“ ...kinek a szíve erősebb a halálnál ? ”

 

“Aki a kicsiben hű , a nagyban is  hű; és aki a kicsiben gonosz (hazug), az a nagyban is gonosz (hazug).” (Lk.  16,10)

 

“Íme, sokak romlására és feltámadására lesz Ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át - hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.” (Lk2,34/b-35)

 

     Ha nyilvánosságra került a szíved gondolata (Mert nincs elrejtve semmi, amire fény ne derülne, és nincs titok, amely nyilvánosságra ne jutna. Mk 4.22), hogy tévtanítás áldozata lettél, ne ijedj meg jobban a kelleténél, mert Jézus nem azért jött, hogy   elítéljen hanem üdvözítsen. Nem azért jött, hogy rajta kapjon, hanem azért, hogy lássuk be nélküle  ide jutunk, és  mindenképp le akar beszélni minket, hogy ne a sötétséget válasszuk örökösen. Határtalanul bízzál az Ő irgalmába, mert megszabadítani akar Téged... úgy is tudja, hogy mi van a szívünkbe és talán nem akarja, hogy a bűneink következményei miatt egyre nagyobb nyilvánosság előtt keljen lelepleződjünk aminek az elfogadásához olyan alázatra (aminek nem biztos, hogy a birtokában vagyunk) volna szükség ami meg tudna védeni az Isten felé feltörő lázadástól vagy a számonkéréstől amelyet sokszor  így fogalmazunk meg:

“Miért engedte meg hisz én Őt kerestem?”.

     Minél jobban elhúzzuk a döntésünket és kompromisszumot kötünk a tévtanításokkal, annál nehezebb lesz visszatérni az igaz tanításhoz és beismerni a tévedésünket. Így egyre nagyobb alázatra lesz  szükségünk a valóság elismerésére, amire nem biztos képesek leszünk, mert annyira behálóztak a tévtanítások a bennük lévő rész igazságok által, hogy nem tudjuk szét választani a konkolyt a búzától, mert a lelkünkkel megcsodáltuk az igazsággal össze keveredett tévedést. Mindig attól rettegünk, hogy Istent utasítjuk vissza amikor szakítani próbálunk a gyanús tanításokkal. Sok esetben keresztként éljük meg a figyelmeztetéseket amit a segítségünkre sietők felénk közvetítenek. Ez az egyik legveszedelmesebb állapot amikor a kereszt erényét kovácsoljuk saját megtévesztett állapotunkból.

Amikor rácsodálkozunk valakire (vagy valamire) akkor a lelkünk kapuját tárjuk ki  előtte, szabad ki és be járást biztosítva a számára, és  nagyon erős függőállapotba kerülünk tőle, amit nagyon nehezen tudunk megszüntetni mert a szívünket áldoztuk a rácsodálkozás által.  Minden csodálat csak egyedül a Mindenható és Teremtő  Istent illeti és senki mást. Észre vehetjük, hogy a gonosznak az a célja, hogy imádtassa magát Isten teremtményeivel, és ezért használja fel Jézus nevét arra, hogy átvehesse az uralmat az emberek szívében.  Mindig is az volt a célja, hogy Isten trónját elfoglalja. Olyan érzés uralkodik bennünk mintha Jézust utasítanánk vissza mert az Ő nevére nyitottunk ajtót. A gonosz nagyon is jól tudja, hogy sokan csak Jézus nevére nyitottak. Tudja, hogy Jézus neve a “kulcs” lelkünk templomának ajtajában. (… hogy még a választottakat is megtévessze - a báránybőrbe bujt farkas - Antikrisztus)  Ilyenkor a gonoszlélek nem megszállja az embert hanem nagyon erős befolyással van rá és irányítani is tudja a céljainak megfelelően (janicsári állapot). Csak az erőseb tud győzni az önkényes elnyomókon/uralkodókon.

Jézus Krisztus Aki Mindenhatóságával minden zűrzavarban Úr, erősebb minden gonoszságnál és tévtanításnál. Így csak az Ő különleges segítsége tud minket megszabadítani minden más irányú függéstől.( “De ha én az Isten Lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok Isten országa. Vagy, hogyan mehet be valaki az erősnek a házába, hogy elragadja a holmiját, ha előbb meg nem kötözi az erőset? Csak úgy tudja kirabolni, a házát. Aki nincs velem ellenem van, és aki nem gyűjt velem az szétszór.” Mt.12,28-30)

     A nyitottságunk, kipróbált megkülönböztetés nélkül nagyon veszélyes lehet az életünkre. Vigyáznunk kell, hogy kit / mit engedünk be a szívünkbe. A tévtanítás sok esetben igazsággal összekeveredett tévedés, ami hasonlítható a kristály tiszta forrás vízhez amibe egy csepp (lassan de biztosan ölő) méreg van.  Mi sokszor gyanútlanul mohon isszuk (megkülönböztetés  nélkül) és közben csodáljuk és dicsérjük azt aki mindezt adta (Ki voltunk éhezve és szomjazva a lelki táplálékra, a szeretetre).

