök környékére nyugodtam meg, de a bizonytalan hűvös érintések és pattogások a szobában arra késztettek, hogy többet megtudjak az angyalokról, s a különböző entitásokról, akik a környezetemben vannak, az illatokról és érzetekről, de egyenlőre nem nagy kedvem volt olvasgatni. Ezekben a napokban "csak" Istenben, az angyalokban, közülük is konkrétan az Őrangyalomban hittem. Az imámat is kiegészítettem ezzel: "Őrangyalkám és angyalkák, kérlek légyszives vigyázzatok rám!"
Hát, ha ezen a héten messziről figyelhettél volna, biztos kinevetsz. Képzeljed el, ahogy ülök a fotelban, előttem egy égő gyertya és először imára kulcsolt kézzel buzgón imádkozok, s beszélgetek az Atyával, aztán minden átmenet nélkül, teli rémülettel a térdemtől söpröm lefelé a hűvös érintéseket és csapkodok magam mellé, hogy menj innen, menj innen, nem leszek a tiéd. Hát mit mondjak, nem volt vicces.
Szerencsére nincs idegorvos rokonom, biztos bevitt volna a sárgaházba.
Ha kilátszanának az ember gondolatai, bizony az enyém nagyon egyirányba forgott ezen a héten. Folyamatosan hajtogattam a Miatyánkot, s közben állandóan az Őrangyalomat szólítgattam. Különösen az éjszaka csendjében rám ijesztő pattogások után. Ilyenkor aztán megnyugtatott, egy, a saját fejembe érkező gondolat, amit szinte hallottam is belülről: "nem kell félni!". Ezt bizony mondogattam is magamban, a hatása sem maradt el, különösen, amikor egy puha, meleg érintés kísérte. :)
Végülis ennyi.
Mielőtt harmadszor is beleszaladtam volna valamibe, kaptam egy hatalmas figyelmeztetést. Hálás vagyok érte. :)
*
a történetnek még nincs vége ...
A következő héten aztán minden fellelhető anyagot lementettem és átolvasgattam az angyalokról (Ez ugyan nem a reklám helye, de innen: Tündérke ) is,
a Kemény beszéd Gál Péter - A New Age - keresztény szemmel c. könyvének a III. függeléke, megtaláltam ezt is,
s mert a hálaérzet bennem volt/van Isten irányában, olvasgattam mindenféle vallási oldalakat is. Megpróbáltam közelebb kerülni a Hithez és Istenhez.
Erről röviden csak annyit, hogy hiszek, hittem eddig is Istenben, nagyonis, de magamban, a szívemben és a lelkemben. Nem vagyok templombajárós valaki. A Tízparancsolat szellemében igyekszem élni, s ennyi és évek óta nem mulasztom el az esti imát és egy kis beszélgetést Istennel. :)
Most viszont úgy éreztem, hogy ha már megvédett, vagyis megnyilvánult nekem, ez a minimum, hogy kicsit olvasgassak, elővegyem a Bibliát és mégjobban higyjem a létezését, vegyem valahogy természetesebbnek, hogy itt van köztünk, akkor is, ha nem látjuk, hisz konkrétan megtapasztaltam, hogy létezik.
Az Őrangyalommal is rendszeresen társalogtam, különösen lefekvés után kértem/kérem, hogy vigyázzon rám.
Hát bevallom, hogy a szabadidőm minden percét ezzel töltöttem ezen a héten. Olvasgattam a Bibliát, a neten fellelhető bibliamagyarázatokat, csak olvastam, olvastam, a gyertya folyamatosan égett, időnként imádkoztam egyet és ... lenyugodtam.
Erre a hétre már lecsitult a zűrzavar is, a hűvös szellők és a pattogások is ritkultak.
Nagyon sokat gondolkodtam ezekben a napokban az elmúlt 14 év eseményein, az energiához való vonzódásomon, a próbatételeimen, amikbe majdnem bebuktam. Fogalmam sincs miért, de egyszerűen nem tudok eltávolodni a gondolattól, hogy bánni tudjak az energiával, hogy gyógyítsam magam és gyógyítsak. Ez valahogy bennem van, a lelkem legmélyén. Egy olyan erős vágy, amitől eltántorítani még a fentebbi rémes megtapasztalásaim sem tudtak.
