IV. REINKARNÁCIÓ A BIBLIÁBAN ?

• Egy rövidebb változat ...
  
  

     Az ezoterikus szellemi iskolák tanítói, a New Age prófétái (médiumok!) és egyes guruk előszeretettel hivat­koznak a Biblia „reinkarnációs eseteire”. Állításaik célja elhitetni azt, hogy a karma, a reinkarnáció tana nem egyedülálló indiai világnézet, hanem Izraelben, a zsidó-keresztény kultúrkörben is létezett. Népszerű elméletük szerint csak a 4 - 6. századi egyház nyilvánította a lélekvándorláshitet eretnekségnek, és vágta ki a Bibliából az ezzel kapcsolatos részleteket... A lélekvándorlás tanát azonban a Bibliából nem lehet kiolvasni - csak belelátni.

Eltérő emberképek:

 Az indiai emberkép és lélekfogalom gyökeresen eltér a bibliaitól és általában a nyugatitól,  mert egy teljesen más Isten-, és világkép része.

A sokféle lélekvándorláselmélet lényegét a következőképpen lehetne leegyszerűsíteni:

    A hindu számára az ember lélek, akinek teste van. A személyiség az egyedi testruha része. A legtöbb hindu számára a lélek ugyanaz a személytelen, változatlan, halhatatlan isteni szellemszikra az istenekben, démonokban, emberben, állatban és növényben egyaránt. Más hinduk számára az emberi személyiség maradandó, de csak ideiglenesen, mint az Istenség legfelsőbb személyiségének része, amolyan személyiségparány.

A buddhisták számára pedig a nyugati hétköznapi értelemben vett egó mint maradandó személyiség csupán illúzió.

   A karma (a szó jelentése: tett, munka) személytelen erkölcsi világgépezete automatikusan, törvényszerűségként jutalmaz vagy torol meg minden tettet, és okoz újra meg újra születést, életet, halált stb. Ha ez a jutalom vagy megtorlás nem ebben az életben következik be, akkor a következőben, ahogy a jelenlegi jó és rossz életélmények oka is az előzőből hozott karmikus adósság. A karma újra meg újra születést okoz, s a "lélek" ismételten testet ölt. Ez a "létforgatag" - mint világnézeti helyzetkép - maga a szenvedés, amelytől minden keleti vallás a kiutat keresi. A cél: megszabadulni a karmának alávetett testi léttől. Ez a hindu számára a személytelen vagy személyesként megjelenő Istenségben való teljes "feloldódás", a buddhista számára pedig az "illúziók" kialvása, és magának a létnek a megszűnése. Mindehhez eszköz a meditáció valamelyik formája (rengeteg módszer létezik), amely megváltoztatja a tudatállapotot ("megvalósítás" vagy "megvilágosodás"). Ebben a módosult tudatállapotban maradva az ember elvben már nem követ el karmikus hibát, kikerül a karma hatalma alól, s így nem kell újraszületnie.

A nyugati ember bibliai és antik görög világnézeti alapon a lélek fogalmát a személyiségével azonosítja, énjét valóságosnak, egyediségében értékesnek tekinti. Általában a nyugati ember Isten és ember között lényegi különbséget lát: Isten Teremtő, az ember pedig teremtmény. Ennek megfelelően a lélekvándorlástant hallva azt félreérti és örömmel fogadja, mert azt hiszi, hogy az állítólagos új életek személyes énje számára új lehetőségeket vagy továbbfejlődést jelentenek. Ez azonban távol áll az eredeti karmatantól.

     Mivel e tan idegen a bibliai kinyilatkoztatástól, érdemes sorra venni és elemezni a hivatkozott „reinkarnációgyanús” szentírásbeli helyeket, figyelembe véve a szövegkörnyezetet és a Biblia egészének a tanítását:

a).  A cselekedetek következményei I.

·"Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja."    (Ter 9: 6 protestáns)

· "Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a   vérét, ... "   (Ter 9: 6 katolikus)

(! Jézus tanítványait is figyelmezteti elfogása idején:  "Jézus rászólt: ‘Tedd vissza hüvelyébe kardodat!  Aki kardot ragad, az kard által vész el.' " / Mt 26:52 k )

Állítás:

Mózes a karmikus adósság törvényét fogalmazza meg: aki embert öl, az jelenlegi, vagy következő életében gyilkosság áldozata lesz.

Szövegkörnyezet:

· " 1 Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet! 2 Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt. 3 Minden, ami mozog, ami csak él, legyen a ti eledeletek. Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt. 4 De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek! 5 A benneteket éltetővért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. 6 Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert. 7 Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!"  (Ter 9:1-7 p)

· "1 Isten megáldotta Noét fiaival együtt, és így szólt hozzájuk: ' Legyetek  termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a földet. 2 A föld minden állata, az ég minden madara, a föld minden csúszó-mászója és a tenger minden hala féljen és rettegjen tőletek: a kezetekbe adom őket. 3 Minden, ami él és mozog, szolgáljon nektek eledelül, mindent nektek adok, mint a zöld növényt. 4 Csak élő állatot vérével együtt nem ehettek. 5 A ti véreteket, éltető véreteket is számon fogom kérni. Számon kérem minden állattól és minden embertől. Mindenkitől, még a testvértől is számon kérem az ember életét. 6 Aki embervért ont, annak ember ontsa ki a vérét, mivel Isten saját képmására teremtette az embert. 7 Tehát legyetek termékenyek, szapo-rodjatok, töltsétek be a földet és uralkodjatok rajta.' " ( Ter 9:1-7 k)

Cáfolat:

Isten a vízözönt túlélő egyetlen emberi családhoz beszél, egészen kivételes helyzetben. Mivel a vízözön éppen az erőszakossággal megtelő emberi kultúra büntetése volt (Ter 6:11 ), érthető, hogy az új világban a szaporodás parancsán és az ehető dolgok felsorolásán túl az élet, és különösen az emberi élet tisztelete a legfőbb parancs  (Ter 9:4-5 p ).

· "A föld azonban romlott volt Isten színe előtt, s a föld tele volt erőszakkal." ( Ter 6:11 k)

· "De húst az éltető vérrel együtt ne egyetek! A benneteket éltetővért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét." (Ter 9:4-5 p)

Nem valami karmikus törvény, hanem személyesen Isten az, aki végső soron számonkéri az egyik embertől a másikét (az esetleges emberi megtorlástól függetlenül). Az idézett mondat a vízözön előtti, a testvérgyilkos Káin után lassan teljesen barbárrá vált világ tanulságos összefoglalóját is adja. Előre jelezve, hogy aki embert öl, annak ezután is számolnia kell az emberi vérbosszúval (Isten számonkérése  mellett).

Összefoglalva: A mondat üzenete az, hogy a gyilkosság számon lesz kérve; nem egy másik, hanem ebben az életben.

b). A cselekedetek következménye II.

· " ... amilyen mértékkel mértek, nektek is   olyannal  mérnek." (Mt 7:2 p)

· " Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek."

(Lk 6:38 p)

· " Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek,..." (Márk 4:24 p)

·"Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni." ( Máté 7:2 k)

·"Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is." (Lk 6:38 k)

·"Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt adnak is hozzá." 

( Mk 4: 24 k)

Állítás:

     Jézus szerint a másikkal való bánásmódot az ember a karma törvényének megfelelően visszakapja, akár a jelenlegi, akár a következő életében.

Szövegkörnyezet:

Jézus mondata Máté és Lukács, illetve Márk evangéliumában két eltérő helyzetben hangzik el:

· "Ne ítéljetek, és nem ítéltettek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? (...) Képmutató, vedd ki előbb a saját szemedből a gerendát..."  (Máté 7:1-5 p)

· "1 Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek! 2 Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak majd nektek is visszamérni. 3 Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre? 4 Hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedből a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van? 5 Képmutató! Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből,..."  ( Máté 7:1-5 k)

· "Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek irgalmasok, amint mennyei Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek, és nem ítéltettek! Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok! Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik. Adjatok, és adatik nektek: jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel adnak öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek. Példázatot is mondott nekik: A vak vezetheti-e a világta-lant? Nem esnek-e mind a ketten verembe?"    (Lk 6:35-39 p)

· " 35 ‘Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. 36 Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. 37 Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor benneteket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. 38 Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.’ 39 Hasonlatot is mondott nekik: ‘Vajon vezethet-e vak világtalant? Nem esnek-e bele mind a ketten a gödörbe?’ "  (Lk 6:35-39 k)

Máténál és Lukácsnál Jézus a Hegyi beszéd részeként, az ellenségszeretet és a megbocsátás összefüggésében beszél a tökéletlen emberek egymás fölötti ítélkezése ellen.

