Egy buddhista vallásban nevelkedett koreai fiatalember 19 éves korában, halálos betegen hallotta meg az evangéliumot. Elfogadta Jézus Krisztust személyes Megváltójának, és Isten ereje meggyógyította. Azóta hirdeti Isten Igéjét szolgálatának eredményeként több évtizede töretlen dinamikával növekvő szöuli gyülekezetének ma már 700 000 tagja van. Ez a pásztor, dr. Paul Yonggi Cho ebben a könyvében fejti ki a sikeres, győzelmes keresztény élet alapelveit.




Részlet a NEGYEDIK DIMENZIÓ c. könyvből:

A kimondott szónak hatalmas teremtő ereje van, és helyesen kell azt használnunk, hogy győzelmes keresztény életet élhessünk. A kimondott szó azonban csak akkor lesz valóban hatásos, ha megvan a helyes alapja. Isten Igéjének egyik legfontosabb igazsága az, amelyik elénk tárja a kimondott szó helyes alapját. Ez az a téma, amelyről beszélni kívánok most nektek.

Hit Isten Igéjében: problémák és teljesítőképesség

Egy napon behoztak az irodámba egy hordágyon fekvő hölgyet. A nyakától lefelé teljesen meg volt bénulva, az ujjait sem tudta megmozdítani. Amint behozták őt a hordágyon az irodámba, valami különös érzés kezdett elhatalmasodni rajtam. Valami forrni kezdett a szívemben. Ahogyan a Bethesda tavánál nagy várakozás töltötte be a levegőt, én is tudatában voltam annak, hogy valami nagy esemény van készülőben.

A hordágy mellé léptem és belenéztem a szemébe, és világossá vált előttem, hogy ennek a hölgynek a szívében már ott van a gyógyuláshoz szükséges hit: nem halott hit, hanem élő hit. A kezemmel megérintettem a homlokát és azt mondtam: "Testvérem, Jézus Krisztus nevében gyógyulj meg!" Isten ereje azonnal leszált rá és meggyógyította. Elragadtatással, ámulattal és félelemmel eltelve kelt föl a hordágyról.

Később fölkeresett a lakásomon, ajándékokkal a kezében. Amint a dolgozószobámba ért, megkérdezte, hogy becsukhatja-e az ajtót. "Igen, csukja be" - válaszoltam.

Letérdelt előttem, és még mindig álmélkodva a gyógyulása fölött, azt mondta: "Uram, kérem, fedje föl előttem, hogy kicsoda maga valójában. Maga Jézus Krisztus második megtestesülése?" Erre elnevettem magam és azt mondtam: "Kedves testvérem, maga tudja azt, hogy én naponta háromszor étkezem, hogy nekem is ki kell mennem a mellékhelyiségbe, és hogy alszom is minden éjjel. Én épp olyan ember vagyok, mint maga, és egyedül Jézus Krisztus által van részem az üdvösségben."

Ez az asszony olyan csodálatos gyógyulásban részesült, hogy rögtön elterjedt a híre. Nem sokkal később egy gazdag asszony is fölkeresett a templomban, őt is hordágyon hozták. Már jó ideje keresztény volt és diakonissza-szolgálatot teljesített a gyülekezetünkben. Kívülről megtanult sok, a gyógyulásról szóló igét, mint például:

"Én vagyok az Úr, a te gyógyítód." (2. Mózes 15,26.)

"Az Ő sebeivel gyógyultunk meg." (Ésaiás 53,15.)

"Magára vette erőtlenségeinket, és betegségeinket hordozta . . ." (Máté 8,5.)

"És ilyen jelek követik azokat akik hisznek: . . .

a betegekre teszik kezeiket és azok meggyógyulnak . . ." (Márk 16, 17-18.)

Így hát teljes erőmből imádkozni kezdtem érte, de semmi sem történt. Azután kiáltozni kezdtem és megismételtem az előbbi imádságokat a gyógyulásért. Alkalmaztam Isten Igéjét, még ugráltam is, de semmi sem történt. Fölszólítottam, hogy hit által keljen föl. Több ízben föl is állt, de amint elvettem róla a kezemet, ismét elvágódott. Akkor azt mondtam: "Legyen több hite és álljon lábra!" Erre ismét fölkelt és ismét elvágódott. Azután azt erősítgette, hogy a világ összes hite ott van a szívében, de a hite sehogyse jött működésbe.

Meglehetős depresszióba estem, ő pedig végül sírni kezdett. Azt mondta: "Pásztor, ön elfogult. Azt a másik asszonyt olyan nagyon szerette, hogy meggyógyította. Engem azonban nem szeret igazán, így hát én beteg maradtam. Ön elfogult!" "Testvérem" - válaszoltam neki -, "én mindent elkövettem. Maga látott engem. Imádkoztam, sírtam ugráltam és kiáltoztam. Amit egy pünkösdi pásztor el tud követni, azt én mind megtettem, de semmi sem történt. És nem tudok rájönni, hogy miért nem."