     A sátánnak célja , hogy be tudjon jutni a választottak szívébe, hogy ott adhasson - vehessen kiárusítva mindazt ami érték, megszentségtelenítve mindazt ami Istené. Tudja, hogy a 'templomba' csak Jézus nevével juthat be, és eladni is úgy tudja szégyenletes tévtanításait, hogy igazságokba burkolja a megtévesztéseit (a lassan ölő mérget)  aminek a célja, hogy (összezavarni) lassan de biztosan eltávolítani az embereket az Isten akaratától miközben az emberek azt hiszik, hogy Jézust követik (a báránybőrbe bujt farkas!). Amikor jó messzire eltávolította a megtévesztett embert Istentől, akkor felkínálja az áldozatnak  a lázadást Isten ellen. Amikor az ember Isten irgalmából észre veszi, hogy megtévesztés áldozata lett, Istennek felteszi a kérdést: “Miért engedte meg ezt az Isten? Én Őt kerestem!? ”

     Az ember vissza emlékszik, hogyan próbálta Isten lebeszélni a tévedésekről egy egy 'jelentéktelennek tűnő' emberen keresztül, akiknek minden más hibájuk ‘kilátszott’ de valahol Isten akaratát képviselték. Azok akik magukat bölcsnek tartják azokat Isten a 'semmiknek' látszókon keresztül leplezi le - talán azért, hogy kiderüljön ki mennyire Isten akaratáért van elköteleződve. Nem azért jön, hogy elítéljen! De mindenkinek tudnia kell, hogy egy megoldás van a földön:  az Isten akarata szerinti életünk - minden más hiábavalóság. Miden természetfölötti tanítás ha nem Isten mindenkori akaratát közvetíti akkor az tévtanítás - valótlanság ami felhasznál igazságokat és bölcsességeket arra, hogy elhitesse velünk a valótlant - a jót rossznak mutatja és a rosszat jónak (ez a hitehagyás!).

Pl. A reinkarnációt akarja elhitetni velünk a feltámadás hitet kiszorítva. Ami nem Isten akaratát tanítja nekünk az mind a halálba (a bűnre) vezet és a megsemmisülés a vége. Ezért célja a gonosznak felhasználni  bölcsességeket és igazságokat, hogy úgy tűnjön mintha Istentől eredő volna, de szép lassan eltávolít az Isten akaratától és amikor észre vesszük akkor már késő lesz.... Vak vágány, amely által módszeresen elterel. Mindig egy kicsit  engedünk, így  lassan behálóz, koptatva az Igazság utáni igényünket. Lassan közöttünk és az  Igazság között, mély szakadékot érzünk és ez a felismerés elkeserítő és lázadásra indító!

Isten Irgalma minden halálnál erősebb - ne engedjünk a lelkünk kíváncsiságának és a lelki paráznaságnak, mert az Isten törvényei minket védenek (értünk vannak mint szakadék mentén a korlát és figyelmeztető táblák) nem pedig Isten értelmetlen elvárása felénk!

Ha magunkat a tévtanítások által (tudatlanságunkban-naivság) oda adtuk,  annál kevésbé fog ránk bízni az Úr igaz tanítást mert látja, hogy miként cselekszünk. A jó szándék hevében másokat is meg mérgeznénk. Előbb ki nevel a bűneinkből és megtanít a megkülönböztetésre az Ő akarata szerint.

A farizeusoknak többször mondja Jézus, hogy “...megkapták jutalmukat”. Mert már előtte az életük magatartásával visszautasították az igazságot (hazugságban éltek, elbizakodtak). A  mai időkben a hitehagyás (elhagyni az igaz hitet)  korszaka van (XIII. Leó pápa idejétől a XX. század végéig amikor a Sátán nagy hatalmat kapott az Egyház megtámadására) és ennek a következménye a hitehagyás és a hamis (hazug) magánkinyilatkoztatások sokasága. Könnyen engedünk az értelmünkre ható hamis magánkinyilatkoztatásoknak amelyek sokszor Jézus nevét is felhasználják, hogy betudjanak jutni az emberek szívébe. Azok felé van ez a támadás akik még ellenálltak Jézus nevében a gonoszságnak (báránybőrbe bujt farkas !!!). Ha tévtanítás áldozatai lettünk  akkor valószínű az életünk a földön nem volt igaz (Tudatosan vagy tudatlanul valamilyen súlyos bűnben éltünk / élünk.), mert az igazságosság alapján lettünk kiszolgáltatva. Amit Jézus soha sem akart, de Ő igazságos és az életünk folyamán választottuk a hazugság / bűn útját. Jézus nem azért jött, hogy elítélje az embereket hanem, hogy üdvözítse.