· ".. Akiknél a jó földbe hullott a mag: ezek hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincszoros, a másik hatvanszoros és némelyik százszoros termést hoz. Ezután így szólt hozzájuk: Vajon azért veszik-e el a lámpást, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nem azért, hogy a lámpatartóba tegyék? Mert nincs semmi rejtett dolog, ami ki ne derülne, és semmi titok, ami napfényre ne jutna. Ha valakinek van füle a hallásra, hallja [meg]! Ezt is mondta nekik: Vigyázzatok, hogy mit hallotok [vagy: hogyan hallgattok]! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek nektek, sőt ráadást is adnak. Mert akinek van, annak adatik, és akinek nincs, attól az is elvétetik, amilye van." (Mk 4:20-25 p)

· " 20 Végül, akikben jó földbe hull, azok hallják a tanítást, magukévá is teszik, és az egyik harminc-, a másik hatvan-, a harmadik százszoros termést hoz. 21 Ezután így folytatta: 'Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék? 22 Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. 23 Akinek van füle a hallásra, hallja meg!' 24 Azután így szólt: 'Figyeljetek arra, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is, sőt adnak is hozzá. 25 Mert akinek van, még kap hozzá, akinek pedig nincs, amije van, azt is elveszik tőle.' "  (Mk 4: 20-25 k)

Márknál Jézus a magvető példázata után arra figyelmezteti hallgatóságát, hogy nem mindegy: hogyan hallgatják őt. Egyrészt, a tanítását nem lehet titokban követni. Másrészt minél több igazságot hajlandók a magukévá tenni, annál többet tudnak majd elfogadni, de ez fordítva is igaz.

Cáfolat :

Jézus szerint az ítélet nem egy személytelen "világtörvény", (karma) hanem személyesen az ő kezében van (Jn 5:21-23 ). Nem egy "világtörvény" működéséről beszél, hanem az emberek magatartásáról: ne ítélkezzenek, mert mindegyikükben lehet kifogásolni valót találni. Jézus ráadást, megtetézett mértéket emleget, ami szintén ellentmond a "karmikus adósságkiegyenlítés" elvének.

·"Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli."   (Jn 5:21-23 k)

c). A cselekedetek következményei III.

(Pál és az „amit vet az ember, azt fogja aratni is” kifejezés )

· "Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni  is ..."   (Gal 6: 7/b p)

· "Amit az ember vet, azt is aratja." (Gal 6: 7/b k)

Állítás:

Pál a karma törvényét fogalmazza meg, tehát ő is hitt benne. Azt tanítja, hogy az ember tettei karmikusan visszahatnak rá: jó vagy rossz tetteit a karma a jelenlegi vagy egy következő életben megjutalmazza vagy megtorolja.

Szövegkörnyezet:

· " 1 Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. 2 Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. 3 Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. 4 Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. 5 Mert mindenki a maga terhét hordozza. 6 Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. 7 Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: 8 mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. 9 A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. 10 Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben." (Gal 6:1-10 p)

· " 1 Testvérek, ha valakit botláson értek, ti akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél! 2 Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét. 3 Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja. 4 Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre, dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé. 5 Hiszen mindenkinek a maga terhét kell hordoznia. 6 Akit a (keresztény) igazságokra tanítanak, engedjen részt tanítójának minden javából. 7 Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. 8 Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet. 9 Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk. 10 Amíg tehát időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen hittestvéreinkkel." (Gal 6:1-10 k)

 Cáfolat:

Pál izraelita, sőt farizeusi neveltetésénél és képzésénél fogva sem hihetett a karma törvényében, nemhogy keresztényként; e tannak semmi nyoma gondolkodásmódjában, sőt amire ezzel a mondattal utal, azzal pont cáfolja a tant: míg a karma-hit determinál, előre meghatároz (döntésünket a múltunk határozza meg, amit egykor, előző életünkben vetettünk, azt aratjuk most a jelenlegiben), addig a Krisztusban hívőknek a Szentlélek ereje által választási lehetőségük és ezzel felelősségük van a bűnökhöz ragaszkodó élet vagy a Szentlélek akarata szerint való élet mellett való döntésben! Pál éppenhogy nem a hívő múltját tartja meghatározónak, hanem a jelenét (lásd Gal 5:16-25, Gal 6:8), mert lakozást vett benne a Szentlélek. Mivel benne él a Szentlélek, itt és most állandó döntési szabadsága, folyamatos választási lehetősége van. Dönthet a régi hajlamai és a Szentlélek akarata szerinti élet között. Többé nem a múlt, a bűnök rabja. Új múltat nem kapott, de új jövőt igen. Döntési szabadsággal éppen a múltja, régi bűnei és hajlamai ellenére rendelkezik: nincs új múltja, de a múltjától függetlenül dönthet a jövője felől. Ez a jövő kétirányú, ezért látnia kell, mi lesz a következménye annak, ha a "testének" (régi bűnös hajlamainak a talajára) vet, vagy a Léleknek (megszentelő akaratának engedelmeskedve).

· Gal 5:16-25 k - "16 Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor majd nem teljesítitek a test kívánságait. 17 A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. 18 Vezessen benneteket a lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. 19 A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, 20 bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, 21 gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát. 22 A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, 23 jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. 24 Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. 25 Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően."

· Gal 6:8 k - " 8 Aki tehát test szerint vet, testéből is arat majd romlást. Aki ellenben a lélek szerint vet, lelkéből arat örök életet."

Pál nem a hívő tetteinek a visszahatására koncentrál, hanem arra, hogy hogyan hatnak másokra (lelki segítség, gyakorlati jótettek), és milyen következményekkel járnak Isten előtt. A jövő csak mint örök élet vagy pusztulás kerül elő, nincs utalás életek és halálok végenincs váltakozására.

d). A cselekedetek következményei IV.

· "Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg."   (Jelen 13: 10 p)

· " Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard által kell elhullnia."   (Jelen 13: 10 k)

Állítás:

            János a karma törvényszerűségéről beszél, miszerint az előző életből hozott adósság elkerülhetetlen.

Szövegkörnyezet:

· "1 És láttam, hogy a tengerből feljön egy fenevad, tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona, és a fejein istenkáromló nevek. 2 Ez a fenevad, amelyet láttam, párduchoz hasonlított, lába, mint a medvéé, szája, mint az oroszláné: a sárkány átadta neki erejét, trónját és nagy hatalmát. 3 Láttam azt is, hogy az egyik feje szinte halálosan megsebesült, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a fenevadat: 4 imádták a sárkányt, hogy átadta a hatalmat a fenevadnak, imádták a fenevadat is, és így szóltak: Ki hasonló a fenevadhoz, és ki tudna vele harcra kelni? 5 És adatott neki nagyokat mondó és istenkáromló száj, adatott neki hatalom a cselekvésre negyvenkét hónapon át; 6 és megnyitotta száját káromlásra Isten ellen, hogy káromolja az ő nevét és sátorát, azokat, akik a mennyben laknak. 7 Megadatott neki, hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett: 8 hogy imádja őt mindenki, aki a földön lakik, akinek neve nincs beírva a megöletett Bárány életkönyvébe a világ kezdete óta. 9 Ha valakinek van füle, hallja! 1 0 Ha valakire fogság vár, fogságra jut; ha valakinek kard által kell meghalnia, kard által hal meg. Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének."  (Jel 13:1-10 p)

