> A magyarság a huszadik században élt át sok nagy megaláztatást. Trianont, a második világháborút követő évtizedek presztízsveszteségét, hisz hányszor kellett hallanunk, hogy Hitler utolsó csatlósai voltunk.

> E történelmi traumák kompenzációjaként értelmezem én azt a mítoszt, amely egyre több érdeklődésre, elfogadásra talál a közvéleményben: a sumér-magyar rokonság gondolatát. Legújabban e minden tudományos alapot nélkülöző “eredetmondának” hitbéli, vallási vonatkozása is támadt. Megjelennek olyan könyvek, amelyek azt állítják: sumér ágon Jézust is magyarnak vallhatjuk. Merthogy ő nem zsidónak született, e népnek csak anynyi köze volt hozzá, hogy ők feszítették keresztre.

Különösen az idézett részek tetszenek nekem. Mindamellett, hogy ismerem és teljességgel elvetem a párthus Jézus mottójú veszedelmes tévtanokat, ezeket a szempontokat jobban előtérbe kellene helyezni.

Ha valamilyen tévtant vissza akarunk szorítani, meg kell érteni az eredetét is és ott megszüntetni a létrehozó okokat, amennyiben az módunkabn áll. Ebben az esetben a kísértő valóban az indokolatlanul elnyomott nemzeti érzelmeket erősíti fel olyan mértékig, melyek már a kereszténység rovására mennek. Hisz végül is az egész párthus Jézus irodalom egyik alapgondolata nagyon materialista: Jézus emberi származását állítja középpontba, emberi mivoltából (milyen néphez tartozott?) próbálja megváltói tevékenységét megalapozni. Az egész kicsengése ez: Jézus azért megváltó, mert egy "jó népből" származik, mert szülei párthus uralkodók voltak, stb.

Az egész eszmerendszernek egyik fő táptalaja a magyarság nemzeti érzelmeinek elnyomása és -- most vadnak fog hatni, amit írok -- a zsidóság indokolatlan felmagasztalása. Olyan szellemi légkörben élünk ugyanis, amikor tisztességes keresztény gondolkozók közül is néhányan szinte kényszeresen negatív dolgokat is hozzáfûznek, ha a magyar történelem valamely részletérõl van szó. Nem azt mondom, hogy felejtsük el a magyar emberek, a magyar nép bûneit. De kényszeresen felemlegetni mindig, ma is, az romboló, önátkozó hatású. Ennek tükörképeként viszont sokan a mai zsidósággal minden megfogalmazódó kritikát antiszemitizmusnak bélyegeznek, Izrael állam minden, polgári célpontok elleni jogtalan akcióját jogos önvédelemnek nevezik, a palesztín emberek jogaiért kiállókat leantiszemitázzák és egy kalap alá erőltetik a valóban elfogadhatatlan terroristákkal.

Sőt, sokan gyakorlatilag oda is eljutnak, hogy Jézus megváltó voltát zsidó származásából vezetik le, mintha Jézus azért lehetett volna megváltó, mert zsidó volt. (A párthus Jézus tükörképe.) Pedig Jézus nem azért a megváltó, mert zsidó, hanem azért kiválasztott nép a zsidóság, mert Isten előre tudta: közülük fog születni a Megváltó.

Ezekre a lappangó dolgokra sokszor nehéz felfigyelni, és néha itt a listán is felbukkannak ilyen gondolatok. Az egyik baj szerintem ott van, hogy még megfelelő szavaink sincsenek a gondolkozásmódok megjelölésére. Vagy csak én nem tudok róluk?

Ez az ellenpólus igencsak jelen van, napjainkban is itt van közöttünk.De elterjedt neve nincs, ezért nehéz megfogni ezt a szellemiséget. Magamban ezt -- kissé erőltetetten -- naciofóbiának, nemzetiszonynak nevezem. Tudtok rá jobbat? Ismeretségi körömben ez a szó a kezdeti idegenkedés után megkönnyítette a téma világos megbeszélését. A naciofóbia tehát a nacionalizmus ellenpólusa. A szélsőséges nacionalizmus egyik táptalaja a szabadon áramló naciofóbia. (Szerintem.) Ezért a naciofóbia ellen is fel kell lépni, ha az egyensúlyt meg akarjuk találni társadalmi szinten.

Mi ennek az ellenpólusa? Az, amikor valaki a zsidóságot a többi népnél különbnek tartja, csodálattal beszél róla és állandó, ok nélküli dícsérettel illeti őket, azt szeretné elérni, hogy a többi népnél több joggal rendelkezzenek.

Szóval, szerintem a "párthus Jézus" jellegû tévtanítások kevesebb embert vonzanának, ha a magyarság és a zsidóság megítélésben a helyes egyensúly lenne uralkodó. A téma tele van tabukkal, megnevezhetetlen fogalmakkal (lásd az elõző "naciofóbia" és "szuperjúdaizmus" kényszer-szülte szavakat) és indulatokkal. Szőnyeg alá sem szabad söpörni a kérdést. Attól tartok, néhányan itt a listán is félre fogjátok érteni levelemet és antiszemitizmustól fertőzöttnek tartotok majd, meg nacionalistának.

> Attól tartok, néhányan itt a listán is félre fogjátok érteni levelemet és antiszemitizmustól fertőzöttnek tartotok majd, meg nacionalistának. Pedig ez nem igaz: szeretem a zsidóságot és a magyar népet is, de nem helyezem egyiket a másik elé/fölé. A kérdés tisztázása azonban elengedhetetlen, mert például a "magyar Jézus" tévtanok ellen nem lehet hatásosan fellépni, ha ez nem történik meg. (Szerintem.)

Én is érzem azt a bajt, hogy az egészséges önbecsülésétől megfosztott ember, akár egyén, akár csoport, akár nagyobb közösség, szükségképpen torzul, valamelyik végletbe esik. Vagy indokolatlanul büszke lesz vagy indokolatlan buntudat, kisebbségi érzés gyötri.

Ennek forrása pedig az elfogadottság, szeretettség érzése, a biztonság,hogy önmagamért vagyok fontos valakinek. Ezt az érzést megadhatja család, kisközösség, kivételes esetben egy még nagyobb csoporthoz való tartozás - de mindezek az emberi biztonságok egyetlen erősebb megrázkódtatás hatására rombadőlhetnek!