A gyülekezetünkben ez a kínzó probléma, hogy az egyik meggyógyul, a másik pedig beteg marad, nem korlátozódott erre az egy esetre. Világhírű evangélisták jöttek a gyülekezetbe, akik lelkesen azt hirdették: "Valamennyien meg fogtok gyógyulni! Valamennyien!" A hit igéit hirdették, és ezáltal sokan meggyógyultak. Miután azonban ezek a minden dicsőéggel elhalmozott evangélisták elutaztak, nekem szembe kell néznem mindazokkal, akik nem gyógyultak meg. Ezek a személyek hozzám jönnek a csüggedésükkel és a levertségükkel, és azt mondják: "Mi nem gyógyultunk meg. Isten nem törődik velünk, elfelejtkezett rólunk. Minek küszködjünk továbbra is azért, hogy Jézus Krisztus elé járuljunk és higgyünk Őbenne?"

Így hát tusakodni és sírni kezdtem: "Atyám, miért? Miért kell ennek így lennie? Istenem, kérlek, válaszolj nekem, de nagyon világosan és érthetően." És Ő Válaszolt. Most tehát szeretném veletek megismertetni ezt a választ és azt a néhány fölismerést, amelyek által eljutottam a jelenlegi látásomra.

Az emberek úgy gondolják, képesek hinni Isten Igéjében. Valóban képesek rá. De elmulasztanak különbséget tenni az Ige általános fajtája között, amely általános ismeretet ad Istenről, és az Ige különleges fajtája között, amely által Isten az adott körülményeknek megfelelő hitet plántál az ember szívébe. A hitnek ez az utóbbi fajtája az, amely csodákat eredményez.

A görög nyelvben két különböző kifejezés van az Igére, a "lógosz" és a "rhéma". A világot Igéje, vagyis "lógosz" által teremtette Isten. "Lógosz" az Ige általános fajtáját jelenti, kezdve Mózes 1. könyvétől egész a Jelenések könyvéig, mert közvetlenül vagy közvetve ezek a könyvek mind Isten Igéjéről, vagyis Jézus Krisztusról beszélnek.

Ha elolvassátok a "lógosz"-t a teremtéstől kezdve a Jelenések könyve végéig, abban megtaláltok minden szükséges ismeretet Istenről és az Ő ígéreteiről, de pusztán olvasás által nem kapjátok meg a hitet. A Római Levél 10. részének 17. verséből kitűnik, hogy a hit építésére használt alapanyag több az elolvasott Igénél. "A hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által." Ezen a helyen az Igét nem a "lógosz" hanem a "rhéma" szóval fejezi ki az apostol. A hit kizárólag a "rhéma" hallása által jön létre. Dr. Ironside görög értelmező szótára szerint "lógosz" fejezi ki Istennek a múltban elhangzott Igéjét, "rhéma" pedig azt az Igét jelenti, amit jelenleg mond Isten.

Sok Biblia-kutató úgy érzékelteti a "rhéma" eseményét, hogy a Szent Lélek személyes módon megelevenít néhány verset a Szentírásból egy személy számára. Én úgy határozom meg a "rhéma" jelentését, mint Istennek egy meghatározott igéjét, amelyet egy meghatározott személyhez intéz egy meghatározott élethelyzetben.

Egy ízben egy Yun Hae Kiung nevű hölgy hatalmas ifjúsági evangélizációt tartott a koreai Samgak hegyen. A szolgálata rendkívüli volt. Amikor felállt, hogy szolgáljon, és a hívására előresiettek az emberek, a Szent Lélek ereje alatt mind elestek. Az összejöveteleire a fiatalok sokasága sereglett össze, és amikor megrendezte az evangélizációs hetet a Samgak hegyen, a fiatalok ezerszámra jöttek oda.

Az ifjúsági evangelizáció idején nagy esőzések voltak, és valamennyi folyó kiáradt. Egy csoport fiatal át akart jutni a folyó túlpartjára, ahol az összejöveteleket tartották, de amikor a folyó partjára értek, az ki volt áradva. Sem híd, sem komp nem volt a látóhatáron, és a legtöbben elvesztették a bátorságukat.

Akadt azonban három lány, akik összefogtak és azt mondták: "Miért ne gázolhatnánk keresztül a folyón? Péter járt a vízen, és Péter Istene a mi Istenünk is. Péter Jézusa a mi Jézusunk, és Péter hite a mi hitünk is. Péter hitt, és nekünk még inkább hinnünk kell. Át fogunk gázolni ezen a folyón." Az áradás teljesen megtöltötte a folyó medrét, de ez a három lány letérdelt, megfogták egymás kezét, elismételték a történetet, amelyben Péter járt a vízen, és kijelentették, hogy ők is képesek ugyanúgy hinni, mint ő. Azután mindenki szeme láttára egy kiáltással belegázoltak a folyóba. A haragvó áradat azonnal elragadta őket, és három nap múlva a nyílt tengeren találták: meg a holttestüket.

Ez a tragédia egész Koreában mindenfelé ellenérzést váltott ki. Nem-keresztény napilapok óriási szalagcímek alatt ismertették a történteket:

"AZ Ő ISTENÜK NEM TUDTA MEGMENTENI ŐKET"

 és

"MIÉRT NEM VÁLASZOLT ISTEN A HIT IMÁJÁRA?"

A nem-hívők számára nagy sikert jelentett ez az eset, a keresztény egyház számára pedig mély válságot, csüggedést és levertséget, mert nem találtak rá kielégítő magyarázatot. Egész Koreában erről kezdtek beszélni az emberek, és sokan elveszítették a hitüket, akik korábban jó keresztények voltak. Azt mondták: "Ezek a lányok pontosan úgy hittek, ahogyan a lelkészeink tanították őket. Ők a hitüket alkalmazták. A lelkészeink folytonosan arra szólítják föl az embereket a szószékről, hogy használják bátran az Isten Igéjébe vetett hitüket. Ezek a lányok pontosan azt tették. Miért nem válaszolt tehát nekik Isten? Jahve Isten eszerint nem lehet élő Isten. Valami üres, formális vallásba keveredtünk mi bele."