· " 1 Ekkor láttam, hogy a tengerből egy vadállat bukkan fel. Tíz szarva volt és hét feje, szarvain tíz korona, fején meg istenkáromló név. 2 A vadállat, amelyet láttam, hasonlított a párduchoz, lába mint a medvéé, szája pedig az oroszlán szája. A sárkány neki adta erejét és trónját, nagy hatalmával együtt. 3 Az egyik feje mintha halálra lett volna sebezve, de halálos sebe meggyógyult. Az egész föld csodálta a vadállatot. 4 Leborultak a sárkány előtt, hogy hatalmat adott a vadállatnak. Leborultak a vadállat előtt is, és így imádták: ‘Ki fogható a vadállathoz, ki tudja vele fölvenni a harcot?’ 5 Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa. 6 Káromlásra nyitotta száját az Isten ellen, káromolta a nevét, hajlékát és az ég lakóit. 7 Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és győzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre. 8 A föld lakói, akiknek a neve a világ kezdetétől nincs beírva a megölt Bárány életkönyvébe, mind leborulnak majd előtte. 9 Akinek van füle, hallja meg! 10 Aki mást fogságba hurcol, fogságba kerül. Aki karddal öl, annak kard által kell elhullnia. Ez a szentek állhatatosságának és hitének az alapja. " (Jel 13:1-10 k)

Cáfolat:

     Először is, az egész 13. fejezet témája az Antikrisztus megjelenése: az Antikrisztus hadat indít a szentek ellen, és mindenkinek őt kell imádnia. Másodszor, a Jánosnak adatott üzenet szerint akiknek a neve be van írva a Bárány életkönyvébe, azok ellent tudnak állni. A hívők előre tudatják, hogy ez az engedetlenség egyeseknek fogságba, másoknak a (földi) életébe kerülhet. Harmadszor, a vers vége így hangzik: "Itt van a helye a szentek állhatatosságának és hitének!", mivel üzenete nem minden emberre vonatkozó "karmikus törvényszerűségről", hanem a hívők egy bizonyos időszakban élő csoportjának szól.

Összefoglalva: Nem az elkerülhetetlen "karmikus adósság" a téma, hanem az antikrisztusi rendszerben elkerülhetetlen szenvedések, amelyeken Isten hűségesen átsegíti a hűségeseket.

e). Illés és Keresztelő János "esete"  V.

     · " S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie." (Mt 11:14 k)

     · " Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel,

    úgy bántak vele, ahogy  akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is."   (Mt 17:12 k)

Állítás:

                  Jézus szerint Illés próféta Keresztelő Jánosban reinkarnálódott.

Szövegkörnyezet:

Illés mennybe való felragadtatása: - "1 Amikor az Úr azt akarta, hogy Illést a forgószél fölvigye az égbe, az történt, hogy Illés és Elizeus éppen elmentek Gilgalból. 2 Illés így szólt Elizeushoz: 'Maradj itt, mert engem az Úr Bételbe küld.’ Elizeus azonban ezt felelte: ‘Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!’ Így hát elmentek Bételbe. 3 A Bételben lakó prófétatanítványok odamentek Elizeushoz és megkérdezték: ‘Tudod, hogy ma az Úr elragadja uradat a fejed fölött?’ ‘Tudom én is, csak hallgassatok’ - felelte. 4 Illés meg így szólt hozzá: ‘Elizeus, maradj itt, mert engem Jerikóba küld az Úr.’ De az ezt mondta neki: ‘Úgy igaz, ahogy az Úr él, s úgy igaz, amint te élsz: nem hagylak el!’ Így hát elmentek Jerikóba. 5 A Jerikóban élő prófétatanítványok Elizeushoz fordultak és azt mondták neki: ‘Tudod, hogy ma az Úr elragadja a fejed fölött uradat?’ ‘Tudom én is, csak hallgassatok!’ - válaszolta. 6 Illés pedig így szólt hozzá: ‘Maradj itt, mert engem az Úr a Jordán mellé küld.’ De ő azt mondta: ‘Úgy igaz, amint az Úr él, és úgy igaz, ahogy te élsz: nem hagylak el.’ Így mind a ketten elmentek. 7 A próféta-tanítványok közül is elment ötven, s egy bizonyos távolságra maradtak tőlük, míg ők ketten a Jordán mellett álltak meg. 8 Illés fogta a köntösét, össze-göngyölte és ráütött vele a vízre. Erre az kettévált, az egyik és a másik irányban, úgyhogy mindketten szárazon átmentek rajta. 9 Amikor átértek, Illés azt mondta Elizeusnak: ‘Kérj valamit, mit tegyek még meg neked, mielőtt elválok tőled!’ Elizeus így felelt: ‘Hát akkor szálljon kétannyi rész rám a lelkedből!’ 10 Azt mondta neki: ‘Olyat kértél, amit nehéz teljesíteni. Ha majd látod, mint ragadtatom el, osztályrészül jut neked, de ha (nem), akkor nem kapod meg.’ 11 S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta őket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe. 12 Amikor Elizeus ezt látta, fölkiáltott: ‘Atyám, atyám, Izrael szekere és fogata!’ S többé nem látta. Akkor fogta ruháját és kettérepesztette. 13 Majd fölemelte Illés köntösét, amely leesett róla, visszafordult és újra megállt a Jordán partján. 14 Aztán fogta Illés köntösét, ráütött (vele) a vízre és azt mondta: ‘Hol az Úr, Illés Istene?’ Mihelyt a vízre ütött, az szétvált az egyik és a másik irányban, s Elizeus átment. 15 Amikor a próféta-tanítványok odaátról látták, felkiáltottak: ‘Illés lelke leszállt Elizeusra!’ S eléje mentek, a földre borultak előtte, 16 és így szóltak hozzá: ‘Nézd, van itt szolgáid között ötven férfi, csupa erős ember. Ők majd elmennek és megkeresik uradat. Hátha az Úr lelke ragadta el, és valamelyik hegyre vagy valamelyik völgybe vitte.’ ‘Ne küldjétek el (őket)!’ - felelte. 17 De addig-addig unszolták, míg azt mondta: ‘Küldjétek hát el (őket)!’ Elküldtek tehát ötven férfit. Ezek három napig keresték, de nem találták. 18 Amikor visszatértek hozzá - épp Jerikóban volt -, azt mondta nekik: ‘Nem meg-mondtam, hogy ne menjetek utána?’" (2.Kir 2: 1-18 k)

Illés eljövetelének ígérete - " 1 Nézzétek, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! - mondja a Seregek Ura."  (Mal 3:1 k)

" 23 Nézzétek, elküldöm nektek Illés prófétát, mielőtt elérkeznék az én nagy és félelmetes napom. 24 Ő újra fiaik felé fordítja az apák szívét, és apáik felé a fiaik szívét, nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet."   (Mal 3: 23-24 k)

János kérdése, Jézus tanúskodása János­ról: - " 1 Amikor Jézus befejezte a tizenkét apostol oktatását, továbbment, hogy tanítson, prédikáljon a városaikban. 2 Közben János a börtönben hallott Jézus tetteiről. Elküldte tanítványait, hogy kérdezzék meg: 3 ‘Te vagy az eljövendő, vagy mást várjunk?’ 4 Jézus így válaszolt és mondta: ‘Menjetek, s adjátok tudtul Jánosnak, amit hallotok és láttok: 5 Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. 6 Boldog, aki nem botránkozik rajtam.’ 7 Amikor azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett beszélni a tömegnek: ‘Mit mentetek ki látni a pusztába? Széltől hajladozó nádat? 8 Vagy mit mentetek ki látni? Finom ruhába öltözött embert? Aki finom ruhában jár, királyi palotában lakik. 9 Miért mentetek ki? Prófétát látni. Igen, mondom nektek, prófétánál is nagyobbat. 10 Ő az, akiről az Írás szól: Nézd, elküldöm követemet előtted, hogy előkészítse utadat. 11 Bizony mondom nektek: asszonyok szülöttei közt nem született nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a mennyek országában a legkisebb, az nagyobb nála. 12 A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg. 13 A próféták és a törvény Jánosig mind ezt jövendölték. 14 S ha tudni akarjátok, ő Illés, akinek el kell jönnie."  (Mt 11:1-14 k)

János halála - " 1 Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét. 2 ‘Ez Keresztelő János - mondta szolgáinak -, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő.’ 3 Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. 4 János ugyanis figyelmeztette: ‘Nem lehet a tiéd!’ 5 Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. 6 Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. 7 Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. 8 Az - minthogy anyja előre kitanította - így szólt: ‘Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!’ 9 A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. 10 Lefejeztette hát Jánost a börtönben. 11 Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának. 12 Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak."   (Mt 14: 1-12 k)

Jézus a megdicsőülés hegyén, Mózes és Illés meg­jelenése: - " 1 Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. 2 Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. 3 S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. 4 Péter erre így szólt Jézushoz: ‘Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.’ 5 Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: ‘Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!’ 6 Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. 7 Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: ‘Keljetek fel, ne féljetek!’ 8 Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust. 9 A hegyről lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: ‘Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!’ 10 A tanítványok megkérdezték: ‘Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?’ 11 Így felelt: ‘Illés ugyan eljön és helyreállít mindent. 12 Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tőlük az Emberfia is.’ 13 Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelő Jánosról beszélt nekik."  (Mt 17: 1-13 k)

Cáfolat:

           Illés nem is halt meg, hanem elevenen felragadtatott a mennybe mint egykor Hénoch (Ter 5:24)* s majd egy napon Krisztus népe is. 

