Az eredeti bűn a Ke / Ka Szu öltözetében
( Ke / Ka Szu = Keresztény / Karizmatikus Szubjektívizmus )
A RHÉMA - e témához kapcsolodó dokumentum ...
Sokan felfedezhették, hogy a Ke Ka Ko rövidítéshez hasonlít a Ke / Ka Szu de éppen az ellentettje. A Ke Ka Ko -nak a bomlasztója, mivel mint a szú úgy hatol be a keresztény ill. a karizmatikus testvérek szívébe és ott megbujva a megtérés elől, okoz sok zűrzavart és félreértés özönt. Vagyis épp a Koinónia ill. a Közösség bomlasztója ez a szú (szubjektivizmus)!
A félreértések zűrzavarában ...
Idevonatkozó részlet a Hagiosz forumról Kovács
Gábor atyától:
"Loyolai
Szent Ignác külön figyelmeztet bennünket arra, hogy a Szentlélektől lángra
gyújtott képességek hajlamosak saját konstrukcióikat összetéveszteni az isteni
igazság lényegi magvával.
Itt kap szerepet az Egyház hierarchikus struktúrája. Protestáns
testvéreink ennek szerepét fölöslegesnek, önkényesnek tartják, pedig – minden
emberi visszaélés ellenére, amely a történelem során a hierarchikus hatalommal
történt, az inkvizíciótól a fizetett búcsúcédulákig – egyedül ez a struktúra
nyújt garanciát az annyi kárt okozó karizmatikus szubjektivitással
szemben, amelyben mindenki önkényesen a saját véleményét azonosítja a
Szentlélek vezetésével. (...)
Azok
a vezetések, prófétai szavak, megkülönböztetések, ismeretek, amelyek a
karizmatikus megújulással a hívők hétköznapi életének részévé váltak, mindig
bőségesen keverednek emberi mozzanatokkal (a pneumatikus elem a pszichikussal),
és ezért inkább csak több-kevesebb valószínűséget tulajdoníthatunk nekik,
mint bizonyosságot; semmiképpen sem a hit feltétlen bizonyosságát.
Ezek rendes karizmák, a Szentlélek természetes képességeinken keresztül működik
bennük. (...)
Testvérek, szeretném fölhívni a figyelmet arra, hol válik el az
objektív érvényű hitélmény a csak szubjektív érvényűtől. Azt hiszem, ez
kritikus pont sokak számára.
Az
objektív hitélmény a következő: egy kívülről érkező Szó rendelkezik velem.
Mintegy legyőz és birtokába vesz. Ez történt Saullal a damaszkuszi úton, és ez
történik, ha kevésbé drámai módon is, minden valódi hitben.
A
szubjektív hitélmény a következő: fölfedeztem valamit, ami annyira egybevág
saját belső igényeimmel, hogy fenntartás nélkül igent mondok rá.
Természetesen
nagyon jó, ha az objektív hitélmény egyben szubjektív is.
A
karizmatikus megújulás erre törekszik. De itt egy végzetes fordulat állhat be: a
szubjektív hitélmény lesz a mérce, vagyis végső soron saját belső
igényem. Magamat teszem az isteni igazság mércéjévé. Ez az, amire a Gonosz
kísért: "Olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a
rosszat!" (Ter 3,5).
Nem
minden jön a Szentlélektől, ami kellemes izgalmat okoz a pszichében. Szükségünk
van önmagunk alárendelésének szabadságára, aminek másik neve: alázat.
"Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad"
(Jak 4,6).
Végső
soron arról van szó, hogy "az Úr a mi Istenünk", vagy pedig önmagunk
istenévé tesszük magunkat."
|