Ti milyen választ adnátok az embereknek? Ezek a lányok hittek. Az Isten Igéjén alapuló hitüket alkalmazták. Istennek azonban nem volt oka rá, hogy támogassa a hitüket. Péter nem a "lógosz" által járt a vízen, amely általános ismeretet ad Istenről. Péter azt kívánta, hogy Krisztus intézzen hozzá egy határozott igét. Péter azt mondta: "Uram, ha Te vagy Jézus, parancsold meg, hogy jöjjek Hozzád." Jézus azt felelte: "Jöjj!"

Az az ige, amelyet Krisztus Péterhez intézett, nem "lógosz" volt, hanem "rhéma". Ő egy meghatározott igét (Jöjj!) intézett egy meghatározott személyhez (Péterhez) egy meghatározott helyzetben (viharban).

A hitet a "rhéma" váltja ki. A hit hallásból támad, a hallás pedig a "rhéma" által. Péter nem azért járt a vízen, mert volt ismerete Istenről. Péternek "rhéma" volta birtokában. Ezeknek a lányoknak azonban csak általános ismeretük volt Istenről (lógosz), és arról, hogy mit cselekedett Péteren keresztül.

Ők a "lógosz"-ba vetett emberi hitüket alkalmazták, itt követték el a hibát. Így hát Isten nem támogathatta a hitüket, és az a mód, ahogyan Péter alkalmazta a hitét, annyira különbözött az ő esetüktől, mint amennyire a nappal különbözik az éjszakától.

Két évvel ezelőtt a Biblia-iskolánk két végzett növendéke teljes kudarcot szenvedett első szolgálata során. Ezek a fiatalok az én tanítványaim voltak. Az én előadásaimat hallgatták, az én gyülekezetembe jártak, és elsajátították a hit alapvető ismereteit. Úgy tűnt, hogy a hit egy nagy mértékével kezdték el az első vállalkozásukat a szolgálatban, ilyen igékben bízva:

"Nyisd ki a szájad; és Én megtöltöm azt." (Zsoltárok 81,10.)

"Ha valamit kértek az Én nevemben, Én megcselekszem azt." (János 14,14.)

Elmentek egy bankba, és fölvettek egy nagy bankkölcsönt. Azután elmentek egy gazdag emberhez, és attól is kölcsönkértek egy nagy összeget. Ezen a pénzen megvettek egy földterületet, és fölépítettek rajta egy gyönyörű templomot, amikor még gyülekezetük sem volt. Hirdetni kezdték az Igét, azt várva; hogy százszámra tódulnak majd hozzájuk az emberek, és hogy ki tudják majd fizetni az adósságukat, de mindez nem történt meg.

Az egyik fiatal lelkész harmincezer dollárt vett föl, a másik pedig ötvenezret. A hitelezőik hamarosan jelentkeztek a kölcsön törlesztéséért, és ez, a két fiatalember rettenetes helyzetbe került, csaknem elveszítették az Istenbe vetett hitüket. Ekkor mindketten hozzám fordultak. Sírva kérdezték: "Cho pásztor, miben különbözik a te Istened a mi Istenünktől? Te kétezerötszáz dollárral kezdted, és a mai napig befejeztél egy ötmillió dolláros építkezési programot. A mi programunk csak nyolcvanezer dollárba került. Miért nem válaszolt tehát nekünk Isten? Mi ugyanabban az Istenben hittünk és ugyanazt a hitet alkalmaztuk. Miért nem válaszolt tehát minekünk?" Ezután idézni kezdték Isten ígéreteit az Újszövetségből meg az Ószövetségből, és hozzátették: "Mi mindent pontosan úgy tettünk, ahogyan tanítottak bennünket, és kudarcot vallottunk vele."

Azt válaszoltam nekik: "Jó azt hallanom, hogy pusztán az én szavaimat hallgatva kudarcot vallottatok. Ti valóban az én tanítványaim vagytok, de nem vagytok Jézus Krisztus tanítványai. Ti félreértettétek a tanításaimat. Én "rhéma" alapján kezdtem bele a templomépítésbe, nem csupán a "lógosz" következtében. A szívemben tisztán, érthetően hallottam Isten szavát: "Láss neki, építs föl egy tízezer férőhelyes templomot." Isten az Ő saját hitét oltotta a szívembe, és amikor hozzáfogtam, csoda történt. Ti azonban pusztán a. "lógosz"-szal fogtatok bele, csak általános ismeretetek volt Istenről és a hitről. És ezért Isten nem tartozik támogatni titeket, annak ellenére, hogy az Úr Jézus Krisztusért végzitek a szolgálatot."

Testvérek, a "lógosz" által megismerhetitek Istent. Ismeretet és értést szerezhettek Őróla. De a "lógosz" nem változik át minden esetben "rhémá"-vá. Tegyük föl, hogy egy beteg elmegy a Bethesda tavához és azt mondja az ottlévőknek: "Ti oktalanok, mit várakoztok itt? Ez a tó mindig egyforma, mindig ugyanazon a helyen található, és mindig ugyanaz a víz van benne. Miért várakoztok tehát nap nap után? Én bizony beleugrok és megfürdök benne!"