(* Ter 5: 24 k -  "Hénoch ... Isten színe előtt járt, aztán nem volt többé, mert Isten elvitte.")

· vö. 1 - "A felhőkön velük együtt elragadtatunk a magasba Krisztus elé, és így örökké az Úrral leszünk."  (1.Thessz 4:17 k)

· vö.2 - " 1 Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. 2 Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. 3 Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. 4 Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőz-tessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. 5 Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul. 6 Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. 7 A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. 8 Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. 9 Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. 10 Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e." (2.Kor 5: 1-10 k)

· vö.3 - "Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak." (1.Kor 15:23 k)

Illés nem hagyta a földön a testét, nem kezdett "testnélküli szellemi létet", hanem ideiglenes mennyei létformát kaphatott, amelyben aztán Jézus napjaiban Mózessel együtt megjelent a megdicsőülés hegyén. Ha pedig nem halt meg, nem is „reinkarnálódhatott” Jánosban.

János személye nem azonos Illés személyével, Jánoson csak ugyanaz a kenet (értsd: felhatalmazás, a Szentlélek ereje) volt, mint Illésen  (Lk 1: 15-17 ! ), hiszen ugyanaz volt a feladatuk: visszatéríteni Izraelt Istenéhez.   

· " 15 Mert nagy lesz az Úr előtt, bort és mámorító italt nem fog inni, hanem már anyja méhében a Szentlélek fogja eltölteni.  16 Izrael fiai közül sokat megtérít Urukhoz, Istenükhöz.17 Ő maga Illés szellemével és erejével előtte fog járni az Úrnak, hogy az apák szívét fiaik felé fordítsa, az engedetleneket az igazak okosságára térítse, s így a népet előkészítse az Úrnak." (Lk 1: 15-17! k)

Illés egyébként a zsidó-keresztény köztudatban és a Bibliában „a Próféta” típusa, ahogy Mózes „a Törvény” és Dávid „a Király”. Jézus csak ebben az értelemben azonosíthatta Jánost Illéssel.

Maga János az illési útkészítő szerepet (Iz 40: 3-5) vállalta, de kifejezetten tagadta, hogy ő maga személyesen Illés lenne : " 19 János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: 'Ki vagy?' 20 Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: 'Nem én vagyok a Messiás.' 21 Ezért megkérdezték tőle: 'Hát akkor? Talán Illés vagy?' 'Nem vagyok'- felelte. 'A próféta vagy?' - Erre is nemmel válaszolt. 22 Így tovább faggatták: 'Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?' 23 Ezt felelte: '»A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját«, amint Izajás próféta mondta.' " (Jn 1: 19-23 k).

· " 3 Egy hang kiált: 'Készítsetek utat a pusztában az Úrnak, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. 4 Minden völgyet töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, a hegyek ormai legyenek olyanok, akár a völgy. 5 Akkor megnyilvánul majd az Úr dicsősége, és minden ember látni fogja. Igen, az Úr szája mondta ezt így.' "  ( Iz 40: 3-5 k)

     A Mk 6: 16  tanúsága szerint még Heródes Antipász fejedelem, János kivégeztetője is attól ijedt meg, hogy Isten Jánost feltámasztotta, s egy éven belül (!) Jézus néven küldte vissza, hogy ellene s egy új országról prédikáljon.

("Heródes ezek hallatára megállapította magában: ‘János támadt fel, akit lefejeztettem.’ "

/ Mk 6:16)

A karmatan szerint az emberben levő halhatatlan, változatlan, személytelen szellem minden testi halál után új, más testet ölt fel. Az pedig még a változatos reinkarnáció-elméletekbe sem fér bele, hogy Illés szelleme jóval Keresztelő János halála után (!) a megdicsőülés hegyén újra „egyik előző életének” felismerhető személyeként mint Illés jelenjen meg.

Az ó- és újszövetségi kinyilatkoztatás közös üzenete az egyetlen élet és a halál utáni feltámadás:

" 27 Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, 28 úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak."

( Zsid 9:27-28 k)

" 24 Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. 25 Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. 26 Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, 27 s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. 28 Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. 29 Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra."  ( Jn 5:24-29 k).

f) Jézus és Nikodémus "esete"  (Jn 3: 1-18)     VI.

· " Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." (Jn 3:3 p)

· " Jézus azt felelte neki: ‘Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.' " (Jn 3:3 k)

Állítás:

Jézus szerint az embernek sokszor meg kell születnie, amíg eléri "Isten országát", ami nem más, mint a lélekvándorlás célja, a lélek tökéletes, isteni állapota.

Szövegkörnyezet:             

· " 1 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. 2 Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten. 3 Jézus így válaszolt: Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát. 4 Nikodémus ezt kérdezte tőle: Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe és megszülethetik ismét? 5 Jézus így felelt: Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6 Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. 7 Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek. 8 A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született. 9 Nikodémus megkérdezte tőle: Hogyan történhet meg mindez? 10 Jézus így válaszolt: Te Izrael tanítója vagy, és ezt nem tudod? 11 Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi bizonyságtételünket." (Jn  3:1-11. p)

· " 1 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. 2 Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: ‘Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.’ 3 Jézus azt felelte neki: ‘Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.’ 4 Nikodémus megkérdezte: ‘Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?’ 5 Erre Jézus azt mondta: ‘Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. 6  Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. 7 Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. 8 A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.’ 9 ‘Hogyan lehetséges ez?’ - kérdezte Nikodémus. 10 Jézus így válaszolt: ‘Izrael tanítója vagy, és nem érted? 11 Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. 12 Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? 13 Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). 14 Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, 15 hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. 17 Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. 18 Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában." (Jn 3:1-18 k)

Cáfolat:

     Megjegyzendő, hogy a beszélgetés Jézus anyanyelvén: arámul folyt; az Újszövetség eredeti szövege viszont az ógörög akkoriban nemzetközi köznyelvi változatán (koiné) íródott. A görög szövegben az „újonnan” szó eredetije (anóthen) többjelentésű: az egyik a „felülről”, a másik az „újra, újonnan, ismét”. A „felülről születni” fordítási lehetőség a szövegösszefüggés logikájába ("Odafentről" = "az Égtől" = Istentől születni), illetve János szóhasználatába és a teljes Írás tanításába beleillik (ld. később), de az arám beszélgetésben ez a plusz jelentés valószínűleg nem merült fel, tehát marad az "újra" vagy "újonnan" jelentés.

Jézus szerint, ha Nikodémus meg akarja látni "Isten országát", újra kell születnie! Az "Isten országa" kifejezés mindkettőjük számára ugyanazt jelentette: "Isten királyságát" (hé baszileia tu theu).

     Ez a Bibliában sosem elvont fogalom: vagy konkrét, a Messiás által uralt földi teokráciát jelent (Mt 6:10), vagy annak előzetesét, a Lélek láthatatlan munkálkodásának idejét.

