“Új Hírnök" 1994. február 5-i száma alapján

Kállai úr később felkeresett bennünket és a következőket mesélte el.

- Én is rendelkeztem azokkal a képességekkel, mint a hölgy. Volt bioenergiám, kanalakat hajlítgattam, láttam az emberek auráját. Egyszer felkerestem Jevtusenko orosz természetgyógyászt, s ő azt ajánlotta, tanuljak meg gyógyítani. El is végeztem a tanfolyamot. Élveztem ennek a tudásnak a birtoklását, ezért állandóan gyakoroltam, fejlesztettem képességeimet.

- Meggyógyított már valakit?

- Igen. Ízületi fájdalmakat, vesefájást, szívpanaszokat, légzési problémákat. A betegek nagy része tünetmentessé vált a kezelésem után. Csodálatosan éreztem magam, büszke voltam a tudásomra. Egyik nap azonban különös dolog történt. A barátaimmal beszélgettünk, amikor hirtelen teljesen máshol éreztem magam. Csodálatos volt a táj, nagyon békés... Soha nem ismert szeretet sugárzott felém. Mindez megismétlődött harmadnap, negyednap is... Furcsa volt az egész. Már csak azért is, mert korábban ateista voltam, nem hittem Istenben.

Az egyik nap megint a «tájon» jártam. De már furcsa, idegen, körvonalazatlan lények is voltak ott. Nem tudtam, kik azok. Amikor «visszajöttem», elgondolkodtam. Vajon a tudás, amit birtokolok, valóban jó lénytől (Istentől) származik? Hirtelen rádöbbentem, a gyógyításaim nem mindegyike sikerült úgy, mint szeretném... S ekkor úgy döntöttem, hogy elhagyom a képességeimet. Hatalmas lelki tusát jelentett ez a folyamat. S nemcsak lelki tusát. Mindenféle démonok jelentek meg az életemben.

- Mit jelent ez?

- Nem akartak elengedni. Minden éjszaka jött valaki. Az volt a szörnyű, hogy már korábban fölébredtem, s éreztem, kopogni fognak. Eltelt pár perc, kopogtattak. Bejöttek ezek az alakok. S én minél jobban elhatároztam, hogy meg akarok szabadulni a képességeimtől, annál többen jöttek, s annál szörnyűbb volt az egész. Volt akinek vérzett a feje. Néhány nap múlva erősödött a támadásuk.

(. . . ) A négy éves gyerekem látta őket. Felébredt, s kérdezte tőlem, kik ezek a bácsik a szobában. Ekkor már borzalmas idegállapotban voltam. Minden este könyörögtem Istennek, vegye el a képességeimet. Aztán egyik este eljött az utolsó démon, csak lángoló feje materializálódott: «Még nem engedlek el végleg» - mondta, s eltűnt.

- Meg van még a képessége?

- Igen. De nem hiszem, hogy tudok neki segíteni. Túlságosan ragaszkodik még a képességeihez.

- Vajon mi az, amin Ön keresztül ment az elmúlt néhány hónapban?

- Tudja, olvastam a Bibliában, hogy mielőtt Jézus újra eljönne, sok lesz a hamis próféta, hamis Krisztus, aki gyógyítani akar. S lám, tele van a világ természetgyógyászokkal. Ezek nagy részének azonban - valójában nem volna szabad használnia képességét.

Azt hiszem, én is hamis próféta voltam. "

Majdnem egészen hasonló történettel érkezett hozzám egy 17 éves leány. Évekkel azelőtt rájött arra, hogy tud jósolni. Miközben a jóslás terén sikereit aratta, egy indíttatásnak engedve kígyószobrot vásárolt, és azt kezdte otthon imádni.

Képességét természetgyógyászok is felfedezték. Mielőtt tanítványukká vált volna, kezdett számára terhessé és gyanússá válni ez az egész. Talán azért is, mert egyre rosszabb álmai és félelmei támadtak. Mialatt lassanként megfogalmazódott, hogy abbahagyja a jóslást, fekete alakban érkező éjszakai látogatói körülvették és megfenyegették. A legutolsó alkalommal a fekete alakok között egy izzó szemű, vöröses megjelenésű vendég közölte vele, “kinyírunk, ha elhagysz minket" .

A leány elfogadva Jézusban a szabadítót, végleg szakított minden okkult tudással és kapcsolattal, elkezdett imádkozni és istentiszteletre járni. A szabadító imák nyomán Krisztus kegyelme által zaklatásai és félelmei megszűntek.