És azután beleugrana és megfürödne a tóban. De a tóból kijövet még mindig beteg lenne. Csak miután az Úr angyala fölkavarta a vizet, gyógyulhatott meg az., aki beleugrott és megfürdött benne. Pedig a Bethesda tava ugyanaz a tó volt, ugyanazon a helyen állt, és ugyanaz a víz töltötte meg. De csak akkor történt csoda benne, ha az Úr angyala fölkavarta a vizét.

A "rhéma" a "lógosz"-ból készül. A "lógosz" olyan, mint a Bethesda tava. Hallgathatjátok Isten Igéjét és tanulmányozhatjátok a Szentírást, de a "lógosz" csak akkor változik át "rhémá"-vá, ha eljön a Szent Lélek, és megeleveníti a Szentírás egy részét a szívetekben, ha lángragyújtja vele a lelketeket, és ha bizonyosságot ad arról, hogy az az ige közvetlenül érvényes a ti esetetekre.

A "lógosz"-t mindenki megkapja. A "lógosz" ismeretes a koreaiak, az európaiak, az afrikaiak és az amerikaiak előtt. A "lógosz"-t mindenkinek adja Isten, hogy ismeretet szerezzen Őróla. "Rhémá"-t azonban nem ad mindenkinek. A "rhémá"-t az a személy kapja meg, aki addig várakozik az Úr előtt, amíg a Szent Lélek "rhémá"-vá eleveníti meg a "lógosz"-t. Ha soha nincs időtők várakozni az Úr előtt, akkor az Úr sohasem jöhet el, hogy megelevenítse a szívetekben azt az igét, amelyre szükségetek van.

Nagyon elfoglalt korban élünk. Eljönnek az emberek a templomba, és ott szórakoztatják őket. Meghallgatnak egy rövid igehirdetést, és utána elbocsátják őket anélkül, hogy idejük lett volna várakozni az Úr előtt. A "lógosz"-t megkapják ugyan, de mivel nem részesülnek a "rhémá"-ban, nem tapasztalhatják meg Isten csodatetteit, és kételkedni kezdenek az Ő hatalmában.

Az embereknek be kell jönniük a szentélybe, figyelmesen kell hallgatniuk az Ige hirdetőjére és várakozniuk kell az Úr előtt. Mivel azonban ők nem úgy jönnek, hogy imádságos szívvel hallgassák az Igét, és várakozzanak az Úr előtt, amíg elnyerik a szükséges "rhémá"-t, nem kaphatják meg azt a hitet, ami a problémáik megoldásához szükséges. A Biblia-ismeretük és a problémáik együtt gyarapodnak, és annak ellenére, hogy templomba járnak, semmi sem történik az életükben. Így hát kezdenek visszaesni, és a hitük kezd elfogyatkozni.

Sok gyülekezetnek megvan az a problémája is ebben a tevékeny korszakban, hogy a lelkészeknek túl sok az elfoglaltságuk. Sok-sok órát töltenek el takarítókként, pénzemberekként, építőkként és építési vállalkozókként, százféle irányba rohanva egyszerre. Mire eljön a szombat, már olyan kimerültek, hogy valami "lógosz" után keresgélnek, amiről prédikáljanak. Annyira fáradtak, hogy nincs idejük várakozni az Úr előtt, nincs idejük arra, hogy a zöld füvet fehér tejjé változtassák át. Egyszerűen zöld fűvel táplálják a gyülekezetet, meg az Ige tejét sem adják meg nekik.

A laikusok nem ellenségei a pásztornak, hanem a barátai. Amint az apostolok tették, a pásztornak az imádságra és Isten Igéjének a hirdetésére kellene összpontosítania, és minden egyéb tevékenységet a diakónusok, diakonisszák és más laikus vezetők kezébe kellene átadnia. Én ezt a rendet követem a gyülekezetemben, és nem merek úgy fölmenni a pódiumra, hogy előtte ne várakoznék az Úrra és ne kapnám meg a "rhémá"-t, amelyet arra az igehirdetésre kíván, adni Isten. Ha nem kapom meg a "rhémá"-t, nem megyek föl a pódiumra. Szombatonként tehát fölmegyek az imahegyre, bemászok egy imabarlangba, becsukom az ajtót, és addig várakozom, amíg eljön a Szent Lélek, és megadja nekem a szükséges "rhémá"-t.

Néha az egész éjszakát ott töltöm el imádságban. "Uram, holnap minden elképzelhető problémával jönnek majd az emberek, betegségekkel, bántalmakkal, családi és üzleti gondokkal és minden mással. Nemcsak azért jönnek, hogy általános ismeretet kapjanak Rólad, hanem azért is, hogy a problémáikra valódi megoldást kapjanak. Ha mi nem adunk nekik élő hitet, "rhémá"-t, megoldás nélkül kell majd hazatérniük. Nekem egy meghatározott üzenetre van szükségem, egy meghatározott emberi közösség számára egy meghatározott időszakban."

