Az eredeti bűn a Ke / Ka Szu öltözetében

( Ke / Ka Szu = Keresztény / Karizmatikus Szubjektívizmus )




A RHÉMA - e témához kapcsolodó dokumentum ...


Sokan felfedezhették, hogy a Ke Ka Ko rövidítéshez hasonlít a Ke / Ka Szu de éppen az ellentettje. A Ke Ka Ko -nak a bomlasztója, mivel mint a szú úgy hatol be a keresztény ill. a karizmatikus testvérek szívébe és ott megbujva a megtérés elől, okoz sok zűrzavart és félreértés özönt. Vagyis épp a Koinónia ill. a Közösség bomlasztója ez a szú (szubjektivizmus)!



A félreértések zűrzavarában ...


Idevonatkozó részlet a Hagiosz forumról Kovács Gábor atyától:

  "Loyolai Szent Ignác külön figyelmeztet bennünket arra, hogy a Szentlélektől lángra gyújtott képességek hajlamosak saját konstrukcióikat összetéveszteni az isteni igazság lényegi magvával.

Itt kap szerepet az Egyház hierarchikus struktúrája. Protestáns testvéreink ennek szerepét fölöslegesnek, önkényesnek tartják, pedig – minden emberi visszaélés ellenére, amely a történelem során a hierarchikus hatalommal történt, az inkvizíciótól a fizetett búcsúcédulákig – egyedül ez a struktúra nyújt garanciát az annyi kárt okozó karizmatikus szubjektivitással szemben, amelyben mindenki önkényesen a saját véleményét azonosítja a Szentlélek vezetésével. (...)

Azok a vezetések, prófétai szavak, megkülönböztetések, ismeretek, amelyek a karizmatikus megújulással a hívők hétköznapi életének részévé váltak, mindig bőségesen keverednek emberi mozzanatokkal (a pneumatikus elem a pszichikussal), és ezért inkább csak több-kevesebb valószínűséget tulajdoníthatunk nekik, mint bizonyosságot; semmiképpen sem a hit feltétlen bizonyosságát. Ezek rendes karizmák, a Szentlélek természetes képességeinken keresztül működik bennük. (...)



Testvérek, szeretném fölhívni a figyelmet arra, hol válik el az objektív érvényű hitélmény a csak szubjektív érvényűtől. Azt hiszem, ez kritikus pont sokak számára.

Az objektív hitélmény a következő: egy kívülről érkező Szó rendelkezik velem. Mintegy legyőz és birtokába vesz. Ez történt Saullal a damaszkuszi úton, és ez történik, ha kevésbé drámai módon is, minden valódi hitben.

A szubjektív hitélmény a következő: fölfedeztem valamit, ami annyira egybevág saját belső igényeimmel, hogy fenntartás nélkül igent mondok rá.

Természetesen nagyon jó, ha az objektív hitélmény egyben szubjektív is.

A karizmatikus megújulás erre törekszik. De itt egy végzetes fordulat állhat be: a szubjektív hitélmény lesz a mérce, vagyis végső soron saját belső igényem. Magamat teszem az isteni igazság mércéjévé. Ez az, amire a Gonosz kísért: "Olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a jót és a rosszat!" (Ter 3,5).

Nem minden jön a Szentlélektől, ami kellemes izgalmat okoz a pszichében. Szükségünk van önmagunk alárendelésének szabadságára, aminek másik neve: alázat. "Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad" (Jak 4,6).

Végső soron arról van szó, hogy "az Úr a mi Istenünk", vagy pedig önmagunk istenévé tesszük magunkat."



vissza a honlapra