· "...jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is." (Mt 6:10 k)

     Lényeg, hogy Isten országának részesei csak a feltámadt igazak lehetnek. Nikodémus bizonytalan közeledésére Jézus azzal felel, hogy Isten "országának", azaz királyi jelenlétének és uralmának meglátásához Nikodémus szigorúan vallásos farizeusi hitélete is kevés. Annyira, hogy újra kellene születnie, új teremtéssé kellene válnia: kezdhetné előlről. Nem véletlen, hogy Nikodémus, aki izraelita, sőt „Izrael tanítója” és „vénember” volt, egy életben gondolkodva értetlenül is az anyaméhbe való visszatérés lehetőségére kérdezett rá: „...megszülethetik ismét / másodszor?” (deuteron gennéthénai, 4.vers). Nikodémus nem egy következő földi életre vagy földi életek sorára gondolt, hanem abban kételkedett, hogy az egyetlen földi életet újra lehetne kezdeni. - méghozzá okkal, joggal, de Jézus nem is erre gondolt.

     Nikodémus félreértette Jézust, aki nem egy második próbálkozásról, újrakezdésről, nem valamiféle újabb testi születés szükségességéről beszélt, hanem szellemi- lelki újjászületésről. Az Istentől, a Szentlélektől való szellemi-lelki születésről  (vö. Jn 3:6-8 p, és  Jn 1: 12-13 k) méghozzá itt, ebben az egyetlen földi életben. Nem újabb próbálkozásról, hanem egy minőségileg új élet megszületéséről.

· " Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az. Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: Újonnan kell születnetek.  A szél arra fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a Lélektől született."    

(Jn 3:6-8 p)

· " 12 Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 13 akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. "   ( Jn 1: 12-13 k)

     Nem úgy beszélt Nikodémussal, mint akinek erre valamikor a halál után lesz lehetősége, hanem mint akinek itt és most, ebben a földi életben van rá szüksége és lehetősége (Jn 1 :10-13).

· Jn 1 :10-13 k - " 10 A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 11 A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 12 Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 13 akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek."

     Ugyanígy gondolkodva írták az apostolok, hogy Krisztusban "csak az új teremtés számít", hiszen enélkül ui. az ember lelki-szellemi értelemben „halott” (vö. Ef 2: 1-12 ), és Nikodémushoz hasonlóan akkor sem látja meg az "Isten országát" (értsd: Isten uralmát, dicsőségét, jelenlétét, tevékenységét), ha Jézusban ott áll előtte. Ezért szükséges felülről, magától Istentől újjászületni, hogy új teremtmények legyünk (2Kor 5:17, Gal 6:15) Isten hatalmából egyszer s mindenkorra (Róm 8:19, 1Jn 3:1-4,  1Jn 5:1).

· Ef 2: 1-12 k - "1 Ti is halottak voltatok vétkeitek és bűneitek következtében, 2 amelyekben azelőtt éltetek a világ szokása szerint, a levegőégben uralkodó fejdelemnek a hatalma alatt. Ez a lélek most a hitetlenség fiaiban dolgozik. 3 Közéjük tartoztunk mi is, amíg testi vágyainkban éltünk, s megtettük, amit a test és az érzékek kívántak. Születésünknél fogva mi is a harag gyermekei voltunk, akárcsak a többi ember. 4 De a végtelenül irgalmas Isten azzal mutatta meg nagy szeretetét irántunk, 5 hogy Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is - így kegyelemből kaptátok a megváltást; 6 feltámasztott minket, és Krisztus Jézusban a mennyeiek közé helyezett minket, 7 hogy az eljövendő korokban Jézus Krisztusban kinyilvánítsa kegyelmének túláradó bőségét, hozzánk való jóságából. 8 Kegyelemből részesültetek a megváltásban, a hit által, ez tehát nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. 9 Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék. 10 Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk. 11 Gondoljatok arra, hogy azelőtt születéseteknél fogva pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testét kézzel metélték körül, körülmetéletlennek hívnak benneteket. 12 Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, kívül álltatok Izrael életformáján; a szövetségekből s ígéreteiből idegenként kizárva, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban. "  (Ef 2: 1-12 k)

· 2Kor 5:17 k - "Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg."

· Gal 6:15 k - " Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény."

· Róm 8:19 k - "Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását"

· 1Jn 3:1-4 k - " 1 Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. 2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy ha megjelenik, hozzá leszünk hasonlók, mert látni fogjuk, amint van. 3 És mindenki, aki így remél benne, megszentelődik, ahogyan szent ő is. 4 Mindenki, aki vétkezik, megszegi a törvényt, mert épp a törvényszegés a bűn."

·  1Jn 5:1 k - " Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Isten egyszülötte, és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is."

g).  A tanítványok és a vakon született "esete"    VII.

· "Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?" (Jn 9: 2 p)

· "Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?" (Jn 9: 2 k)

Állítás:

A tanítványok kérdésében ("Ki vétkezett [hogy vak], ez vagy a szülei...?") a karma tanának ismerete sejthető, hiszen a vak születése előtt nem vétkezhetett máshogy, csak „előző életében”.

Szövegkörnyezet:                 

· " 1 Amikor Jézus továbbment, meglátott egy születése óta vak embert. 2 Tanítványai megkérdezték tőle: Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született? 3 Jézus így válaszolt: Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. 4 Nekünk - amíg nappal van - annak a cselekedeteit kell végeznünk, aki elküldött engem. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok. 6 Ezt mondta, és a földre köpött, sarat csinált a nyállal, és rákente a sarat a vakon született ember szemeire, 7 majd így szólt hozzá: Menj el, mosakodj meg a Siloám-tavában - ami azt jelenti: küldött. Az pedig elment, megmosakodott, és már látott, amikor visszatért." (Jn 9:1-7 p)

· " 1 Egyszer útközben (Jézus) látott egy vakon született embert. 2 Tanítványai megkérdezték tőle: ‘Mester, ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?’ 3 ‘Sem ez nem vétkezett - felelte Jézus -, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk. 4 Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat. 5 Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak.’ 6 Míg ezeket mondta, a földre köpött, nyálával sarat csinált, s a sarat a vak szemére kente, 7 majd meghagyta neki: ‘Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.’ Ez annyit jelent, mint: ‘küldött’. Az elment, megmosdott, s amikor visszatért, már látott. 8 A szomszédok és akik azelőtt koldulni látták, megkérdezték: ‘Nem ez az, aki itt ült és koldult?’ 9 Némelyek azt állították: ‘Igen, ez az’, mások ellenben tagadták: ‘Nem az, csak hasonlít hozzá.’ De ő kijelentette: ‘Én vagyok az.’ 10 Erre megkérdezték tőle: ‘Hogyan nyílt meg a szemed?’ 11 Elmondta nekik: ‘Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, a szememre kente s meghagyta: Menj, mosakodj meg a Siloe tavában. Elmentem, megmosdottam és látok.’ 12 Erre megkérdezték tőle: ‘Hol van?’ ‘Nem tudom’ - felelte. 13 Az imént még vak embert elvitték a farizeusokhoz, 14 mert az a nap, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a szemét, szombati nap volt. 15 A farizeusok is megkérdezték tőle, hogyan nyílt meg a szeme. Elmondta nekik: ‘Sarat tett a szememre, megmosdottam és látok.’ 16 A farizeusok közül némelyek így vélekedtek: ‘Ez az ember nem Istentől való, hisz nem tartja meg a szombatot.’ Mások ellene vetették: ‘Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodát?’ Így szakadás támadt közöttük. 17 Azért hát tovább faggatták a vakot: ‘Mit tartasz arról, aki visszaadta a szemed világát?’ ‘Azt, hogy próféta’ - felelte. 18 De a zsidók sehogyse akarták elhinni, hogy vak volt, és hogy visszanyerte a szeme világát, azért odahívták az imént még vak embernek a szüleit 19 és őket faggatták: ‘A ti fiatok? Azt mondjátok róla, hogy vakon született! Hogy lehet akkor, hogy most lát?’ 20 Szülei ezt válaszolták: ‘Azt tudjuk, hogy a mi fiunk, és hogy vakon született. 21 De hogy most miképpen lát, azt nem tudjuk. S azt sem tudjuk, ki adta vissza a szeme világát. Kérdezzétek meg tőle magától, hisz megvan hozzá a kora, mondja el maga.’ 22 A szülők azért beszéltek így, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis elhatározták, hogy azt, aki Messiásnak vallja, kizárják a zsinagógából. 23 Ezért mondták a szülei: ‘Megvan hozzá a kora, kérdezzétek meg tőle magától.’ 24 Erre másodszor is hívatták a vakon született embert és figyelmeztették: ‘Dicsőítsd meg az Istent! Mi tudjuk, hogy ez az ember bünös.’ 25 ‘Azt, hogy bűnös-e - felelte -, nem tudom. Csak azt tudom, hogy vak voltam, és most látok.’ 26 Erre újra faggatni kezdték: ‘Mit csinált veled? Hogy adta vissza a szemed világát?’ 27 ‘Már elmondtam nektek - felelte -, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni?’ 28 Erre becsmérelték, s azt mondták neki: ‘Légy a tanítványa te! Mi Mózes tanítványai vagyunk. 29 Azt tudjuk, hogy Mózessel beszélt az Isten, de hogy ez honnét való, azt nem tudjuk.’ 30 ‘Épp az a különös - felelte az ember -, hogy nem tudjátok, honnét való, mégis visszaadta a szemem világát. 31 Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, azt azonban, aki istenfélő és teljesíti akaratát, meghallgatja. 32 Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát. 33 Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.’ 34 Erre rászóltak: ‘Te akarsz minket tanítani, aki mindenestül bűnben születtél?’ Ezzel kidobták. 35 Jézus meghallotta, hogy kidobták, s amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: ‘Hiszel az Emberfiában?’ 36 ‘Ki az, Uram - kérdezte az ember -, hogy higgyek benne?’ 37 ‘De hisz látod - felelte -, ő beszél veled.’ 38 Erre felkiáltott: ‘Hiszek, Uram!’ - s leborult előtte. 39 Jézus pedig azt mondta: ‘Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek.’ 40 Amikor a körülötte álló farizeusok közül ezt néhányan meghallották, megkérdezték: ‘Csak nem vagyunk mi is vakok?’ 41 ‘Ha vakok volnátok - felelte Jézus -, nem volna bűnötök. De azt állítjátok: Látunk. Ezért megmarad bűnötök."  (Jn 9: 1-41 k)