És azután várakozom, amíg Isten megadja az üzenetet. Amikor fölmegyek a pódiumra, úgy vonulok be, mint egy tábornok, mert tudom, hogy a Szent Lélek kenete van az igehirdetésemen. Istentisztelet után a gyülekezet több tagja odajön hozzám, és azt mondja: "Pásztor, éppen azt az igét hirdette, amire szükségem volt." "Hitet kaptam, hogy a problémám meg fog oldódni." Mindez azért van így, mert a segítségükre voltam abban, hogy megkapják a "rhémá"-t.

Testvérek, a gyülekezetben mi nem szent hétvégi klubot szervezünk, hanem élet-halál ügyeket oldunk meg. Ahol a pásztor nem gondoskodik "rhémá"-ról az emberek számára, ott nincs más, mint egy vallásos társaséletet biztosító klub. A társadalomnak már megvannak az ehhez hasonló szervezetei, mint például a Kiwanis Klub meg a Rotary Klub, és a tagság egyfajta tizedet is fizet.

A mi gyülekezeteinknek olyan helyekké kellene válniuk, ahol az emberek megoldást kapnak az Úrtól az életük problémáira, ahol csodákban részesülnek, és ahol nem csak általános ismeretet nyernek az Úrról, hanem életfontosságú módon ismerik meg Őt. Időt kellene adnunk a keresztényeknek az Úr előtti várakozásra, hogy megadjuk a Szent Léleknek a teljes lehetőséget az életük átformálására és a Szentírás által való inspirálására. A Szent Lélek képes úgy idézni a Szentírást, a múltban elhangzott Isteni Igét, hogy az átalakul a jelenben hangzó Igévé. Így a "lógosz" "rhémá"-vá változik át.

Most rá fogok mutatni arra, miért nem képesek sokan részesülni a gyógyulásban. Elméletileg ugyan az összes ígéret a tiétek - gyakorlatilag azonban nem így áll a helyzet. Soha ne ragadjatok ki egy ígéretet Isten Igéjéből azzal, hogy "ez az. enyém, ez az enyém, újra és újra ismételgetem: Ez az enyém, az enyém, az enyém!"

Nem! Elméletileg ugyan a tiétek az az ígéret, de tegyétek gyakorlatilag és valóságosan is a tiétekké azáltal, hogy várakoztok az Úr előtt. Mielőtt az Úr életre keltene egy igét egy személy életében, még sok más tennivalója is van. Az Úr meg akarja tisztítani az életeteket és el akar juttatni önmagatok teljes megadására. Az Úr sohasem adja ömlesztve az ígéreteit.

Amíg az Úr így foglakozik veletek, szánjatok időt az Őelőtte való várakozásra, megvallva a bűneiteket, és megadva magatokat Őneki. Amikor ezek a feltételek teljesülnek, eljön Isten ereje. Egy bizonyos ige forrásba hozza majd a szíveteket, mintha a Bethesda tava lenne az, és tudjátok majd, hogy az ígéret a tiétek. És meglesz hozzá a hitetek, hogy azt a csodát véghezvigyétek.

Isten fő célja

A Szent Lélek fő célja nem a test meggyógyítása. Tudnotok kell, hogy mi a fő dolog. Az Ő fő célja a lelkünk meggyógyítása. Amikor Isten formál titeket, ezt minden esetben a lelketek meggyógyítása által végzi el. Ha a lelketeknek nincs rendben a dolga Istennel, semennyi imádság, kiáltozás és ugrálás sem hozza el a gyógyulás "rhémá"-ját.

Először Jézus Krisztussal kell rendeznetek a viszonyotokat. Valljátok meg a bűneiteket, helyezzétek mindazt Jézus Krisztus vére alá, nyerjétek el a megváltás és az örök élet kegyelmét. A Szent Lélek azután célbaveszi majd a szíveteket az isteni gyógyítás egy igéjével, inspirálni kezd, és megadja nektek azt a "rhémá"-t, amelyre szükségetek van. De ahhoz, hogy ez megtörténhessen, nektek várakoznotok kell az Úr előtt. Isten az Ő jótetszése szerint végzi a gyógyítást. Van úgy, hogy egy személy rögtön meggyógyul, a másiknak pedig hosszabb ideig kell várakoznia.

A gyülekezetünk egyik legkiválóbb diakónusa, aki mindenét a Úrnak adta, szerette Istent, és bámulatos munkát végzett az Úrért, megbetegedett. Közölték vele, hogy daganatot találtak a testében, és az orvos meg akarta operálni. A gyülekezetűnk minden egyes tagja tudta azonban, hogy Isten meg fogja gyógyítani, hiszen rendkívüli keresztény volt, nagy hittel megáldva. Én magam is imádkoztam a gyógyulásáért. Mind a negyvenezer gyülekezeti tag imádkozott érte, ostrom alá vették a kegyelem királyi székét. A diakónus pedig hittel ráállt arra, hogy meggyógyul. De semmi sem történt. Az állapota egyre rosszabbodott, végül már olyan súlyos belső vérzése volt, hogy beszállították a kórházba, és megoperálták. Sok gyülekezeti tag aggódott emiatt és így zúgolódtak: "Hol van Isten? Miért bánik így vele Isten?"

Én azonban magasztaltam Istent, mert tudtam, hogy mindez egy meghatározott cél érdekében történt így. Amikor a kórházban gyógykezelték, mindenkinek hirdetni kezdte az evangéliumot, akivel csak összetalálkozott. Nemsokára az egész kórház tudta, hogy van egy élő Jézus, mert a képviselője ott volt a kórházban. Napról napra újabb orvosok, ápolónők és betegek nyertek üdvösséget.

