Nem tehetjük, hogy ne vegyünk tudomást róla:
 
Péntek, 2004 december 17.
 
 

Ócskamagyar

Szent őseink nyomában maradva címmel egynapos előadást hirdettek meg a csíksomlyói Jakab Antal Tanulmányi Házban november 13-ra. Előadó Szántai Lajos magyarságkutató művészettörténész. Tíz órakor kezdődött, befejezése 14 órára volt beígérve. Onnan tudom, hogy a jelzett órára bográcsos ebéd volt rögzítve, de az előadó – valószínű, az anyaországi időszámítás szerint – délután 2 órakor még feléig sem jutott el mondandójának. Pedig a hozzászólás jogán, vártam a befejezést. Látva viszont az időtlenségbe merülést, az előadást bevezető, helyi plébánoshoz léptem, számon kérni a hozzászólás alkalmát, különben már rég közbekiáltottam volna. Aztán eljöttem, de megmondtam, hogy írni fogok róla – most ezt teszem. A meghívó szerint „őszinte magyarként" mentem oda, de csalódott magyarként távoztam az ócskamagyar fondorkodás okán. Akárcsak a többi pap és szerzetes, akik jelen voltak, és döbbenten hallgattak. Vagy a teremnyi hallgatóság, akinek sorából többen el is távoztak. Az említettek méltán okolnak minket, hallgatás-beleegyezés cinkosságával vádolva.

Tőlük ezúton kérek elnézést, hogy közbe nem kiáltottam, illetve port is lerázva lábamról, el nem távoztam tüntetőleg. Mert ami elhangzott, az merénylet a magyartörténeti tárgyilagosság, a biblia, az egyháztörténet és a hallgatók hite ellen, de a közelben őrködő Babba Mária ellen is.

És történt mindez Babba Mária lábánál...

Reméltem, hogy az azóta eltelt időszakban az illetékesek – előadó és meghívók – „őszinte magyarként" bejelentik: csak rossz tréfa volt az egész, de hiába. Úgy látszik, komolyan vették. Mármint azt, hogy nekünk, határon kívül rekedt, lesajnált magyaroknak mindent el lehet adni. Szántai Lajos és köre ne ámítsa magát, mert azt, amit náluk átolvashattak volna, de elkényelmeskedtek, azt mi a nemzeti kommunizmus katakomba-szabadságában a fogdmegek és a besúgók árnyékában is áttanulmányoztuk.

Az előadó kontár módon nyúl a bibliához, az egyháztörténethez, de a nemzet történetéhez is. Áltudományosan hord össze mindent, ami mondandóját megtámogatja. Nem átall hamisítással, csúsztatásokkal élni, ha ezek ködösítő szándékát alátámasztják.

És ami súlyos bűne: hozzányúl a hallgatók hitéhez és rombolja azt. Amikor pedig a pápát és a katolikus egyházat mocskolhatja, csettintve villanyozódik fel.

Azon tűnődtem, mi a műfaja az előadásnak? Krisztus urunk keresztútját háttérként használva, végigmaszatolja a történelmet. Csak néhány mozzanatot emelek ki.

Szántai azt állítja, hogy Attila indítja be a pápaság életét, amikor megkíméli Rómát és megegyezik Nagy Szt. Leó pápával. Szerinte nem is volt pápaság, csak kereszténység. Csak az az érdekes, hogy amikor még áll a ravennai udvar, Leó pápának kell kivonulni Róma védelmére, nem is eredménytelenül. Ha Szántai Lajos jó szándékú, olvassa el, honnan veszi Szent Péter III. utóda Római Szt. Kelemen a jogot, hogy beavatkozzék a korintusiak vitájába, ő a katakombák pápája, csupán erkölcsi hatalommal. Vagy azt, hogy milyen jogon dönt a II. sz.-ban Anicét pp. az ún. húsvéti vitában, amikor maga Szt. Polikárp szmirnai pk. felkéri. Viktor pp. már a kiközösítés jogával is él az említett vitában. Ugyanő ki is közösíti az antitrinitárius Theodotoszt, mint később Kallixtus pp. is Sabelliust. És ők mind az üldözött egyház pápái, pusztán a Péter-utódok erkölcsi hatalmával.

Az előadó figyelmébe ajánlom Szent Ágoston mondását is: Roma locuta, causa finita. Az ő halála után egy évvel, 431-ben az efezusi egyetemes zsinat kihirdeti Mária Istenanyasága hittételét. Nem ártana, ha Szántai ezt figyelembe venné, mikor furcsa háromságról és Mária-szerepről értekezik.

Továbbá Róma–Rima párhuzammal ízetlenkedik, Boldog Gizella első királynénkkal Gizike néven gúnyolódik. Szerinte Nagy Lajos királyunk és Alexandriai Szt. Katalin vérrokonok (urambocsá’ több mint ezer év különbséggel). Továbbá Nagy Lajosunk parancsolja vissza XI. Gergely pp.-t Avignonból, de mit sem tud Sziénai Szt. Katalinról, aki már-már korábban is alázattal kéri Leveleiben a pápát: Szentatya, menj haza Rómába.

Szántai Lajos szerint Attila Engeddiben nevelkedett, amely nevét arról kapta, hogy az íj kifeszített idegét engedi. Ugyan mire nyilazna a Holt-tenger partján, talán Engeddi liliomaira vagy a skorpiókra?

Szántai behelyettesíti a Szent Koronát az újszövetségi szentírás minden pontjára. Valahányszor szó van koronáról, bármilyen címen, pl. Jelenések 2,10., mellbevágó tudománytalansággal azonosítja a Fehér Ló szimbólumát a végső idők fehérlovasának jelenésével (Jelenések 6 és 19).

Olyan, mintha a Mons Taurus megjelenne valamelyik spanyol bikaviadalban, mint legyőzhetetlen Taurus.

Végül pedig kétlem, hogy az előadó meg tudná válaszolni keresztényi hitvallással, hogy ki Jézus Krisztus. Akárcsak a jelen lévő valamilyen felekezetű lelkész, aki díszes, veretes táltos-tarsollyal parádézik, pedig üres a tarsolya...

Merjük magunkat felértékelni – hirdeti Szántai Lajos. A hasonló áltudományos szertelenkedés azonban leértékel minket. Többet árt, mint használ. A magyar régmúlt megtanított, hogy voltak már gyászmagyarok; a közelmúlt, hogy voltak árnyékszékelyek, de újabban vannak ócskamagyarok is. Itt is, ott is.

Kérjenek bocsánatot a hallgatóságtól a meghívók is, a meghívottak is. Újból bővülhet a litánia: Dilettánsoktól ments meg, Uram, minket.

A tanulmányi ház lassan tanulságok házává válik Babba Mária lábánál, ahol ócsárolják népének hitét. A névadó – dr. Jakab Antal pk. csuklik a másvilágon, mert ő a magyarságért és annak hitéért szenvedett nehéz börtönt. A ház már azt is megszokta, hogy az egyház fizetett kántora lakodalmas gazdaként pénzért szellemi-lelki nyomorra valló trágár és a Babba Máriát gyalázó viccekkel hangolja ócskamagyar murira híveit. Idejutottunk már...

Az egyik, rokonságunkat kutató török igazhitű így nyilatkozott: Valaha harcos, szilaj nép voltatok, amint táncaitok is tanúsítják. De egy idő óta nagyon leültetek.

No, jól állunk leülve...

SZAKÁCS LAJOS katolikus pap,
Csíkzsögöd





vissza a honlapra