Cáfolat:

     A tanítványok nem csak a vakon születettnek, hanem a szüleinek a vétkességére is rákérdeztek („Ki vétkezett: ez, vagy a szülei” ), tehát eleve nem gondolkodhattak a karma törvényén belül. Izraelben ugyanakkor közismert volt a házanépen (értsd: egymás mellett élő és egymást követő generációk egységén) levő isteni áldás vagy átok lehetősége (vö. Kóré, Áháb, Dávid, Éli, Fineás és házanépük eseteivel, vagy  Mt 27: 24-25 és Csel 2:39 , 1Kor 7:14), illetve az, hogy Isten bűnt betegséggel is büntethet.

 ! Megjegyzendő, hogy a karma és reinkarnáció tana viszont csak az egyéni felelősséget ismeri.

· Mt 27: 24-25 k - " 24 Pilátus látta, hogy nem megy semmire, sőt a zajongás még fokozódik is. Vizet hozatott, s a nép szeme láttára megmosta kezét: 'Ennek az igaz embernek vére ontásában én ártatlan vagyok - mondta. - Ti lássátok!' 25 Erre az egész tömeg zúgta: 'Vére rajtunk és fiainkon!' "

· Csel 2:39 k -  "Mert az ígéret nektek és fiaitoknak szól, meg azoknak, akiket - bár távol vannak - meghívott a mi Urunk, Istenünk."

· 1Kor 7:14 k - " Mert a hitetlen férjet megszenteli felesége, és a hitetlen asszonyt megszenteli férje. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, pedig szentek."

     Maga az Úr Jézus az eseményeket nem visszaforgatta, hanem előresegítette: lezárta tanítványai ok-firtató, más életében vájkáló gondolatait („nem ő vétkezett, nem is a szülei” 3.vers).

     Ezután feltárta a helyzet célját: a világtalanul született meggyógyulása ui. sosem látott csoda, Jézus egyik messiási jele volt (vö. Jn 9:31-33), ami arról tanúskodott, hogy Ő a Világ Világossága (Jn 9:5).

· Jn 9:5 k - "Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."

· Jn 9:31-33 k - " 31 Tudjuk, hogy Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, azt azonban, aki istenfélő és teljesíti akaratát, meghallgatja. 32 Amióta fennáll a világ, sohasem lehetett hallani, hogy valaki visszaadta volna egy vakon születettnek a szeme világát. 33 Ha nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit."

     Hasonló célja volt azzal is, hogy Lázárt nem meggyógyította, hanem feltámasztotta: így bizonyította, hogy Ő a feltámadás és az élet (lásd: / Jn  11 és  1Kor 15 ).

Aki Jézussal kapcsolatba kerül, Benne hisz, tanítványává lesz; annak az életét nem a múltja, nem is a körülményei, hanem Ő, a Vele való együttlét és jövő határozza meg. Ma is!

· Jn  11 k - " 1 Betániában, Máriának és nővérének, Mártának a falujában volt egy beteg, Lázár. 2 Ez a Mária kente meg az Urat olajjal és törölte meg a lábát a hajával. Az ő testvére, Lázár volt a beteg. 3 A nővérek megüzenték neki: ‘Uram, akit szeretsz, beteg.’ 4 Ennek hallatára Jézus azt mondta: ‘Ez a betegség nem okozza halálát, hanem Isten dicsőségére lesz, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.’ 5 Jézus szerette Mártát, a nővérét (Máriát) és Lázárt. 6 Amikor meghallotta, hogy beteg, két napig még ott maradt, ahol volt, 7 s akkor szólt a tanítványoknak: ‘Menjünk vissza Júdeába!’ 8 ‘Mester - felelték a tanítványok -, most akartak ott megkövezni a zsidók és újra odamész?’ 9 Jézus így válaszolt: ‘Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát. 10 Aki azonban éjszaka jár, megbotlik, mert nincs világossága.’ 11 Aztán így folytatta: ‘Barátunk, Lázár elaludt, de elmegyek és fölébresztem.’ 12 ‘Uram, ha alszik, akkor meggyógyul’ - felelték a tanítványok. 13 Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásáról beszélt. 14 Ezért Jézus világosan megmondta nekik: ‘Lázár meghalt. 15 Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!’ 16 Tamás, akit melléknevén Didimusznak hívtak, így szólt a többi tanítványhoz: ‘Menjünk mi is, haljunk meg vele együtt!’ 17 Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban volt. 18 Betánia Jeruzsálem közelében feküdt, mintegy tizenöt stádiumnyira. 19 Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy testvérük miatt vigasztalják őket. 20 Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett, Mária pedig otthon maradt. 21 ‘Uram - szólította meg Márta Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. 22 De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.’ 23 Jézus megnyugtatta: ‘Feltámad testvéred.’ 24 ‘Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.’ 25 Jézus így folytatta: ‘Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. 26 Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?’ 27 ‘Igen, Uram - felelte -, hiszem, hogy Te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön.’ 28 E szavakkal elment és hívta nővérét, Máriát. Halkan szólt neki: ‘Itt a Mester és hívat.’ 29 Ennek hallatára (Mária) gyorsan fölkelt és odasietett hozzá. 30 Mert Jézus még nem ért le a faluba, hanem ott volt, ahol Mária találkozott vele. 31 Amikor a zsidók, akik ott maradtak vele a házban és vigasztalták, látták, hogy Mária gyorsan feláll és elsiet, utánamentek. Azt gondolták, hogy a sírhoz megy sírni. 32 Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta, e szavakkal borult a lába elé: ‘Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem.’ 33 Amikor látta, hogy sírnak, Jézus lelke mélyéig megrendült. 34 ‘Hova tettétek?’- kérdezte megindultan. ‘Gyere, Uram - felelték -, és nézd meg!’ 35 Jézus könnyekre fakadt. 36 Erre a zsidók megjegyezték: ‘Nézzétek, mennyire szerette!’ 37 Némelyek azonban így vélekedtek: ‘Ha a vaknak vissza tudta adni a szeme világát, azt nem tudta volna megakadályozni, hogy ne haljon meg?’ 38 Jézus szíve mélyéig megrendült, s odament a sírhoz, amely egy kővel eltorlaszolt barlang volt. 39 ‘Hengerítsétek el a követ!’ - szólt Jézus. De Márta, az elhunyt nővére tiltakozott: ‘Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.’ 40 Jézus így felelt: ‘Nemde azt mondtam: ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?’ 41 Erre elhengerítették a követ, Jézus pedig az égre emelte tekintetét és így imádkozott: ‘Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42 Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.’ 43 E szavak után hangosan beszólt: ‘Lázár, jöjj ki!’ 44 S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendő födte.. Jézus szólt nekik: ‘Oldjátok fel, hogy tudjon járni.’ 45 A zsidók közül, akik fölkeresték Máriát, sokan látták, amit Jézus végbevitt, és hittek benne. 46 Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és hírül vitték, amit Jézus tett. 47 Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és megkérdezték: ‘Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz. 48 Ha tovább tűrjük, mindnyájan hinni fognak benne, aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket is, népünket is.’ 49 Egyikük, Kaifás, aki abban az évben a főpap volt, így vélekedett: ‘Nem értitek a dolgot! 50 Nem fogjátok fel, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért, mintsem hogy az egész nép elpusztuljon.’ 51 De ezt nem magától mondta, hanem mint főpap megjövendölte, hogy Jézus meghal a népért, 52 s nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse. 53 Ettől a naptól eltökélt szándékuk volt, hogy megölik. 54 Jézus ezért nem járt többé nyíltan a zsidók között, hanem visszavonult a puszta szélén fekvő egyik városba, Efraimba, és ott tartózkodott tanítványaival. 55 Közel volt a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan fölmentek Jeruzsálembe, hogy megtisztuljanak. 56 Keresték Jézust a templomban, és tanakodtak egymás közt: ‘Mit gondoltok, eljön az ünnepre?’ 57 A főpapok és a farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse, hogy így elfoghassák."     ( Jn  11 k)