Ennek azután megörültek a tagjaink és azt mondták: "Dicsőség legyen Istennek! Jobb ez így, hogy ő a kórházba került, mintha azonnali isteni gyógyításban részesült volna."

Isten megmutatta azt, hogy az Ő számára a legfontosabb dolog a lelkek örökérvényű meggyógyítása volt, nem pedig a földi test meggyógyítása. A fájdalom és a szenvedés idején mi hajlamosak vagyunk elvárni a szabadulást. De ennek nem kellene így lennie. Ha a szenvedésetek révén kiáradhat Isten megváltó kegyelme, vagy ha a szenvedésetek megváltó kegyelmet eredményez, akkor azt a szenvedést Isten rendelte el. Ha azonban a szenvedésetek nem ér el ilyen célt, és tönkretesz benneteket, akkor az Sátántól van, és ki kell imádkoznotok a szabadulást.

Isten az Ő egyszülött Fiát adta oda a kereszthalálra, hogy a világ részesülhessen a megváltásban és az üdvösségben. Ez Isten legfőbb célja: a lelkek megmentése. így hát ha isteni gyógyításra vágytok, vagy Isten válaszára, mindig összpontosítsatok a legfőbb célra, a lelkek megmentésére. Ha úgy látjátok, hogy a szenvedésetek több megmentő kegyelmet eredményez, mint a gyógyulásotok, akkor ne a szabadulásért imádkozzatok, hanem erőért, hogy kitartóak lehessetek.

Ha a szenvedést Sátán okozza, Isten szabadulást akar adni belőle, viszont ha a szenvedés megmentő kegyelmet áraszthat ki, Isten használni kívánja azt. Ezt azonban nem mindig könnyű felismerni. Ehhez várakoznotok kell az Úr előtt, és meg kell ismernetek az Ő akaratát. Ne veszítsétek el a bátorságotokat és ne kérjetek imádságot minden evangélistától. Mutassa meg Isten, hogy mi az Ő akarata, amint imádkoztok, böjtöltök és hisztek. Amikor a Szent Lélek megeleveníti a "lógosz"-t a Szentírásban, csodatévő hitet ébreszt a szívetekben. Akkor tudni fogjátok, hogy ez nem egy a múltban elhangzott isteni ige, hanem nektek szóló, most hangzó ige. Rá kell állnotok erre az igére, és véghez kell vinnetek, amit mond, még akkor is, ha semmit sem láttok.

Ha nincs is semmi kézzelfogható bizonyíték, és még ha sötétség tölti is be az életeteket, ha megkapjátok a "rhémá"-t, ne adjatok helyet a félelemnek. Induljatok neki és járjatok a vízen, és csodákban fogtok részesülni. Ügyeljetek azonban arra, hogy ne induljatok neki előbb, mint Isten. Sokan vannak akik előbb indulnak el, mint Isten, ahogyan Pál is tette, arra való igyekezetében, hogy Jézus Krisztus evangéliumát hirdesse. Mivel Jézus Krisztus megparancsolta, hogy hirdessük az evangéliumot a világ végső határáig, Pál nekiindult ennek a "lógosz"-nak az alapján, és azon igyekezett, hogy eljusson Ázsia tartományba. Jézus Krisztus Lelke azonban nem adott neki engedélyt erre az útra. Erre azt mondta: "Akkor elmegyek Bithyniába." Az Úr Lelke azonban ismét azt válaszolta neki: "Nem."

Ezt követően Pál és az útitársai leutaztak Tróászba, egy ismeretlen városba. Elképzelhetjük, hogyan csatangolt abban a városban, micsoda kuszaságban lehettek a gondolatai, amint így rágódott magában: "Én egyszerűen engedelmeskedtem Jézus parancsának. Jézus azt mondta, menjünk el a világ végső határáig, és hirdessük az evangéliumot. Miért nem sikerül ez énnekem?"

Amint azonban elkezdett imádkozni és az Úr előtt várakozni, egy "rhémá"-ban részesült. Látomásban megjelent előtte egy macedón férfi, és azt mondta: "Jöjj át Macedóniába, és légy segítségünkre!"

Így hát hajóra szállt, és átkelt Európába. Pál esetén keresztül ismét láthatjuk a "lógosz" és "rhéma" közötti különbséget.

A "rhéma" elnyerése

Többen jöttek hozzám ezzel a kérdéssel: "Cho testvér, arra képes vagyok, hogy imádkoztam a Szentírásban található különféle ígéreteket, és azt is ki tudom várni, amíg a Szent Lélek megeleveníti és énrám vonatkoztatja az Igét. De hogyan kaphatok "rhémá"-t arra vonatkozóan, hogy ki legyen az élettársam? Elolvastam az egész Bibliát, de abban sehol nincs útmutatás arról, hogy Editet, Máriát vagy Júliát vegyem feleségül. Erre hogyan kaphatok "rhémá"-t? Emellett a Biblia arról sem szól, hogy nekem az ország déli vagy északi részén kell-e letelepednem. Hogyan ismerhetem meg Isten erre vonatkozó akaratát?"

Ezek jogos kérdések. Hadd ismertessem meg veletek azt az öt lépést, amelyek által megkapom a "rhémá"-t az efféle döntésekhez.