Aztán arra is gondoltam, hogyha az Atya megnyilvánult nekem cselekedetében és megmentett, akkor kérhetek én Tőle mást is akár.
Igen. Végülis kértem. Annyiszor mondta már a Nővérem (Ő hívő), hogy: " - Tedd le Isten tenyerébe a problémáidat, meglátod, segíteni fog.".
És persze a Bibliában is benne van: " Kérjetek és adatik néktek;".
Így aztán még hétfőn, az esti imám után megfogalmaztam a kérésemet Isten felé, valahogy így: "Olyan régóta cipelem magammal az allergiám és asztmám, szeretném letenni, s olyan régóta cipelem ezt az átkos dohányzást, szeretném elhagyni még a gondolatát is Atyám, kérlek segíts!"
és kértem még gyógyítást is, s hogy küldjön le rám szeretetenergiát és gyógyítóenergiát; az Őrangyalom és az angyalkák gyógyítását is kértem.
Megvallottam még Neki -bár Ő pontosan tudja- , a tévelygéseimet is a beavatásokról és kértem, hogy ha méltónak tart rá, adjon nekem gyógyítói képességet.
Hát én ezt mind kértem. :)
A hét úgy telt, hogy minden éjjel, de ha a dolgaim úgy engedték akkor napközben is, kaptam gyógyításokat. Ezt konkrétan érzékelem, finom, puha, meleg érintések a testemen, amibe egy idő után belealszom.
A csattanások és pattogások fokozatosan elmúltak, legalábbis csak elvétve hallom őket.
Igen. Ahogy most így visszagondolok, ezen a héten biztos, hogy végig és a szívem mélyéből Istennel voltam.
*
Csodálatos gyógyulásom - plusz az anyagiak
Következő hétfő (február 16.) késődélután, igen erős belső sugallatra nem vettem be az asztma gyógyszeremet. Ez egy hörgtágító, amit reggel és estefelé kell bevenni.
Reggel nagyon klasszul ébredtem, "teletüdővel", vagyis ébredés után nem rántotta össze a tüdőmet a hörgőgörcs. Figyeltem magam és hüledeztem és tudod, olyan abszolute emberi aggyal hitetlenkedtem, hogy ne má... , meg izéééé, tudod! ... na persze nem nagyon, mert a belső érzésem azért erősen súgta, hogy ez komoly! és van! és kaptam... és csoda történt velem ... :).
Ezen a napon már szinte alig jutott eszembe a cigi. Összesen hat alkalommal, vagyis 6 szálat szívtam el a szokásos 26-30 szál helyett, ami nemigazán tőlem való cselekedet. Bizony nagyon régóta cigizek, többféleképpen próbáltam meg leszokni, rágógumi, tapasz, elektromoskezelés, szinte mindent kipróbáltam, de valahogy nem ment a leszokás. Ezt a hatot is erős lelkiismeretfurdalással szívtam el, bevallom, hiszen ha Isten elvette az asztmámat és allergiámat, nem lehetek olyan háládatlan, hogy tovább cigizek.
Ezt a napi 6 szálat 1 hét alatt sikerült leküzdenem 3 szálra.
Igen. Amiért a The Secret technikát elkezdtem.
A helyzet az, hogy az 1 doboz cigi ára + plusz az elhagyott gyógyszer ára együtt - kb. annyi, ... szóval havi fix, plussz. Szuper! :)
*
NEW AGE vagy ISTEN?
Köszönöm, hogy végigolvastad a jegyzeteimet.
A fenti történet meggyőződésem szerint nem mondható "egyszerű, hétköznapi történet"- nek. Nem kell elhinned, amit olvastál és nem is iránymutatónak szántam. Egyszerűen csak leírtam, mert megtörtént velem. Aki ismer, az tudja, hogy így történt.
A kérdésre pedig, hogy: NEW AGE vagy ISTEN? - én már tudom a választ. :)
Izike 2009.03.14.
( forrás )
*