· 1Kor 15 k - 1 Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. 2 Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Másként hiába lettetek volna hívővé. 3 Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, 4 eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. 5 Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. 6 Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. 7 Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. 8 Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. 9 Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. 10 De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van. 11 Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek hívővé. 12 Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? 13 Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. 14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. 15 Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. 16 Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. 17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. 18 Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. 19 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. 20 De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. 21 Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. 22 Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. 23 Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. 24 Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. 25 Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. 26 Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen ‘mindent lába alá vetett’. 27 Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. 28 S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben. 29 Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? 30 Miért tesszük ki mi is magunkat szüntelenül veszélynek? 31 Mindennap készen vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunkban, Jézus Krisztusban. 32 Mit használ nekem, hogy Efezusban - emberi módon szólva - vadállatokkal küzdöttem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor ‘együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk’. 33 Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. 34 Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat. 35 De - kérdezhetné valaki - hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd elő? 36 Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad. 37 Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlődik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb. 38 Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet. 39 Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. 40 S van égi test meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. 41 Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól. 42 Ilyen a halottak feltámadása is. Romlásra vetik el - romlatlannak támad föl. 43 Dicstelenül vetik el - dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el - erőben támad föl. 44 Érzéki testet vetnek el - szellemi test támad föl. Ha van érzéki test, van szellemi is. 45 Ahogy az Írás mondja: ‘Ádám, az első ember élő lénnyé lett’, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. 46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. 47 Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való. 48 Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. 49 Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni. 50 Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. 51 Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, 52 egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. 53 Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. 54 Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált. 55 Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? 56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 57 De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. 58 Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló."

( 1Kor 15 k)

h). Jakab levele és az „életkörünk” kifejezés   VIII.

· "A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, és egész életkörünket lángba borítja, maga meg a pokoltól fogott tüzet" (Jak 3:b -'74 k)

· "A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet."  (Jak 3:6b -k)

Állítás:

Jakab apostol az orfikus misztériumvallásnak a lélekvándorlást jelölő kifejezését használta (trokhosz tész geneszeósz), tehát hitt benne és tanította.

Szövegkörnyezet: 

· " 1 Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár. 2  Mert sokban vétünk mindnyájan. Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. 3 Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk. 4 Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. 5 Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt! 6 A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, lángba borítja változékony életünket, maga meg a pokoltól fogott tüzet. 7 Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberi természet, 8 de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni, az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel. 9 Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. 10 Ugyanabból a szájból áldás és átok jön. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie! 11 Vajon a forrás esetében ugyanabból a nyílásból édes víz is fakad meg keserű is? 12 Testvéreim, teremhet fügefán olajbogyó vagy szőlőn füge? Nem törhet elő sós forrásból édes víz." (Jak 3: 1-30 k)

· " 1 Testvéreim, ne akarjatok annyian tanítók lenni, hisz tudjátok, hogy ránk annál súlyosabb ítélet vár. 2 Mert sokban vétünk mindnyájan. Ha valaki nyelvével nem vétkezik, az tökéletes férfi, az képes egész testét is megfékezni. 3 Ha ugyanis a lovak szájába zablát teszünk, hogy engedelmeskedjenek, akkor egész testüket irányíthatjuk. 4 Lám, a hajókat is, bármilyen nagyok, bármilyen erős szelek hajtják is őket, a kis kormány oda irányítja, ahova a kormányos akarja. 5 Ugyanígy parányi testrész a nyelv is, mégis nagy dolgokat vallhat magáénak. Nézd, milyen kicsi a tűz, és milyen nagy erdőt felgyújt! 6 A nyelv is tűz, a gonoszság világa. A nyelv az a tagunk, amely egész testünket beszennyezi, és egész életkörünket lángba borítja, maga meg a pokoltól fogott tüzet. 7 Mert az összes vadak, madarak, csúszómászók és tengeri állatok természetét meg lehet szelídíteni, s meg is szelídíti az emberiség, 8 de a nyelvet senki emberfia nem képes megszelídíteni, az nyugtalan gonosz, tele van halálos méreggel. 9 Vele áldjuk az Urat és az Atyát, és vele átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlóságára vannak teremtve. 10 Ugyanabból a szájból áldás és átok száll. Testvéreim, ennek nem volna szabad így lennie!"

(Jak 3: 1-30 k -  a Szent István Társulat 1974-es fordítása)

Cáfolat:

     A kifejezés valóban létezett, de csak az orfikusok maguk értettek rajta lélekvándorlást maga Jakab viszont zsidó-keresztény lévén eleve ki volt zárva e kultuszból.

     A kifejezés a Kr. u. 1 . századra, a levél megírásának idejére már rég átment a köztudatba, s a görög köznyelvben (koiné) szólássá válva egyszerűen "egész életünket" (Magyar Bibliatársulat, Ravasz László), "egész életutunkat" (Békés-Dalos) vagy "egész életünk folyamát" (Káldi Neovulgáta) jelentette. Régies fordításával ("életünk folyását") Károli Gáspár "az élet menetére" gondolhatott, akárcsak a szószerintiségre törekvő Csia Lajos is ("az élet körforgását"). Ez utóbbi azonban, Vida Sándor verziójával ("életünk körét") és főleg a Szent István Társulat 1974-es fordításával ("egész életkörünk") együtt már félreérthető. A SzIT 1974-es változata éppen szószerintiségében félrevezető, akárcsak a mai, javított verzió ("változékony életünket").

     Jakab a kifejezést annak köznyelvi értelmében használta, s amit az a szövegkörnyezetből nyilvánvaló, egyszerűen a nyelvi bűnök (pl. pletyka, rágalmazás) mindenre kiterjedően romboló hatására utalt vele. A kifejezés az Újszövetségben egyébként is csak itt fordul elő.

*       *       *       *       *

"Elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik."  

(Zsid 9:27)

"Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem, ha meghal is, él."  (Jn 11:25)

"A ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben."  (Kol 3:3-4)

"Nekünk a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézust is várjuk, aki az ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket." (Fil 2:20-21)

"Amikor pedig ez a halandó test halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva:  Teljes a diadal a halál fölött!" (1Kor 15:54)

*       *       *

Keresztényként a bibliai kijelentés alapján hirdetjük, hogy az ember teremtett, Istentől függő lény (1.Ter 2:7, Csel 17: 25), akinek csak egy földi élete van, és azért felelős (Zsid 9:27-28).

· 1.Ter 2:7 - "Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé."