Csak Jézus irgalmassága szabadíthat meg minket az ítélettől. Jézus lenne az Aki elítélne minket... Aki életét adta érettünk a kereszten., külön - külön  minden emberért...érted is...rajtad múlik kit választasz  az Igaz Életet vagy a hazugság hiábavalóságát (pl. reinkarnációt stb.)!!!... a szabadságod és döntésed a tied ...döntsél és feltétel nélkül bízzál Jézus irgalmába , mert Ő feltétel nélkül szeret Téged úgy ahogy  vagy. Maradéktalanul megbocsát ha folytonos alázatban és bűnbánatban kéred...... az Ő irgalmát......Ő igazságos és irgalmas Isten akinek irántad való  Szerető Szíve erősebb  minden  halálnál (hazugságnál / bűnnél, lázadásnál). 

Az  Isten Szeretet és soha meg nem szűnik!

Jézus, bízom Benned!

“Midőn leszállottál a halálhoz halhatatlan élet, megtörted a poklot istenséged fényével; s midőn a holtakat is  mélységből feltámasztottad, minden mennyei erők örvendezve kiállták:

Életadó Krisztus Istenünk dicsőség néked!” /A bizánci liturgia énekeiből /

 

*     *     *

"Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták!" (Mt. 7,12)

"A szűk kapun át menjetek be, mert  széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek  rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak akik megtalálják." (Mt.7,13-14 )

"Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik bárányok képében jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok. A gyümölcseikről fogjátok felismerni őket. Vajon szednek-e a tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Minden jó fa  jó gyümölcsöt terem. A jó fa nem tud rossz gyümölcsöt teremni, sem a rossz fa jó gyümölcsöt teremni. Minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt kivágnak és tűzre vetnek. Tehát a gyümölcseikről fogjátok  felismerni őket. Nem mindenki, aki azt mondja nekem: “ Uram! Uram! ”, megy be a mennyek országába, csak az, aki megteszi Atyám akaratát, aki a menyben van. Sokan mondják majd nekem azon a napon: “Uram! Uram! Nem a te nevedben tettünk sok csodát? ” Akkor majd kijelentem nekik: “Sohasem ismertelek titeket. Távozzatok tőlem ti, akik törvénytelenséget cselekedtetek! " ( Mt. 7,15-23)

 

 *     *     *

 

 „Áll mindez az élet könyvére, a Magasságbeli szövetségére és az igazság ismeretére, a törvényre, amelyet Mózes az igazság szabálya gyanánt örökül adott Jákob házának, és ígéretül Izraelnek. Megígérte Dávidnak, az ő szolgájának, hogy igen hatalmas királyt támaszt tőle, aki a dicsősség trónján örökké ül.

    Ez a törvény árasztja a bölcsességet, mint a Píson, és mint a Tigris a zsengék napjain. Megtölt belátással, mint az Eufrátesz, és bőséget oszt, mint a Jordán aratáskor. Okulástól duzzad, mint a Nílus, mint a Geon szüret idején. Nem győzte átkutatni, az első, de az utolsó sem tudott a végére járni, mert bölcsessége bőségesebb a tengernél, és útmutatása a nagy óceánnál!

    Én, a bölcsesség, folyamokat bocsátottam ki magamból. Olyan vagyok, mint a mérhetetlen folyam ágya, úgy érkezem a paradicsomból mint a folyam medre, mint a csatornája. Azt mondtam: » Megöntözöm beültetett kertemet, és megitatom mezőm terményeit! «

    És íme, a medrem bőséges folyammá lett, a folyamom pedig majd hogy tengerré nem változott! Mert, mint a hajnal pírját, felragyogtatom tudásomat mindnyájuknak, és hirdetem azt messze vidékeknek. Behatolok a föld minden alsó részébe, felkeresem az összes alvót, és megvilágítom mindazokat, akik bíznak az Úrban. Kiöntöm továbbra is a tanítást prófétai szóval, azoknak juttatom, akik bölcsességet keresnek, és nem hagyok fel vele, nemzedékről nemzedékre, míg el nem jön a szent korszak! Hadd lássátok, hogy nemcsak magamnak fáradtam, hanem mindazok javára, akik igazságot keresnek.”   

                                                                                           (Sirák 24,32-47)