Üresjárat

Az első lépés abból áll, hogy eleresztem az akaratomat, valahogyan úgy, ahogyan az autó sebességváltóját üresbe kapcsolják. Se nem előre, se nem hátrafelé, hanem a teljes nyugalom állapotába. Azután várakozni kezdek az Úr előtt, és azt mondom Neki: "Itt vagyok Teelőtted, Uram. Ha igent mondasz, nekiindulok. Ha nemet mondasz., föladom a dolgot. Nem a magam kívánsága szerint akarok dönteni, hanem a Te kívánságod szerint. Készen vagyok a Te döntésedet elfogadni, akár jó, akár rossz az az én számomra."

Ezzel a magatartással várakozom az Úr előtt. Gyakran az a leghelyesebb, ha böjtölve imádkoztok, mert ha túl sokat eszik az ember, elfárad és nem képes imádkozni. Amikor azután bizonyosak vagytok afelől, hogy elcsendesedtetek, sor kerülhet a második lépésre.

Isteni kívánság

Számomra abból áll a második lépés, hogy megkérem az Urat, nyilvánítsa ki akaratát az én kívánságomon keresztül. Az Úr mindig a ti megszentelt kívánságotok által végzi el a munkáját.

"Gyönyörködjél az Úrban, és megadja a te szíved kívánságait." (Zsoltárok 37,4.)

"Amit az igazak kívánnak, az meglesz." (Példabeszédek 10;24.)

A kívánság tehát kulcsfontosságú tényező Isten számára. Ezen túlmenően, a Filippi levél 2, 1.3-ban azt olvassuk: "Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a cselekvést, mind pedig az akarást, jótetszése szerint." Isten a ti szívetekbe oltja a kívánságot Szent Lélek által, arra késztetve titeket, hogy kívánjátok az Ő akaratát. Imádkozzatok tehát így az Úrhoz: "Uram, oltsd belém a kívánságot, amelyik megegyezik a Te akaratoddal."

Imádkozzátok ezt ki, és várakozzatok az Úr előtt, amíg isteni kívánságot olt belétek. Imádság közben többféle gyönyörű szép kívánság is támadhat bennetek. Türelemre lesz azonban szükségetek ahhoz, hogy megvárjátok, amíg Isten saját kívánsága betölti a szíveteket. Ne álljatok föl azzal: "Ó, már mindent megkaptam!" - hogy azután elrohanjatok. Várakozzatok még az Úr előtt egy ideig. A kívánság eredhet a Sátántól, a ti emberi leketektől vagy a Szent Lélektől.

Az idő múlása mindig eldönti a dolgot. Ha türelmesen várakoztok, a saját kívánságotok és a Sátántól eredő kívánságok erejüket veszítik, de a Szent Lélek kívánsága egyre erősebbé lesz. Várakozzatok tehát, és nyerjétek el a Szent Lélek kívánságát.

A Szentírás rostája

Amikor elnyerem a világosan meghatározott kívánságot, megteszem a harmadik lépést: hozzámérem ezt a bizonyosságot a Szentírás tanításához. Egy alkalommal fölkeresett egy hölgy. Izgatottan újságolta: "Ó, Cho pásztor, nagy összeggel fogom támogatni a szolgálatát!" "Dicsőség legyen Istennek!" - feleltem erre. "Foglaljon helyet, és mondja el a dolgot." "Rendkívüli vágy ég bennem, hogy üzleti vállalkozásba fogjak" - folytatta. "A tárgyalások már folynak, és úgy látom, ez a vállalkozás nagyon jövedelmező lesz számomra." "Miféle üzleti vállalkozás ez?" - kérdeztem. Azt válaszolta: "Égő vágy tölt el, hogy kizárólagos jogot szerezzek a cigarettatermékek árusítására. Különféle dohánytermékekre, azt hiszem, érti a dolgot." "Hát arról tegyen le" - mondtam neki. "De hát itt él bennem a kívánság" - felelte erre - "Az az égő vágy, amelyről maga prédikált." "Ez a kívánság testi eredetű" - válaszoltam. "Áttekintette-e valaha is a Szentírást és megbizonyosodott-e afelől, hogy az elgondolás az Ige szerinti?" "Nem." "A kívánságát rá kell helyeznie a Szentírás rostájára" - magyaráztam neki. "A Biblia azt mondja, hogy az ön teste a Szent Lélek temploma (1. Korinthus 6,19.). Ha Isten valaha is azt kívánta volna, hogy az emberek dohányozzanak, másképp formálta volna meg az orrunkat. A kéményeknek fölfelé kell irányulniuk az ég felé, nem pedig lefelé. Figyelje meg, az orrlyukaink lefelé irányulnak, nem pedig fölfelé. Istennek nem állt szándékában, hogy az emberek dohányozzanak, hiszen a mi kéményeink lefelé irányulnak. Az ön testében a Szent Lélek lakozik. Ha beszennyezi a testét a füsttel, a Szent Lélek templomát szennyezi be. Kívánsága eltér Isten akaratától. Az lenne a leghelyesebb, ha az egész üzleti elgondolást kihajítaná a fejéből."