· Csel 17: 25 - " 25 Nem kívánja emberi kéz gondoskodását, mintha szüksége volna valamire, hisz ő ad mindennek életet, levegőt és mindent."

· Zsid 9:27-28 - " 27 Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, 28 úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak."

*       *       *

          Tudjuk, hogy életünk minden egyes napja az Úr Jézus Krisztus kezében van (Mt 28:20), és hogy dolgainkat számon kérni, földi életűnket megítélni is Ő az igazságos Bíró fogja ( Jn 3: 16-18, Jn 3:36, Jn 5: 21-29, Róm 2: 6-7),  akinek a kezében vannak a halál és a pokol kulcsai  (Jel 1: 18).

· Mt 28:20 - " 20 és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig."

· Jn 3: 16-18 - " 16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. 17 Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. 18 Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában."

· Jn 3:36 - " 36 Aki hisz a Fiúban, az örökké él. Aki azonban nem hisz a Fiúban, az nem látja meg az életet, az Isten haragja száll rá."

· Jn 5: 21-29 - " 21 Mert amint az Atya föltámasztja a halottakat és életre kelti őket, a Fiú is életre kelti azokat, akiket akar. 22 Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet, 23 hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút is, ahogy az Atyát tiszteli. 24 Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hallja szavamat és hisz annak, aki küldött, az örökké él, nem esik ítélet alá, hanem már át is ment a halálból az életre. 25 Bizony, bizony, mondom nektek: Elérkezik az óra, s már itt is van, amikor a halottak meghallják az Isten Fia szavát. S akik meghallják, azok élni fognak. 26 Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában, 27 s hatalmat adott neki, hogy ítéletet tartson, mert hiszen ő az Emberfia. 28 Ne csodálkozzatok rajta! Mert elérkezik az óra, amikor a sírokban mindnyájan meghallják az Isten Fia szavát, és előjönnek. 29 Akik jót tettek, azért, hogy feltámadjanak az életre, akik gonoszat tettek, azért, hogy feltámadjanak a kárhozatra."

· Róm 2: 6-7 - " 6 Ő kinek-kinek tettei szerint fizet 7 örök élettel annak, aki a jótettekben kitartva dicsőségre, tiszteletre és halhatatlanságra törekszik, ..."

· Jel 1: 18  - "18 ... Meghaltam, s íme, mégis élek, örökké. Nálam vannak a halálnak és az alvilágnak a kulcsai."

*  *  *

      Tudjuk és hirdetjük, hogy aki az Úr Jézusban hisz, az már itt a földön Isten hatalmából újjá született  (Jn 1: 9-13, Jn 3: 1-8, 1Jn 5: 1), átment a halálból az életbe s ha meghal is él (Jn 11: 25­-26).

· Jn 1: 9-13 - " 9 (Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 10 A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 11 A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 12 Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 13 akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. "

· Jn 3: 1-8 - " 1 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. 2 Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: ‘Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.’ 3 Jézus azt felelte neki: ‘Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.’ 4 Nikodémus megkérdezte: ‘Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?’ 5 Erre Jézus azt mondta: ‘Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. 6 Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. 7 Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. 8 A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született."

· 1Jn 5: 1 - " 1 Mindenki, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, az Isten egyszülötte, és aki a szülőt szereti, szereti szülöttét is."

· Jn 11: 25­-26 - " 25 Jézus így folytatta: ‘Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. 26 Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?' " 

*  *  *

          A földi utáni életet illetően is Isten újjáteremtő munkájában-hatalmában hiszünk: az egy­szeri, mulandó test / létforma helyett egy új romolhatatlan, örök-életű, mennyei testet / létformát kapunk Istentől  (2.Kor 5: 1-10, 1Kor 15).

· 2.Kor 5: 1-10 - " 1 Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. 2 Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. 3 Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. 4 Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. 5 Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul. 6 Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. 7 A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. 8 Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. 9 Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. 10 Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e."  

· 1Kor 15 - 1 Figyelmetekbe ajánlom, testvérek, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek. Elfogadtátok, és szilárdan kitartotok benne. 2 Általa elnyeritek az üdvösséget, ha megtartjátok úgy, ahogy hirdettem nektek. Másként hiába lettetek volna hívővé. 3 Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, 4 eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint. 5 Megjelent Péternek, majd a tizenkettőnek. 6 Később egyszerre több mint ötszáz testvérnek jelent meg, ezek közül a legtöbben még élnek, néhányan azonban már meghaltak. 7 Azután Jakabnak jelent meg, majd az összes apostolnak. 8 Utánuk pedig, mint egy elvetéltnek, megjelent nekem is. 9 Én ugyanis az utolsó vagyok az apostolok közt, s arra sem méltó, hogy apostolnak hívjanak, hiszen üldöztem az Isten egyházát. 10 De Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok, s rám árasztott kegyelme nem maradt bennem hatástalan. Többet dolgoztam mindegyiküknél, igaz ugyan, hogy nem én, hanem az Isten kegyelme, amely velem van. 11 Mindegy tehát, hogy én vagy ők: ugyanazt hirdetjük, s így lettetek hívővé. 12 Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? 13 Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. 14 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. 15 Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. 16 Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. 17 Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. 18 Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. 19 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. 20 De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül. 21 Mivel egy ember idézte elő a halált, a halottak is egy ember révén támadnak fel. 22 Amint ugyanis Ádámban mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre is kel. 23 Mindenki, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd az ő eljövetelekor mindnyájan, akik Krisztushoz tartoznak. 24 Azután következik a vég, amikor is (Krisztus) átadja az Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. 25 Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. 26 Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen ‘mindent lába alá vetett’. 27 Amikor arról van szó, hogy minden alá van neki vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. 28 S ha majd minden alá lesz neki vetve, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben. 29 Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük? 30 Miért tesszük ki mi is magunkat szüntelenül veszélynek? 31 Mindennap készen vagyok meghalni, hiszen büszkeségem vagytok, testvérek, Urunkban, Jézus Krisztusban. 32 Mit használ nekem, hogy Efezusban - emberi módon szólva - vadállatokkal küzdöttem? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor ‘együnk, igyunk, mert holnap úgyis meghalunk’. 33 Ne hagyjátok magatokat félrevezetni! A gonosz beszéd megrontja a jó erkölcsöt. 34 Legyetek józanok, és ne vétkezzetek! Némelyek ugyanis nem ismerik az Istent. Azért mondom ezt, hogy szégyelljétek magatokat. 35 De - kérdezhetné valaki - hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testben jönnek majd elő? 36 Ostoba! Amit elvetsz, nem hajt csírát, hacsak el nem rothad. 37 Amit elvetsz, még nem növény, az csak azután fejlődik, hanem puszta mag, például búzaszem vagy más egyéb. 38 Isten testet ad neki tetszése szerint, minden magnak neki megfelelő testet. 39 Nem minden test egyforma, hanem más az emberé, más az állaté, más a madáré, más a halé. 40 S van égi test meg földi test, de másként ragyog az égi, másként a földi. 41 Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége, más a csillagok tündöklése, sőt az egyik csillag fénye is különbözik a másikétól. 42 Ilyen a halottak feltámadása is. Romlásra vetik el - romlatlannak támad föl. 43 Dicstelenül vetik el - dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el - erőben támad föl. 44 Érzéki testet vetnek el - szellemi test támad föl. Ha van érzéki test, van szellemi is. 45 Ahogy az Írás mondja: ‘Ádám, az első ember élő lénnyé lett’, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. 46 De nem a szellemi az első, hanem az érzéki, aztán következik a szellemi. 47 Az első ember földből való, földi; a második ember a mennyből való. 48 Amilyen a földből való, olyanok a földiek is, s amilyen a mennyből való, olyanok a mennyeiek is. 49 Ezért ahogy a földi ember képét hordoztuk, a mennyeinek a képét is fogjuk hordozni. 50 Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. 51 Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, 52 egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. 53 Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. 54 Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált. 55 Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? 56 A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. 57 De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által. 58 Legyetek tehát állhatatosak és kitartók, szeretett testvéreim! Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló."

( 1Kor 15 )

Örökké együtt lehetünk Istennel

aki Jézusban emberré lett az emberért

s a halált legyőzve feltámadt, mert

 Ő maga a FELTÁMADÁS és az ÉLET !

eleyson@galamb.net