Egy férfi azzal a hírrel keresett föl: "Pásztor, barátságot kötöttem egy gyönyörű nővel, aki özvegy. Olyan édes, olyan gyönyörű és olyan nagyszerű ez az asszony, és amikor imádkoztam, az az égő vágy ébredt a szívemben, hogy feleségül vegyem. Nekem azonban feleségem és gyermekeim vannak." "Nézze" - válaszoltam neki -, "erről tegyen le, mert az egész az ördögtől ered." "Nem, semmiképpen sem. Ez nem az ördögtől ered" - ellenkezett. "Amikor imádkoztam efelől, a Szent Lélek szólt a szívemhez, és azt mondta, hogy az első feleségem tüske az oldalamban. A Szent Lélek kijelentette, hogy ez az özvegyasszony az én valódi oldalbordám, akivel tökéletesen össze fogunk illeni." Azt mondtam erre: "Ez nem a Szent Lélektől, hanem az ördög Szellemétől ered."

Ilyesféle hibába sokan beleesnek. Amikor Isten igéjével ellenkező módon imádkoznak, az ördög beszélni kezd hozzájuk. A Szent Lélek sohasem fog ellentmondani Isten írott igéjének. Az a férfi nem hallgatott rám, elvált az első feleségétől, és összeházasodott az özvegyasszonnyal. És most ő a legszerencsétlenebb ember. Rájött, hogy a második oldalbordája még sokkal rosszabb, mint az első volt.

Minden kívánságotokat gondosan meg kell tehát rostálnotok Isten igéjében. Ha nem érzitek magatok eléggé fölkészültnek erre, forduljatok a lelkigondozótokhoz vagy a pásztorotokhoz segítségért.

Egy biztató jel

Miután megrostáltam a kívánságomat Isten írott Igéjével, Isten tanításaival, készen állok a negyedik lépésre: hogy kérjek Istentől egy biztató jelet a körülményeimben. Ha valóban Isten szólott hozzátok a szívetekben, akkor arra is készen áll, hogy jelet adjon nektek a külső világban. Miután Illés hétszer imádkozott esőért, jelet kapott: a keleti égen megjelent egy foltocska, egy tenyérnyi kis felhő. Gedeon esetében is találunk erre példát, mert ő is kért egy jelet. Isten mindig adott nekem egy jelet a körülményeimben; néha ez a jel nagyon parányi volt, de mégiscsak jel volt.

Isteni időzítés

Miután megkaptam a jelet, megteszem a végső lepést: addig imádkozom, amíg megismerem Isten menetrendjét. Isten menetrendje eltér az emberétől. Mindaddig imádkoznotok kell, amíg elnyeritek Isten békességét, mert a békesség olyan, mint a fő döntő bíró. Ha az imádság után még mindig éreztek valami nyugtalanságot a Leleketekben, akkor az időzítés nem megfelelő. Ez azt jelenti, hogy még mindig van egy tilos jelzés valahol, folytassátok tehát az imádságot és a várakozást. Amikor a piros jelzőlámpát fölváltja a zöld, a szívetekben békesség. támad. Ugorjatok föl tehát, és induljatok neki. Haladjatok teljes sebességgel előre, Isten áldásával és Isten "rhémá"-jával. Egyik csoda a másik után követ majd benneteket.

Egész életemben ennek az öt lépésnek az alkalmazásával fejtettem ki a tevékenységemet és végeztem a munkámat. Mind ez ideig Isten jóváhagyása nyugodott ezen az eljáráson, és jelek és csodák követték. Ezek az eredmények nyilvánvalóvá kell hogy tegyék a "lógosz" ós a "rhéma" közötti különbséget.

Mostantól kezdve nem kell többé összezavarodnotok Isten ígéretei felől. Istent nem győzhetitek meg a követelésnek, tusakodásnak, kiáltozásnak és ugrálásnak semmiféle mértékével sem. Ellenkezőleg, maga Isten fog meggyőzni titeket azáltal, hogy az Ő saját hitét oltja bele a szívetekbe. A Márk 11, 22-23. magyar fordítása arra szólít föl titeket, hogy legyen hitetek Istenben, és akkor képesek lesztek megparancsolni a hegynek, hogy mozduljon el a helyéről, és zuhanjon a tengerbe. Az eredeti görög szöveg azonban arra szólít föl, hogy ISTEN SAJÁT HITE LEGYEN BENNETEK. Hogyan részesülhettek ISTEN HITÉBEN?

Amikor megkaptok egy "rhémá"-t, az a hit, amit kaptok vele, nem a sajátotok. Rátok ruházott hit az, amelyet Isten adott nektek. És miután ezt a rátok ruházott hitet megkaptátok, megparancsolhatjátok a hegyeknek, hogy mozduljanak el. ISTEN SAJÁT HITÉNEK a megnyerése nélkül erre nem vagytok képesek.

Tanulmányozzátok gondosan a teljes Szentírást, Mózes 1. könyvétől kezdve a Jelenések végéig. Ha másért nem, legalább azért, hogy biztosítsátok a szükséges alapanyagot a Szent Lélek munkájához.

Amikor azután az Úr előtt várakoztok, a Szent Lélek fölruház majd titeket az Ő SAJÁT HITÉVEL. Amikor ezzel a hittel cselekedtek, nagy csodák követnek majd titeket - csodák az otthonotokban, a szolgálatban.

Várakozzatok tehát az Úr előtt: soha se tekintsétek ezt időfecsérlésnek. Amikor Isten szól a szívetekhez, Ő egy másodperc alatt nagyobb dolgokat képes véghezvinni, mint ti egy egész év alatt. Várakozzatok az Úr előtt, és látni fogjátok, amint hatalmas tetteket hajt végre!